A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy a baloldali Sziriza kapja majd a legtöbb voksot a január 25-i görög parlamenti választáson. Ezzel jelentős kedvezményre lesz jogosult, miután a választási törvény szerint a legtöbb szavazatot szerző párt a 300 fős görög parlamentben plusz 50 képviselői helyhez jut. Más szóval, a Sziriza hatalomra kerülhet, ami hatalmas bonyodalmakat okozhat Görögország és Európa számára.
A Szirizát inkább egy koalíciónak, mintsem egy egységes pártnak lehet tekintetni, ami azt jelenti, hogy vezetőjének, Alekszisz Ciprasznak össze kell békítenie a mérsékelt szocialisták – akik közé tartozik néhány gazdasági tanácsadója is –, és a radikális baloldali párttagok álláspontját. A Sziriza programjának, különösen a gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósítása attól függ, hogy az új kormány mennyire lesz képes megőrizni támogatottságát otthon, és mennyire tud majd kompromisszumra jutni a külföldi hitelezőkkel.
A Sziriza gazdasági programja elveti a trojka (az IMF, az EKB és az Európai Bizottság) által támogatott megszorítási politikát. Ez azt követeli meg Görögországtól, hogy még sok éven át igen magas – a GDP több mint 4 százalékára rúgó – elsődleges költségvetési többletet halmozzon fel.
A Sziriza a tervek szerint azt is követeli majd, hogy a görög külső adósság mértékét jelentősen csökkentsék, amelynek nominális szintje továbbra is igen magas, a GDP 170 százalékát közelíti. Valójában az adósság jelenlegi valódi szintje jóval alacsonyabb, miután az adósság döntő része kormányok kezében van hosszú lejárati időszak, valamint alacsony kamatfeltételek mellett. Mindamellett az adósságtörlesztés idén egy valós rövid távú kihívást jelent Athén számára.
Gondot jelent Görögországnak, hogy hitelezői igen merev álláspontot fogadhatnak el. Ez nagyrészt azon a nézeten alapul, miszerint ha az adósságról szóló tárgyalások kudarca egy újabb görög válságot idézne elő, annak az eurózónát és az EU-t érintő rendszerszintű kockázata jóval kisebb lenne, mint amely néhány évvel ezelőtt volt. Az euróválság akut fázisának már vége; még ha a növekedés mértéke elenyésző is maradt, a pénzügyi fertőzés már nem tekinthető kockázatnak.
Elvégre is, a magán hitelezők kezében jelenleg már csak a görög adósság minimális része található. 2010-2012-ben ezzel szemben a rendszerszinten fontos európai bankok ki voltak téve a görög válság veszélyének, ami növelte annak a dominóeffektusnak a kockázatát, amely az egész eurózónát fenyegette.
Továbbá az nem okozna gondot a pénzpiacoknak, ha a külföldi kormányok kezén lévő adósságot újabb kamatkedvezmények, illetve a törlesztési időszak növelésének formájában csökkentenék. Az EKB és az IMF kezén lévő adósság azonban problémát jelenthet. Ha az új görög kormány ezeken a megbeszéléseken nem megfelelően tárgyal, akkor utóbbi intézmények megvonhatják a görög bankok számára nyújtott likviditási támogatásukat.
A jelentős pénzügyi fertőzés kockázatának hiánya ellenére egy kiújuló görög válság, amelyet az új athéni kormány és az uniós intézmények közötti tárgyalások összeomlása okozna, jelentős problémát jelentene az európai együttműködés számára. A pénzügyi fertőzés hiánya nem zárja ki a súlyos politikai következményeket.
Európa politikai térképe változik. Mind szélsőjobb-, mind szélsőbaloldali populista pártok egyre több támogatottságot szereznek. Az ezen új pártok által Európa számára jelentett kihívás igen bomlasztó hatású lehet.
Görögország eurózónából való kilépése kiegészülve egy Görögországon belüli pénzügyi és politikai zűrzavarral, jelentős kudarc lenne az európai integráció számára – különösen azok után, hogy milyen fáradtságos erőfeszítéseket tettek a monetáris unió összetartása és vele együtt az európai álom fenntartása érdekében. Ez a kimenet még inkább elkeserítő lenne a párizsi terrortámadás és az azt követően Franciaországban, illetve szerte a kontinensen megtartott terror elleni tiltakozó menetek után, amelyek felélesztették az európai szolidaritás lankadó érzetét.
A szolidaritás új imázsa az, amit a görög választásnak produkálnia kellene. Alig van kétség az ügyben, hogy a görögök elmúlt öt évi szenvedését főként az egymást követő athéni kormányok felelőtlen fiskális politikája okozta. De ahogy a legtöbb elemző, köztük az IMF is, most már azt állítja, hogy a trojka irányvonala is eléggé elhibázott volt, miután a bérek és jövedelmek csökkentését hangsúlyozta, miközben a termékpiaci reformok és az állami és magán oligopóliumok felszámolásának kérdését elhanyagolta.
Görögország és Európa érdekében az új kormánynak együtt kell működnie az európai intézményekkel azok stratégiáinak módosítása érdekében, miközben felelősséget kell vállalnia a növekedést elősegítő strukturális reformok végrehajtásában. Görögország hitelezőinek és partnereinek pedig a maguk részéről biztosítaniuk kell azt a fiskális mozgásteret, amely a reformok működéséhez szükséges. Nem egy politikailag életképes opció magára hagyni Görögországot azon okból, mert az már nem jelent pénzügyi fertőzési veszélyt. Mindkét oldalnak körültekintőbbnek kell lennie.
Az elmúlt öt év két világos leckét adott Európának: egyrészt a halogatás csak még nehezebbé teszi a reformokat, másrészt a pénzügyi zűrzavarok vége nem jelenti szükségszerűen a társadalmi-gazdasági válságok elmúltát is. Itt az idő, hogy tanuljunk ezekből, és kidolgozzunk egy olyan közös stratégiát, amely végül képessé teszi Görögországot arra, hogy valódi lépéseket tegyen egy stabilabb jövő felé. Görögország eurózónából történő kilépése nem jelent életképesebb megoldást ma, mint három évvel ezelőtt.
Copyright: Project Syndicate, 2015.
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.