A szolid profit nem a létező kapitalista modell sajátossága

Érthető, ha a bankok nem adnak hitelt egy iskolának. Túl nagy a kockázat, s egy oktatási intézménytől mégsem vehetik el az épületet, a berendezési tárgyakat, ha nem tudna törleszteni. Az lenne ám a botrány! És ha egy bank mégis úgy dönt, ő bizony felvállalja e rizikót? Megbolondult? Vagy?
Az utóbbi időben elszaporodtak a szokványostól eltérő megoldások az élet sok-sok területén. Így a gazdaságban is. Talán ez a válasz a válságra, a túlzottan profitorientált működésre, ahol minden döntés mozgatórugója a mind nagyobb haszon.

Ez mozgatta a bankokat is, amikor beszálltak a devizahitelezésbe. A haszon nagy volt, s akkora volt a kereslet, hogy csak fokozni lehetett a tempót, s a méretet. Egyre többen mondták, ebből baj lehet, ha beüt a válság. Ám amíg ment az üzlet, nem volt megállás. „Ha szól a zene, táncolni kell…” – hangzott a magyarázat. Így még azok is belekényszerültek a devizaalapú hitelezésbe, akik végig ellenezték. Az ügyfelek kikövetelték, hiszen itt jóval alacsonyabbak voltak a kamatok, mint a forinthiteleknél. Ez volt a döntő, a többi akkor nem számított.

Most már számít. A válság hirtelen kijózanítóan hatott. A történet végét most a bíróságokon írják. A bankok számára kedvezőtlenül. Ám a hitel felvevői sem érzik magukat nyertesnek. Túl sok volt az elmúlt években átélt bizonytalanság, szorongás, hogy mi lesz, ha a megugró részleteket nem tudják fizetni? Kilakoltatás? A lakás elárverezése? Most ennek veszélye sokaknál elmúlt, ám az átélt sokk nem múlik el nyomtalanul. Csak az a kérdés, mi marad meg tanulságul. Visszafogottak lesznek a bankok, s csak jól áttekinthető, könnyen érthető, szolid nyereséggel kalkuláló konstrukciókat kínálnak majd? Az ügyfelek is óvatosabbak lesznek, s csak akkor vesznek fel hitelt, ha minden kockázatot végig gondoltak, megértettek, s inkább többet fizetnek a biztonságért?

És a kormány, a felelős pénzügyi szervezetek? Elismerik szabályozói felelősségüket, s olyan kereteket szabnak, melyek nem gátolják a bankolást, de védenek, korlátokat is szabnak? Jó lenne, ha így lenne, de… Ehhez azonban első lépésként be kellene látni, ki hol rontotta el, kinek mi a felelőssége. Enélkül az óvatosság, a megfontoltság csak ideig-óráig hathat, és jön majd egy újabb bombaüzlet és a vélt óriási nyereség reménye újra gépszíjként kapja el a nyerni akarókat. És akkor minden kezdődhet elölről.
Nehéz kiszállni a profit hajtotta körforgásból. De azért vannak erre kísérletek. És működnek. Egyelőre nem túl széles körben.

A MagNet Bank például csak értékteremtő tevékenységeket finanszíroz. Így jöttek képbe a Waldorf iskolák. Először csak egy, aztán több is hitelt kért. Kapott. A hagyományos bankok nem vállalták a rizikót, a MagNet igen. Megnézte, milyen közösség áll az iskola mögött, azaz mennyire elkötelezettek a szülők, hogy segítsenek, ha baj lenne. A közösségi bankok válságállóbbaknak bizonyultak, mint a hagyományosak. Ennek ára a szolid profit. Az ügyfeleknél is. Ki vállalja ezt? Csak a nagyon elkötelezett, a közösségi értékeket fontosnak tartó emberek. Kevesen vannak. Többségünknek fontos, hogy ha már a bankba tesszük a megtakarításainkat, minél többet kapjunk kamatként. És nem érdekel, miből származik a profit.

Persze nem csak mi magyarok gondolkodunk így. A fejlettebb, gazdagabb országokban sincs túl sok ilyen, értékelvű, szolid nyereséggel működő bank, alacsony kamattal is elégedett ügyfél. Ám a közösségi gondolkodás, a szolid nyereséget hozó üzletek megjelentek a gazdaság más területein is. Terjed a szállás- és autómegosztás, az internetnek köszönhetően az ilyen jellegű szolgáltatások köre látványosan bővül. Ez jó. Rávilágítanak: így is lehet pénzt keresni. A közösségi szempontokat is figyelembe vevő üzleteléshez azonban az agyakat át kell állítani. Rendszerváltás talán nem kell hozzá, de egy egészen más gondolkodás igen. A szolid profit nem a létező kapitalista modell sajátossága. Legfeljebb érdekesség. Amiből talán egyszer több is lehet.