A jövésről

Van abban valami megnyugtató, hogy csak villámvizitre érkezett Putyin orosz elnök Budapestre, és nem a régi időket idézve több napos látogatásra, mert akkor az egész ország bezárhatott volna néhány napra. Isteni szerencse, hogy nem szeret vadászni, mert akkor a magyar erdők vadjai mehettek volna raportra a TEK-hez. Putyin a hivatalos honlapja szerint az állatokat csak tanulmányozni szereti természetes környezetükben, erre azonban néhány magyarországi óra édeskevés.

Ez csak azért merülhet fel eshetőségként, mert a Putyin-látogatás előtt napokig folyt a tippverseny arról, miért is jön az orosz elnök Budapestre, milyen nagy üztletet köthetnek Orbán Viktorral. Így volt ez a Merkel-látogatás előtt, alatt és után is. Holott többnyire éppen fordítva történik: a protokollt fejelik meg már letárgyalt megállapodásokkal, amelyekről nem akkor és ott döntöttek.

A magyar kormányfőnek a legfontosabb Putyin-függősége most és még sokáig az atom és a gáz. Több mint egy évtizedet küzdött és jó sok adóforint milliárdot áldozott azért, hogy az orosz gázszállítási szerződésről ő tárgyalhasson, annak feltételeit ne egy magáncég, hanem a magyar állam befolyásolhassa. Elérte, amit akart, most már aprópénzre kellene váltani ezt a lehetőséget, annál is inkább, mert a hosszú távú szerződés éppen lejáróban van. A hogyan továbbról ugyan két állami cég dönt, de nyilvánvalóan nem függetlenül attól, mit akar Putyin és Orbán. Ha ők a lényegről megállapodnak, akkor azt ráér papírra vetni. A paksi atomnál nem kell megállapodni semmiről, csak arról kell megbizonyosodnia Orbánnak, hogy az oroszok továbbra is hajlandóak finanszírozni a bővítést. Mindkettő olyan téma, amihez kell Orbán és Putyin, de önmagukban nem indokolnak államfői látogatást, amelyet viszont bármilyen fontos gazdasági megállapodás nélkül is éppen elég alapot adnak a politikai okok.

A látogatás legfőképp politikai demonstráció. Putyinnak és Orbánnak egyaránt. Putyin csak jól jöhet ki belőle. A magyar kormányfő esetében ebben már korántsem lehetünk ennyire biztosak.