Rosszul járhat az is, aki tudatos volt, sok lesz a csalódott devizahiteles

Van egy olyan érzésem, bár első látásra nagyon gálánsnak tűnik a bankokra mintegy ezer milliárd forintos terhet ruházó devizahiteles mentőcsomag, sokan nem lesznek elégedettek vele. Kicsit úgy lesznek majd vele az emberek, mint három évvel ezelőtt a reálhozammal. Örültek neki, sokan viszont hoppon maradtak, és nem jutott nekik belőle, vagy nem annyi, amennyit vártak. Az egyetlen különbség, hogy ezúttal nem feltétlenül azok járnak rosszul, akik meggondolatlanul váltottak portfoliót, vagy egy gyengébb vagyonkezelőre bízták a pénzüket. Azok is rosszul járhatnak, akik éppen hogy élen jártak a tudatos öngondoskodásban.

Van például egy devizahiteles ismerősöm, aki először 2007-ben vett fel svájci frank alapú lakáshitelt, 17 millió forintnyit. Amikor jött a válság, előbb a forint gyengülése miatt kezdett nőni a törlesztőrészlete, majd a bankja is kamatot emelt. Segíts magadon, az Isten is megsegít – gondolta. Így a hitelét 2009 tavaszán kiváltotta egy másik hitelintézetnél, ahol alacsonyabb volt a kamat, és kisebb a törlesztőrészlet. Erre az öngondoskodó lépésre azóta már másodszor fázhat rá a mentőcsomagok kialakítása miatt. Mivel az eredeti hitelének az összege a kiváltáskor a forint gyengülésének köszönhetően már 23 millió forint volt, tavaly novemberig az árfolyamgátba sem tudott belépni. Most pedig azzal szembesülhet, hogy a hitelkiváltás miatt lényegesen kevesebb visszatérítés illeti majd meg, mint azokat, akiknek eszük ágában sem volt tudatos fogyasztóként otthagyni a drágító bankot egy másik olcsóbbért. 2009 tavasza óta ugyanis az új hitelező már nem emelte érdemben a kamatait, a régi szerződése pedig az elszámoltatási törvény szerint elévült.

Nem ő lesz az egyetlen, akit csalódás érhet. Orbán Viktor miniszterelnök parlamenti felszólalásában arról beszélt, hogy átlagosan a harmadával csökkennek majd a devizahitelesek törlesztőrészletei, és ez az átlagot tekintve valóban így is lesz talán. Az eltérések viszont óriásiak lehetnek. Az elszámoltatás minden apró részletszabálya ugyan még nem ismert, de azt már tudjuk, hogy az árfolyamrés biztosan visszajár majd. Az egyes hazai bankok viszont nem alkalmaztak egyforma marzsot.

Az OTP például a piacon szokatlanul alacsony, 2008 őszéig mindössze 1 százalékos árfolyamréssel dolgozott, csak a válság kitörése után emelte 2 százalékosra a marzsot, akkor, amikor további devizahiteleket már jóformán nem is folyósított. Más bankoknál eközben 3-4 százalékos marzsok is előfordultak. Ennek az lehet a következménye, hogy egyes devizahitelesek csak feleannyi, vagy még kevesebb visszatérítést kaphat majd az árfolyamrés miatt, mint más hitelintézetek ügyfelei.

Nem kevesen voltak azok a banki ügyfelek sem, akik akciós kamattal vették fel a hiteleiket, vagy egy meglévő kölcsönt cseréltek le akciós kamatú hitelre. Nagyon sokan közülük a mai napig emlegetik, hogy a törlesztőrészletük a kezdetinek a többszörösére emelkedett. Rossz hír azonban számukra, hogy az elszámoltatási törvényjavaslat szerint az akciósként meghirdetett kamatok megemelése az akciós időszak lejárta után nem számít feltétlenül tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosításnak, vagyis valószínűleg csak azokat a kamatemeléseket veszik majd figyelembe, amelyeket ezeken túlmenően érvényesítettek a bankok.

Annak, aki úgy vette fel a lakáshitelét, hogy a kezdeti költségeket elengedte neki a bank, nem kell most attól tartania, hogy visszaveszik az elszámolásnál ezt a kedvezményt. Akik viszont a hitelük átstrukturálásáról egyezkedtek az elmúlt években a bankjukkal, szintén kevesebb visszatérítést kaphatnak, ha közben engedményeket adott a bank. Jelenleg a jegybank adatai szerint a hitellel rendelkezők mintegy nyolcadának van átstrukturált szerződése, és ebben nincsenek benne az árfolyamgátasok. A szabad felhasználású forint és deviza jelzáloghiteleknél még rosszabb az arány, a forinthitelek több mint negyede, a devizahitelesek csaknem ötöde tárgyalta már újra a hitelét az azt folyósító pénzügyi intézménnyel. Az árfolyamgátasok is kevesebbet kaphatnak egyébként majd vissza, mint azok, akik nem léptek be a védőernyő alá. A bankoknak ugyanis levonhatják a visszafizetendő összegből az úgynevezett mentesített követelésrész felét.
Hatalmas eltérést okozhat a visszatérítésben az is, hogy mikor vette fel valaki a hitelét. A svájci alapkamat 2004 márciusában volt a mélyponton, 0,25 százalékon, ezt követően rendszeresen emelték 2008 őszéig, amikor 2,75 százalékon állt. A hazai bankok is ennek megfelelően 2005-ben még jóval alacsonyabb kamattal nyújtották a devizahiteleket, mint például 2008-ban. Aki tehát a válság előtt nem sokkal vett fel kölcsönt, sokkal kevesebb visszatérítésre számíthat csupán a kamatemelések miatt.

A forinthitelesek sem biztos, hogy elégedettek lesznek, hiszen az előzetese kommunikációval ellentétben valószínűleg nem járnak náluk rosszabbul a devizahitelesek. Különösen azok érezhetnek majd keserűséget, akik 2011 végén a végtörlesztés során forinthitelből zárták le a devizahitelüket. Ők a végtörlesztés során a tőketartozásuk átlagosan negyedének megfelelő kedvezményt kaptak a bankjuktól, további engedményre így kevés esélyük. Bár ingyen kérhetik a banktól az elszámolást, a végtörlesztés idején magas kamattal felvett kiváltó forinthitel után egyáltalán nem biztos, hogy jár nekik kompenzáció.