Egy csodás barátság kezdete

Hallottak már az 55 ezer dolláros krumplisalátáról? Egy élelmes amerikai fiatalember szokatlan üzleti vállalkozáshoz keresett támogatókat az internet nagy közösségi ötletkeltetőjén, a Kickstarter oldalon. Ez az a hely, ahonnan nap mint nap nagyreményű projektek indulnak útnak, hogy a netes közösség anyagi támogatásával egyszer piaci megoldás lehessen belőlük. Olyan ötletek kaptak már itt bizalmat – és nem kevés pénzt – az első lépésekhez, mint a Pebble okosóra vagy a videojátékok virtuális valóságát kiteljesítő Oculus Rift szemüveg.

Nos, az említett krumplisaláta ugyanebben a mezőnyben versenyzett, és bár megálmodója csak 10 dollárt kért az adományozóktól, ennek több mint ötezerszeresét kapta. Az akciót persze tréfának szánta, de annyi haszna talán számunkra is volt, hogy a közösségi finanszírozás fogalmát szélesebb körben is megismertette. A sors mindenestre csattanós választ adott az ironikus performanszra: szinte ezzel egy időben jelentették be ugyanis, hogy a Facebook a 2,5 millió dollárt összekalapozó Oculust 2 milliárd dollárért felvásárolja.

Az Oculus nemcsak fantasztikus innováció, de klasszikus példája az egyik lehetséges startup-életpályának: találj ki valami újat, győzz meg másokat is arról, hogy a piacnak szüksége lesz erre, és ha vérrel, verítékkel meg egy jó adag kezdőtőkével működőképes terméket hoztál létre, add el jó pénzért egy multinak (majd kezdd elölről). Van egy másik forgatókönyv is: az ifjú vállalkozók kitapossák saját útjukat a piacon, és maguk nőnek startupból nagyvállalkozássá. Akármelyiket is választják, bizonyosan könnyebb a dolguk, ha olyan környezetben indulnak útnak, amelyben a nagyvállalati tőke mellett a multik üzlet tapasztalata is kéznél van.

Hogy mihez kezdjen egymással a nagy és a kicsi, amikor mindent egészen másként csinálnak? A multi lassan kiérlelt fejlesztésekben gondolkozik, a startup gyors és mozgékony: ha az első ötlet nem jött be, bedob egy másikat. A nagyvállalat a strukturált működés terepe, ahol a nagy projektek gyakran hosszú folyamatok révén állnak össze, a startup pedig néha nem több mint egy team, ahol a „hackert”, azaz a fejlesztőt csupán a „hustler”, a cég arca noszogatja, de lehet, hogy sokkal eredményesebben. Mindenben különböznek, de mindketten innovációban utaznak, és tanulni is képesek egymástól. Mi ismerjük a lépéseket, ők tudják, hogyan szedjük gyorsabban a lábunkat. Olyan készségek ezek, amelyek később még jól jöhetnek, ha a kapcsolat szorosabbra fűződik.

Ha startupokról beszélünk, itthon még ritkán gondolunk az egyetemi világból kinövő spinoffokra, pedig egy-egy tanszék vagy laboratórium ugyancsak fontos műhelye az üzleti innovációnak. Izraelben, a Héber Egyetem évi 60 milliárd forint értékű szellemi termékek után járó díjhoz jut saját kutatásai után, és ezt kifejezetten a jól működő technológiai transzfernek köszönheti, amelynek fenntartásában – az állam mellett – a helyi nagyvállalatoknak is komoly szerepe van. Mindegy tehát, hogy kis kreatív közösségekből, vagy az akadémiai világból érkeznek az új startupok, a nagyvállalati szféra az, amely végül helyzetbe hozhatja őket. Akár üzleti partnerként, akár beszállítóként, akár egy reményteljes fejlesztés felvásárlójaként.

Mike Loria, az IBM akvizíciókért felelős egyik alelnöke egészen egyszerűen foglalta össze, mi a különbség a startupokkal üzletelő befektetési bankár és a nagyvállalat között: „a bankár csupán egy randit akar, nekünk viszont ez egy házasság”.Mielőtt komolyabb szándékkal fordulnánk a másikhoz, ismerjük meg egymást. És persze kerüljük az olyan üzleti ötleteket, amik csak annyira érdekesek, mint egy krumplisaláta.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.