Áttette Putyin a slusszkulcsot

Nem véletlen, hogy egyelőre senki nem állította le a beruházás előkészületeit, már ahol valami megindult. Még a Fekete-tengeren is ott vesztegel a lefektetendő csövekkel megrakott flotta, arra várva, hogy valaki elforgassa a beruházás slusszkulcsát. (Talán még a meghívottak is készülődnek a jövő heti, belgrádi Déli Áramlat konferenciára.)

Ám, ha úgy is értékeljük, hogy Putyin még nem húzta ki a slusszkulcsot, azt mindenképpen nyilvánvalóvá tette, hogy annak elforgatása Brüsszelre vár. Mostantól, ha Európának kell a Déli Áramlat, akkor azt kérnie kell. Dőlnek a magyarázatok arról, miért mondta Putyin, amit mondott.

Sokan a nagy gázblöff lelepleződéséről beszélnek, mások „már előre megmondták”, hogy így lesz, továbbiak pedig azt gondolják, hogy az orosz elnök meghátrált. Vélhetőleg azok járnak közelebb az igazsághoz, akik szerint Putyin – aki amúgy nem az a meghátrálós típus – a gazdasági és a politikai körülmények reális értékelése alapján állította le a projektet. És talán valóban kihúzta a slusszkulcsot.

Jön tehát a puding próbája. Valóban megadják-e a remélt biztonságot a hatalmas gáztárolóink, ha valami miatt nem kapunk gázt Ukrajna felől? Jutunk-e ekkor elég importhoz Ausztria felől, be tudjuk-e üzemelni időre a szlovákiai interkonnektorunkat, és azon tényleg kapunk-e nyugati gázt is? Beérik-e a kibontakozóban lévő, magyar-azeri barátság gyümölcse az AGRI projektben, teljessé válik-e az észak-dél gázfolyosó, amin majd tankerszámra fogadjuk az amerikai cseppfolyós gázt?

Lehet. Meg az is lehet, hogy mégiscsak az orosz gázra fogunk alapozni, de azt majd egy újabb útvonalon kapjuk. Azon, amelyiknek a törökországi projektjébe Putyin áttette a napokban a slusszkulcsot.