Mi vár a magyar gazdaságra 2015-ben?

A magyar kicsi, nyitott gazdaság, ezért a jövőre vonatkozó fejtegetéseket a külső gazdasági környezet várható alakulásával érdemes kezdeni. A fejlett országokat tekintve az elmúlt évben megfigyelhető volt egyfajta dualitás: az angolszász országok robosztus növekedést tudtak felmutatni, míg a kontinentális kilátásokra a gyenge növekedés és a deflációs félelmek nyomták rá a bélyegüket. A gazdaság eltérő ciklikus helyzete más-más monetáris politikát eredményezhet az Atlanti-óceán két partján: míg az USA-ban a kamatemeléssel fokozatosan csökkenhet a Fed gazdaságélénkítő szerepe, addig az eurózónában a jövő évben fog beindulni az igazi pénzpumpa. Kedvező, hogy a várakozások szerint az eurózóna országaiban véget érhet a költségvetési kiigazítás, vagyis összességében a legfőbb külkereskedelmi partnereiknél a makrogazdasági politikák támogatni fogják a gazdaság növekedését (vagy legalábbis semleges szerepet töltenek be). Mindez egy alacsony inflációs környezetben, ahol világszinten továbbra is jelentősen nő a likviditás.

Nézzük ezután a hazai tényezőket. Induljunk ki először az idei évi bázisból: a hazai GDP a várakozások szerint idén 3 százalékot meghaladó mértékben fog reálértelemben növekedni. A megsüvegelendő szám mögött számos tényező állt. Az első, hogy az idei évben összesen három választás volt Magyarországon. A politikai üzleti ciklusok elméletének megfelelően mind a költségvetési, mind a monetáris politika érdemben gyorsította a hazai növekedést. Előbbi az állami beruházások felfutásával, valamint a közmunkaprogramok kiterjesztésével, utóbbi pedig a Növekedési Hitelprogrammal (NHP) járult hozzá leginkább a beruházások felfutásához. Van ezenkívül egy másik következménye a választásoknak: ezekben az években a háztartási várakozások rendkívül túlfűtöttek. Az optimizmus hozzájárult ahhoz, hogy a válság során tapasztalt óvatosság oldódni kezdjen, és a fogyasztás végre ismételten emelkedő pályára álljon.
A második fontos tényező a minden korábbi számítást alulmúló inflációs mutató. A meglepetés dezinfláció, illetve a ragadós bérek azt eredményezték, hogy a háztartások vásárlóereje érdemben emelkedett. A szektor derűlátása miatt az emelkedő vásárlóerő egyre inkább lecsapódtak a kiskereskedelmi forgalomban, illetve a fogyasztásban.

Harmadszor elkezdtek termelni a szép, új autógyáraink. A termelés regionális átrendeződése azt eredményezte, hogy a hazai exportpiaci részesedés emelkedett. Ráadásul ez épp egybeesett a nyugat-európai konjunktúra lanyhulásával, így egyre jobban elváltak egymástól a hazai és a német ipari adatok. Rendkívül pozitív, hogy az autóipari kapacitások idetelepülésének vannak másodkörös hatásai is: a beszállító ágazatokban is nőtt a beruházási volumen.

Végül, de nem utolsó sorban a mezőgazdasági hozzáadott érték a kedvező időjárási körülmények révén jelentősen bővült, így a szektor outputja meghaladta a korábbi többéves átlagot.

Lássuk, hogyan alakulhatnak ezek a tényezők jövőre? Minden választást követő évben megfigyelhető az állami beruházások visszaesése, és várhatóan nem lesz ez másként jövőre sem. Ezt a hatást tompíthatja, de nem ellensúlyozhatja, hogy a közmunkások létszáma 50 ezer fővel tovább emelkedik. A lépés gazdasági ciklus jelenlegi pozíciójában egy rendkívül ártalmas, a makroegyensúlyt érdemben eltorzító lépés, azonban az kétségtelen, hogy a GDP-t emeli a megnövelt keretösszeg. A kamatpolitika kettősséggel néz szembe: egyrészt az alacsony olajár miatt a teljes fogyasztói árindex még az 1 százalékot sem fogja elérni, a reálgazdaság és a hazai munkaerőhiány azonban egyre jelentősebb belső inflációt fog gerjeszteni. A kettősségre a legfrissebb nyilatkozatok tükrében inkább a kivárás lesz a válasz, azaz vélhetően nem, vagy csak újabb negatív inflációs meglepetésre nyúl az irányadó rátához a Monetáris Tanács. Az NHP bázisba kerülésével a növekedési hozzájárulása eltűnik, vagyis összességében a gazdaságpolitikák lassítani fogják a 2015-ös gazdasági dinamikát, mintsem gyorsítani.

Már most látszik, hogy az infláció nagy valószínűséggel alacsonyabb lesz annál, mint amivel a költségvetést megtervezte a kormány. Ez ismét a reálnyugdíj emelkedését fogja eredményezni, és nagy valószínűséggel a reálbérek is bővülnek majd. Mivel a korábbi prognózisoktól várhatóan elmaradó infláció elsősorban az alacsony olajár hatása, ezért a cserearányunk javulhat, ami a külkereskedelmi többletet továbbra is pozitív tartományban fogja tartani. A háztartások emellett kapnak egy jókora egyszeri transzfert a bankszektortól, illetve a törlesztőrészletek is érdemben mérséklődhet. Az előbbi inkább a megtakarításokat fogja emelni, az utóbbi pedig a fogyasztást.

A külföldi működőtőke beáramlása jelentősen lelassult az elmúlt években. Ezen belül is különösen látványos a részvény/részesedés vásárlása komponens szűkülése, ami a külföldi működőtőke legfontosabb eleme. A versenytorzító adórendszer, a kiszámíthatatlan szakpolitikák hatása leginkább itt érződik. Ahogy az autógyárakban a termelés beáll egy normál szintre, a növekedési hozzájárulás fokozatosan halványul, majd meg is szűnik. A mezőgazdaság esetében, ha átlagos hozzáadott értékkel számolunk, akkor negatívvá válik szektor növekedési hozzájárulása.

Összességben arra számítunk, hogy a GDP növekedése a 2015-ös évben 2,2 százalék közelébe fog lassulni. A fiskális impulzus kifutásával a beruházások volumene, illetve az építőipari hozzáadott érték bővülése nem fogja úgy húzni a gazdaságot, mint az idei évben. Ezt a folyamatot gyorsítja, hogy a vállalati hitelezés továbbra is gyenge marad a bankokra nehezedő adó, adminisztratív és egyéb terhek hatására. Nincs utánpótlása a korábbi működőtőke beáramlásának sem. A belső felhasználás súlypontja egyre inkább áttevődik a beruházásokról a fogyasztásra. Az alacsony inflációs környezet így változatlanul támogatni fogja a növekedést. A nemzetközi árviszonyok kedvező alakulása révén a külkereskedelmi többlet fennmaradhat 2015-ben is, mivel az import volumenének az emelkedését a cserearányok jelentős javulása ellensúlyozhatja.