Adóelkerülés vagy adóoptimalizálás?

Az OECD tavaly nyári jelentése óta fokozottabb figyelem fordul a vállalti jövedelemadóztatás kérdései felé, mivel egyre több ország veti fel, hogy a nagy cégek – rendszerint multinacionális vállaltok – a transzferárak céltudatos alakítása révén nem egyszerűen adóoptimalizálásra törekednek, hanem már inkább az adóelkerülés a céljuk. Az ilyen esetek egy részében a kormányzatok adópolitikája is kisebb vagy nagyobb mértékben szerepet játszik. Így több esetben is a kritika célpontjává vált nem csak a multinacionális vállalatok könyvelési gyakorlata, hanem a kormányok adópolitikája is. Európában három ország – Írország, Luxembourg és Hollandia – kapcsán merültek fel most ilyen kritikák. Míg az ír kormány a több országból jövő nyomás eredményeként október 14-én bejelentette, hogy fokozatosan – bizonyos átmeneti idő után – módosítja az adózási szabályait, addig a másik két országnál egyelőre csak vizsgálatok folynak az Európai Bizottság részéről az itt alkalmazott transzferár-rendszerekkel kapcsolatban. Az ír döntést az is megelőzte, hogy az OECD is felszólította Írországot az adószabályokban lévő kiskapuk bezárására.

A három legjelentősebb ilyen eset az Amazon Luxembourgban, Starbucks Hollandiában és az Apple Írországban. A bizottság vizsgálatai az uniós jogra támaszkodva azzal foglalkoznak, hogy ezek a vállalatok hogyan szervezték az adóügyeiket, s nem minden esetben koncentráltak a különböző panaszokban foglaltakra.

A Starbucks – a világ egyik legjelentősebb kávékereskedő cége – miközben nagy mennyiségben értékesített kávét Nagy-Britanniában, szinte alig fizetett ott társasági adót. Az ez ellen fellépők arra mutattak rá, hogy a cég akkora nagyságú jogdíjakat fizetett a hollandiai, valamint felárat a kávébab-vásárlásra a svájci leányvállalatainak, hogy a brit anyacég csak minimális nyereséget ért el.

Ehhez hasonló rendszert működtetett az Amazon – a világ egyik legnagyobb online kiskereskedő cége – is, amely szinte mindent a luxembourgi cégéből árusít, miközben a többi európai országban lévő raktáraiból szállít. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden profit a cég luxembourgi könyvvitelében jelentkezik, és nem azokban az országokban, ahol a tárolás és a vásárlás megtörténik.

Az Apple esete abban hasonló, hogy a cég írországi vállalata jelentős összegekkel megterheli a brit vagy más európai országban lévő leányokat, ezért a profit majdnem egésze az írországi vállalat számláin jelentkezik. Ezek az adózási gyakorlatok komoly kritikákat és vitákat indítottak el már hosszabb ideje, amiben az EU tagországok kormányzatain kívül az USA törvényhozása is megjelent, valamint erőteljesek az e cégek vállalati versenytársai részéről több irányba is elhangzó bírálatai. Az Apple vagy az Amazon esetének végkimenetele a Google, a Facebook, az eBay és Twitter adózási gyakorlatát is befolyásolhatják majd. Ezekből már most számos tanulság levonható.

Az első, hogy az adóügyek az EU-n belül és már globális méretben sem tekinthető az egyes országok teljesen szuverén ügyének. Az országok ma már nem hozhatnak más országtól teljesen független adópolitikai döntéseket, illetve nem tudnak egyedül adópolitikai problémákat megoldani. Bármilyen túlzott adópolitikai kedvezmény európai vagy globális szinten torzíthatja a beruházási döntéseket, alááshatja a világ más országaiban a beruházásokból származó jövedelmeket és az adóbevételeket, ami természetesen különböző ellenreakciókat válthat ki.

A másik, hogy a vállalati adókulcs végig nem gondolt csökkentése nem biztos, hogy kizárólag a várt eredményt hozza. Így például az ír gazdaságpolitika gazdaságélénkítő stratégiájában az adópolitika különleges szerepet játszott. A hivatalosan 12,5 százalékos, de az USA szenátusa megállapítása szerint a gyakorlatban 2 százalék körüli vállalati adó a sarokeleme volt eddig az ír iparpolitikának, de ugyanakkor ez egyre erőteljesebb politikai nyomásnak lett kitéve mind az USA, mind a több EU tagország részéről az adópolitikai rendszer gyökeres megváltoztatása érdekében.

A harmadik a magyar adópolitikát érinti: ellentmondásos és nagyon zavaró hatású trendek érvényesülnek az elmúlt 3-4 évben. Egyrészt a 19 százalékra csökkentett vállalti jövedelemadó kulcsa az európai átlag alatt van, ami egyrészt egy mérsékeltebb fajta adóparadicsom látszatát kelti, miközben a szektorális adók bizonyos gazdasági ágazatokat súlyosan érintenek. Itt viszont további aránytalanságot eredményez az, hogy ezek a szektorális adók a jellegüknél fogva nem igazán alkalmasak arra, hogy vagy semlegesek legyenek, vagy olyan cégeket ne sújtsanak, amelyek az adófizetést nem kerülik el.

A negyedik, hogy egy igazságos (fair) adóverseny alapvető fontosságú az EU egységes belső piacának megfelelő működéséhez és a közös gazdasági fellendüléshez. A gazdasági növekedés és versenyképesség helyreállítása szempontjából kiemelt jelentősége van az olyan káros adózási gyakorlatok megszüntetésének, amelyek erodálják a tagországok adóalapjait.

Végül, egyértelmű, hogy az adópolitikára alapozott iparpolitika nem fog olyan innovatív gazdaságot eredményezni, amely a technológiai fejlődés és a kutatás élén jár. Ehelyett mindig az adócsökkentés áll majd a gazdaság szereplői figyelmének középpontjában. Ilyen körülmények közepette az egyéb olyan tényezők, mint az infrastruktúra, a képzés, a technológiai fejlesztés, a termékfejlesztés, a termelési szakértelem, a logisztika, vagy a marketing háttérbe szorul, amelyek viszont fontosak lennének a befektetések növelése, a gazdasági struktúra fejlesztése és a versenyképesség javítása szempontjából.