Norbiék a kisbefektetők pénzén akarnak nagyot álmodni

Alighanem mindenki hallott már arról, hogy Norbi, a fitneszguru tőzsdére vinné cégét. Örvendetes, hogy valaki saját erőből, saját ötlettel, egy hosszú távon is ígéretes és fontos területen (az egészséges táplálkozás, illetve az egyik legsúlyosabb világszintű probléma, az elhízás elleni küzdelemben) próbál üzleti eredményt elérni. A termékek hatásosságáról és a marketinghenger stílusáról megoszlanak a vélemények, de ezeknek az eredőjét valószínűleg pontosan tükrözi a boltok forgalma. Aki szereti, megveszi.

A jelenleg zajló (illetve az utóbbi pár napban az MNB által felfüggesztett) kibocsátás viszont egy másik történet. A folyamatban jól informált eladók adnak el milliárdos üzletrészt az információs hátrányban lévő kisbefektetőknek. A Norbi Update részvény nem egyenlő a termékkel, és a részvényvásárlás, mint befektetés sikeressége nem csak azon múlik, hogy mennyire kelendő a termék.

A cég működése nem túl komplikált: a fő bevételi forrása, hogy leszerződik a franchise partnerekkel az Update termékek árusítására. A tőkét a partnerek teszik az üzletbe, míg a cég biztosítja a védjegyek használatát, és összeköti az egyes boltokat a gyártókkal és a forgalmazókkal. Cserébe az eladások bevétele után jutalékot szed. A boltok sikeréhez a marketinggel és az új termékötletekkel járul hozzá, ez jelenti a legfőbb kiadását is. Ügyes a konstrukció, de úgy tűnik, hogy a hazai piacon elérte a korlátait. Idén gyakorlatilag nem sikerült növelni a hálózatot, és a tervek alapján itthon a jövőben sem várható igazán jelentős bővülés.

A vállalat ugyanakkor nem szeretné feladni a növekedési terveit, és az elmúlt években először Szlovákiában próbáltak terjeszkedni (az eddig jutalékbevételi adatok alapján mérsékelt sikerrel), majd nagyobbat álmodva egyszerre több európai piacot is célba vettek. Az ottani piacokon viszont értéktelen az itthon kiépített brand, így kerestek egy világszerte ismert arcot, Andre Agassit, aki a reményeik szerint a nulláról is el fogja tudni adni a termékeiket. Ez azonban elég merész elképzelés. A sportember költsége ráadásul megduplázza a cég eddigi éves kiadásait, így gyorsan égetve a készpénzt hatalmas kockázatot jelent. Ráadásul mindez – a kibocsátási tájékoztatóból kiindulva – komolyabban kidolgozott üzleti terv nélkül. A külföldi növekedés belengetése nem egyedi, sok IPO-ra készülő cég él vele, hiszen egy pár jól elhelyezett plusz excel-sorral jókora felértékelődési potenciált lehet ígérni a bizakodó befektetőknek. A stratégia megvalósítása utána már sokkal nehezebb, elég például a BÉT-re korábban bevezetett AAA Autó terveire gondolni..

Soknak számít-e a 990 forint a részvényért? Attól függ, hogy milyen növekedést és profitabilitást várunk a jövőben. A rendelkezésre álló számokból és tervekből kiindulva mindenestre nagyon-nagyon optimistának kell lenni, hogy kihozzuk ezt az értéket (próbáltam, nem könnyű). Mindenesetre nem árt észnél lenni. Nem arra gondolok, hogy a cég legfőbb értékei, a védjegyek – bár ígéret van rá – tulajdonképpen még nincsenek is birtokon belül. Nem is a teljes üzleti év és a stabil cégstruktúra hiányára. Még csak arra sem, hogy az üzlettársként emlegetett Agassi – hiába nagy csodálója a termékeknek – nem Norbi-részvényekben, hanem dollárban kéri a díját. A leginkább aggasztó, hogy a tranzakció valójában egy tőkeemelésnek álcázott kiszállás a Schóbert házaspár részéről. Sikeres értékesítés esetén azonnal jelentős összeget vesznek ki a cégből, az új befektetők pedig megkapják a cég egy kis szeletét, és vele együtt az összes jövőbeli kockázatot, a tőzsdei bevezetés és Agassi költségeit, mindezt egy valószínűleg nagyon illikvid papír formájában. Azaz végeredményben úgy tűnik, hogy Norbiék a kisbefektetők pénzén akarnak nagyot álmodni.