A növekedési lufi még idén sem fog kipukkadni

A magyar gazdaság a válság előtti szintre kapaszkodott vissza az idei év elején azután, hogy tavaly 3,5 százalékkal nőtt a GDP. Ennek mindenképpen örülhetünk. Annak viszont kevésbé, hogy csak mostanra sikerült elérni ezt az eredményt. A legtöbb régiós versenytársunknál már évekkel ezelőtt meghaladta a termelés szintje a krízis előtti időszakét.

De nem lenne igazságos, ha rögtön azt mondanánk, hogy ez csak újabb bizonyítéka az unortodox gazdaságpolitika sikertelenségének. A balti országokat leszámítva minket érintett a legsúlyosabban a válság: 2009-ben 6,6 százalékkal esett vissza a GDP. Ez azonban nem meglepő, hiszen egy rendkívül sebezhető és a megszorítások miatt stagnálás közelben lévő gazdaságot küldött a padlóra a krízis, amelyet az EU és az IMF csomagja mentett meg a csődtől.

Igaz, ebből még nem következett volna a W-alakú recesszió, amelybe három éve csúszott bele az ország. Ez már az euróövezeti adósságválság mellett a befektetői bizalom hirtelen elolvadásának eredménye volt. Senki nem akart hitelt felvenni és beruházni, hiszen a váratlan gazdaságpolitikai intézkedések óvatosságra intettek mindenkit. Az anyabankok ugyan kénytelenek voltak feltőkésíteni a leányokat, a baj csak az, hogy a büdzsé be is szippantotta a pénzt. A fogyasztás növekedését pedig az elhibázott formában bevezetett egykulcsos adó gátolta.

A rezsicsökkentés, a hitelprogram és a választási év tavaly mégis megmutatta, hogy van remény. Igaz, a növekedéshez az is kellett, hogy ne hagyjuk veszni az uniós pénzeket. Most dübörög a gazdaság, és a lufi még idén sem fog kipukkadni. A felpumpált növekedés mélyén azonban egyre tisztábbal látszanak a negatív folyamatok. Tavaly már talicskával hordták ki a pénzt a befektetők az országból, aminek egy feltörekvő gazdaságban nem lehet felhőtlenül örülni, hiszen külföldi tőke nélkül senkinek sem sikerülhet felzárkóznia. A bankadó tervezett csökkentése ennek felismerése lehet. Reméljük, lassan mindenki rájön, hogy a piacgazdaság tartalékainak felélésével csak átmeneti sikereket lehet elérni, de képtelenség felzárkózni.