A mostani kegyelmi időszak lezárulóban van

Az idei második negyedév GDP-adatai azt mutatják, hogy Magyarország jelenleg vitathatatlanul az EU leggyorsabb növekedést produkáló gazdaságai között van. Az éves szinten 3,7 százalékos szezonálisan igazított GDP-bővülés kiemelkedő, nemcsak a magyar gazdaság 2007-2013 közötti időszakához, de a régió többi országának aktuális növekedési teljesítményéhez mérve is. Sőt, valószínű, hogy ezúttal az EU-országok teljes körét tekintve is csupán az ír gazdaság növekedése volt gyorsabb a magyarénál.

Valószínű ugyanakkor, hogy a pillanatnyi magyar növekedési adat egyúttal lokális csúcsot is jelent, és aligha ismétlődik meg a közeljövőben. Több tényező is utal erre. Egyrészt az uniós támogatások felhasználására építő, az idei év kiemelt választási év státuszát is maximálisan tekintetbe vevő belső keresletélénkítés hosszabb távon nem tartható fenn, és jövő évtől az uniós pénzből kiírt pályázatokhoz kötődő kifizetések dinamikája minden bizonnyal lassul majd. Ez elsősorban a költségvetési beruházások ütemében okoz majd mérséklődést, de közvetve a versenyszektor, így a magyar gazdaságban meghatározó feldolgozóipar, főként a járműgyártáshoz kapcsolódó beszállítói iparágak piacán is érzeteti majd hatását.

Másrészt az államadósság idén egyelőre nem csökkent, hanem jelentősen nőtt, és a második negyedév végén ismét elérte a GDP 85 százalékát. Nem kétséges, hogy bizonyos pénzügyi-könyvelési manőverekkel év végére ezúttal is csökkenthető néhány százalékponttal a GDP-arányos államadósság állománya: például a kincstári egységes számlán lévő pénz, a likvid források erőteljes csökkentésével. Az azonban erősen elgondolkodtató, hogy a magyar gazdasági növekedés gyorsulása már megint – a rendszerváltás óta immár a sokadik esetben – az államadósság növekedése mellett valósult meg. Ebből is az következik tehát, hogy a kormány, ahogy a 2010-es választások után már megtette, rövidesen ismét kénytelen lesz az államadósság csökkentésére (is) fókuszáló gazdaságpolitikai fordulatot, de legalább félfordulatot tenni. Ennek pedig elkerülhetetlenül alacsonyabb növekedés lesz az ára.

Mindezek mellett az is nyilvánvaló, hogy a közelmúlt kedvező nemzetközi konjunktúrája immár kifulladóban van. Tavasz óta egyértelműen lanyhul a német gazdaság teljesítménye, és a magyar feldolgozóipari vállalatok szempontjából különösen fontos indikátor, a német feldolgozóipar beszerzési menedzserindexe augusztusban már alig haladta meg a bővülés és a zsugorodás határvonalát jelző 50 pontos értéket. Ráadásul a közelmúlt tapasztalatai arra utalnak, hogy a magyar feldolgozóipari cégek például cseh versenytársaiknál sebezhetőbbnek bizonyulnak a kritikus, dekonjunkturális periódusokban, és jobban megsínylik a nemzetközi kereslet szűkülését, lanyhulását. És akkor még nem szóltunk az ukrán-orosz válságról, illetve az ehhez kötődő európai szankciós politikával összefüggő exportpiaci következményekről. A keleti nyitásnak ezekben az országokban egy időre biztosan befellegzett, holott Oroszország és a polgárháborúból lassan háborúba csúszó Ukrajna is egyértelműen a magyar export kiemelt növekedési célterületei között szerepelt.

A mostani kegyelmi időszak tehát lezárulóban – és ismét előjönnek a magyar gazdaságpolitika klasszikus dilemmái. Hogyan oldható a magyar gazdaság duális jellege, hogyan kapcsolódhatnak be a hazai kisvállalkozások érdemben a nemzetközi gazdaság vérkeringésébe? Hogyan segíthető a képzetlenek, illetve a hátrányos helyzetű térségekben élők munkához jutási esélye? A válaszokat most, a lanyhuló, de még viszonylag kedvező konjunkturális periódusban kellene megtalálni.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.