Drága lesz az olcsó gáz

Érdekes lenne tudni, hogy milyen lesz 10-20 év múlva az ország gázellátása. Ma ugyanis egyszerre több olyan törekvés van kibontakozóban, amelyek igazán csak egymás rovására érvényesülhetnek. Az egyik az Oroszországgal való kapcsolatunk erősítése, ami továbbra is kívánt nagyságú és stabil gázszállítást ígér. Ezzel csak az a baj, hogy nem érezzük jól magunkat az egyoldalú kitettségben, és újabban már a behozatal elakadásától is tarthatunk.

Megtehetnénk persze, ha nem csak mi vásárolnánk Oroszországtól nélkülözhetetlen portékát, hanem mi is hasonlót adnánk a gázért cserébe. Ezzel a lehetőséggel eddig nem nagyon éltünk, és nem a néhány hónapja elmérgesedett EU-orosz viszony miatt.

Biztos importot akarunk tehát, és kisebb függést Oroszországtól. Az előbbi érdekében ezért hamarosan nagyjából 500 millió eurót fogunk költeni a Déli Áramlat gázvezeték építésére azért, hogy ne Ukrajnán keresztül kapjuk a gázt. Nem bánkódunk amiatt, hogy egyúttal porosodni fogjuk hagyni az Ukrajna felőli, ma használt importvezetékünket, és amiatt sem, hogy az új tranzitvezeték felerészben orosz kézben lesz. Mondhatjuk persze, hogy semmi baj az orosz tulajdonlással, nagyon is jó nekünk ez a Déli Áramlat konstrukció.

Akkor viszont miért építjük az orosz gáztól való függés csökkentése érdekében interkonnektorok sorát, miért akarunk kapcsolatot LNG terminálokkal, miért kellett nekünk Nabucco és kell most az AGRI projekt? Mellesleg, miért gondoljuk, hogy majd más térségekből biztonságosabban és olcsóbban jutunk gázhoz?

Ezek nem új kérdések, és a válasz is ismert: a diverzifikáció nem csak a függés csökkentését szolgálja, hanem javítja az oroszokkal való tárgyalási pozíciónkat, segíti a gázpiacok együttműködését, mindezen keresztül pedig az árak lenyomását.

Így viszont már rendben, hiszen nagyon kell az olcsó gáz. Kár, hogy nagyon sokba fog nekünk kerülni.