Égzengés és földindulás

Szinte már betegesen tartanak a vállalatok, üzletemberek a pártoktól, a politikától – írtam január 30-án. Most továbbfejleszteném e kijelentést: nemcsak tartanak, irtóznak tőle. Sokan vallják, ha az üzletbe benyomul a politika, akkor ott már nem a normális versenyszabályok a meghatározóak, hanem valami más. Például a hatalom, a nyers erő gátlástalansága. Fordítva is igaz: ha a politikába benyomul az üzlet, az az elvszerű működés végét jelentheti. A pénz szava lesz a döntő, ami viszont könnyen elkábít, megtéveszt.

Simicska Lajos múlt pénteki verbális ámokfutása újra csak azt igazolta: jobb a távolságtartás, mert a hatalomra kerülő politikusok könnyen tévutakra vihetik a jobb sorsra érdemes vállalkozót is. Anyagi támogatásért cserébe csak neki lazítanak a szabályokon, vagy neki írnak ki milliárdos közpénzekre pályázatokat. A sok siker vakká, elbizakodottá tesz. Már-már természetes, hogy szinte mindig ő a nyerő. Ám a mostani eset arra is példa lehet, hogy az esetleg jobb sorsra érdemes politikusokat is tönkre teheti a nyers pénzügyi erő, az anyagiasság elhatalmasodása. Elhiteti velük, hogy pénzzel mindent lehet, csak sok kell belőle. S láss csodát, tényleg így van.

Működött a modell. Mondják, ez nem magyar specialitás, a nem túl gazdag, s demokrácia-gyökerekben gyenge országokban mindenütt megjelenik az a vállalkozói réteg, aki a hatalommal kollaborálva gazdagodik, s lesz egyre befolyásosabb. Amit aztán felhasznál elvbarátai hatalmon tartásához is. A politika „elüzletiesedése” és az üzlet túlpolitizáltsága sokáig segítheti egymást, aztán ha porszem kerül a gépezetbe, először csak akadozik, aztán robban az egész. Látványosan, botrányosan.

Simicska Lajosról az elmúlt években sokan nyilatkoztak úgy, hogy zseniális koponya, fantasztikus üzletember. Volt, aki azt állította: nélküle a Fidesz nem lenne az, ami... Egyik olvasat szerint nem lenne most kétharmaddal hatalmon, mert Simicska teremtette meg az elmúlt húsz évben az anyagi biztonságot, ő biztosította az ellenzéki években is a működés pénzügyi feltételeit. Másik olvasat szerint viszont ha nincs Simicska, akkor a Fidesz ma is egy átlátható, demokratikus normákat követő, s betartó párt lenne. Vagyis nem tett jót a pártnak, hogy egy vállalkozóra hagyatkozott működése anyagi feltételeiben. Az egyoldalú függésnek ára volt: sok elvtelen, alig legalizált döntés, vagy a gazdaság valódi érdekeit figyelmen kívül hagyó működési mechanizmus elterjedése.

De valószínűleg Simicskának sem tett jót a Fidesz. Mármint ha tényleg igaz, hogy okos, jó vállalkozói, üzleti érzékkel megáldott ember, akkor valószínűleg boldogult volna a piacon is, állta volna a versenyt. Lehetett volna üzleti tanácsadó, vagy akár ingatlanfejlesztő, vagy... Nem lett az. Egy szépreményű üzletember és egy sokat ígérő politikai tehetség barátsága a hatalmi küzdelemben, majd a hatalom gyakorlása közben torzult, s egy idő után terhessé vált. Vagy valami más történt. De valami történt, mert Simicska, aki az elmúlt jó húsz évet inkább szürke eminenciásként a háttérben töltötte – egyetlen kivétellel, amikor rövid ideig APEH-elnök lett, de talán azt is ezerszer megbánta –, a múlt pénteken nyilatkozni kezdett. Mit nyilatkozni, ömlött belőle a szó, mindenkinek beszélt. Néha össze-vissza. Egy megsebzett ember valóságos szennyáradatot zúdított volt elv-társaira.

Mindez lehetne két ember drámája is. Ám azzal, hogy a főszerepet Magyarország miniszterelnöke és a hozzá ezer szállal kötődő oligarcha játssza, a játszma nagyobb tétet sejtet. Ám most nagy a csend. A hatalomból nem kommentálják korábbi jótevőjük nyilatkozatait, Simicska meg szánkózni ment. De egyszer visszajön. Mi lesz ezután? Vihar előtt vagyunk? Ami akár észrevétlenül is levonulhat, ám újra kitörhet, nagy égzengés és földindulás közepette. Nem tudni, melyik a jobb. De az biztos: igazuk van azoknak az üzletembereknek, akik távol tartják magukat a politikusoktól. Meg azoknak a politikusoknak is, akik a vállalkozóktól tartanak kellő távolságot. Ez két külön szakma. Aki összekeveri, akár jól is járhat. Ideig-óráig. Aztán jön az igazság pillanata.