Blahó Miklós: nincs vége az olcsó pénz politikájának

Nincs vége, és a megtakarítási bőségtől, a beruházáshiánytól és a negatív kötvényhozamokban megtestesülő kockázatkerüléstől szenvedő világban nem is lehet vége az olcsó pénz politikájának. A kölcsönös függőségek oly erősek, hogy az Egyesült Államok nem tudja leválasztani magát a globális folyamatokról. Bár erre készült.

Ezt a tanulságot tükrözi az amerikai jegybank (Fed) közleménye. A nem szokványos monetáris lazítás befejezésével és a kamatemelés latolgatásával lassan két éve tartja izgalomban a globális piacokat a Fed.

Az alapján, hogy az európainál sokkal ésszerűbb válságkezelés hatására hamarabb állt fellendülési pályára a gazdaság, amely emiatt vonzza magához a világba szétáramlott megtakarításokat. Az olajárcsökkenés csak megfejelte a dollár látványos erősödésének a folyamatát.

Ez viszont ma már fékezi az exportot és a növekedést, lassítja az infláció iramát, vagyis egyelőre nincs tere a kamatemelésnek. A nemzetközi trendbe visszakényszerült az Egyesült Államok. Csupán január óta két tucat jegybank – Izlandtól Kínáig, Svájctól az eurózónáig – lazított a politikáján, alkalmasint a kockázatkerülőket vonzó negatív kamattal, hogy elkerülje a deflációt és keresletet gerjesszen. Az egyik döntésből következik a másik, s egyfajta leértékelési verseny, spirál alakult ki, amiből a Fed sem vonhatja ki magát, hiába látszott mindeddig úgy, hogy az eltérő gazdasági pályákon eltérő monetáris politikák haladhatnak egymás mellett.

E lehetőséget inkább veszélyként fogta fel Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezére, aki az esetleges amerikai kamatemelés kaotikus következményeire figyelmeztetett a napokban. A fejlett gazdaságokat tömörítő OECD szerint jól jött az olcsó olaj, a jegybanki lazítás, az erős dollár pedig élénkíti az amerikai importot, ami jót tehet a világgazdaságnak, amelyben nincs elég kereslet és beruházás.

Már csak egy jó kis amerikai kamatemelés hiányzik...