Huszonkilenc csapás Oroszországra

A tranzitstop tervének hírére a Déli Áramlat mellé sodródnak még azok a vevők is, amelyek az alternatív beszerzési források kiépítéséről beszélve nyüstölik olcsóbb gázért az orosz eladót, kilátásba helyezve, hogy különben mástól vásárolnak. Csakhogy, mástól egyelőre nem nagyon van mit, legalábbis nem az előttünk álló télen. Így azután Európában egyre többen hunynak szemet afölött, hogy a Déli Áramlat egyes szerződései fittyet hánynak az uniós szabályokra. A fittyet hányó szabályok szerint érkező gáz ugyanis még mindig jobb, mint a sehogyan sem érkező.

Az Ukrajnán keresztüli tranzit esetleges megakadályozása egy másik orosz gázprojektnek is kedvez. Az Északi Áramlat gázvezeték (amellyel Oroszország úgy kerülte ki Lengyelországot, mint most a Délivel fogja Ukrajnát), amúgy is tüske sok orosz szemében, mert elég sokba került, és nincs is rendesen kihasználva. Hát, majd ki lesz, ha ukrajnai útvonal híján egyes európai vevőket azon keresztül lát el a Gazprom.

Mindezt persze Ukrajna is látja. Ám mérlegelni is kénytelen: milyen legyen az a szankció, amellyel jobban árt Oroszországnak, mint saját lakosságának, vagy Európának, amelyhez éppen közeledik, és amelytől segítséget is remél? Egyáltalán, Oroszország rászorítható-e valamely gazdasági intézkedéssel arra, hogy megvonja a támogatást a kelet-ukrajnai szakadároktól, és visszaadja a Krímet? Az orosz elnök szerint vélhetőleg nincs. Vlagyimir Putyin épp ma és holnap járja be országa új szerzeményét.