Tényleg csak az egészséges életösztön marad

Annak érdekében, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök utasítására végrehajtott, a Questor-botrány fényében gyanúsnak tűnő állami tranzakciót tisztázzanak, odafentről napok óta mindenki azt hallhatja, hogy a brókercégeknél nincs biztonságban a pénze. A Buda-Cash és Quaestor már megbukott, így ennek következménye azok fejére száll, akikről senki sem állítja, hogy svindliznek az ügyfelek vagyonával.

Egy független, a pénzügyi stabilitásért felelős jegybank ilyenkor felemeli a hangját, és kiosztja azokat, akik indokolatlanul keltik a rossz hírét egy egész szektornak. A Magyar Nemzeti Bank viszont valamiért nem tesz így, ez pedig veszélyes következményekkel járhat. Az Erste Bankot – a legnagyobb hazai brókercég, az Erste Befektetési Zrt. anyacégét – is elérte a minap a pánik, ami ha eszkalálódik, a teljes magyar bankszektort, sőt az országot is bedönthette volna. Elismerem, erre a helyzetre már időben is jól reagált a jegybank és a Nemzetgazdasági Minisztérium is, ahhoz azonban, hogy a jövőben is sikerüljön megállítani egy kialakuló pánikot, hitelesebb, egyértelműbb kommunikáció kell a jegybanktól, olyan, amelyben megbízik a közvélemény, ha azt állítja egy szektorról vagy egy pénzügyi intézményről, hogy az biztonságos.

Bár vannak, akik azt sulykolják, a lopások és csalások azért történhettek meg, mert a szocialisták által megszavazott jogszabályok szerint a pénzügyi felügyelet csak ötévente mehet vizsgálódni a brókercégekhez, ez nem igaz. A befektetési vállalkozásokról szóló törvényben feketén-fehéren ott áll, hogy a felügyeletnek minimum évente ellenőriznie kell nagyon sok mindent a brókercégeknél, és igazából olyan gyakran mehet ellenőrizni, amilyen gyakran csak akar. A rendszeres látogatások dacára sok problémát a szektorban az elmúlt években nem találtak. A legutóbbi tavaly novemberben kiadott pénzügyi stabilitási jelentésben egyebek között arról írnak, hogy a befektetési vállalkozások tőkeellátottsága kiugróan magas, a jövedelmezőségük stabil, és a leghalványabban sem utalnak arra, hogy a szektor veszélyes lenne.

Ha tavaly novemberben a stabilitási jelentés szerint még nem említett különösebb kockázatokat a szektorban, akkor hogyan hullhattak ki néhány hónappal később ezek a méretes csontvázak a szekrényből? Mit ellenőrzött a felügyelet a pénzpiaci szereplőknél? Időnként látunk ebből is ízelítőt. Tavaly például végigrazziáztak a hitelintézeteket, és megállapították: törvénytelenül emelték a számlavezetés költségeit. A vizsgálatnak ugyan a felével sem voltak még készen, de a választás előtt pár héttel tartottak erről egy sajtótájékoztatót. Az MNB tagadta, hogy kampánycélokat szolgálta volna a bankok látványos megbírságolásával, viszont az ellenőrzésről szóló sajtótájékoztatón Windisch László alelnök és a sajtóosztály látványosan kerülte a „tranzakciós illeték” kifejezést. Pedig mindenki tudta, hogy a díjemelések legfőbb oka ez volt.

A nagy ellenőrzés tiszavirág életű eredményt hozott: pár hétig minden bank visszaállt a régi kondíciókra, és olcsóbban adta a számlacsomagokat, az ügyfelek is visszakaptak pár száz forintot. Majd felmondták a bankok a nullás számlájú ügyfelek szerződéseit, megszüntették a régi számlacsomagokat, és újakat indítottak helyettük olyan ÁSZF-fel, hogy többé ne lehessen belekötni a tranzakciós illeték áthárításába.
Kérdés: ha ilyen vizsgálatokra is van a jegybanknál pénz, paripa, fegyver, akkor miért nem sikerül megakadályozni, hogy svindler brókercégek lopjanak az ügyfélszámlákról, vagy fiktív kötvényeket bocsássanak ki és adjanak el? A felügyelet önállóan vagy az MNB részeként 15 év alatt nagyon sokszor a tiszteletét tette a Buda-Cashnél, a tízmilliárdos lyukakat viszont nem találta. Ahogyan a Quaestornál sem. Hogyan lophattak a felügyelet szeme láttára? Az is kérdéses, hogy egy 12 millió forintos saját tőkéjű kft-nek miért engedélyeztek 70 milliárd forintnyi kötvény kibocsátását.

Kockázatos volt, és a felügyelet tudta ezt? Persze. Sejtették, hogy az értékesítés során kamuznak a Beva garanciájáról is? Persze, egy PSZÁF-végzésből ez is kiderül. Mégsem tettek még annyit sem, hogy legalább korlátozták volna az értékesítési kört, és kizárták volna belőle a kisbefektetőket. Pedig ha így jártak volna el, nem tartanánk itt.

Az már tényleg hollywoodi vígjátékba illő momentum, hogy miközben a Quaestor Értékpapírnál kint csücsül egy felügyeleti biztos azért, hogy „védje az ügyfélvagyont”, eközben Tarsoly Csaba cégvezető a cégcsoportot zavartalanul átjátssza Orgován Béla tápiósági börtönviselt közmunkás kezére, a kötvényeseket pedig egy cégcsoporton belüli tranzakcióval az utolsó helyre juttatta a hitelezői rangsorban. Elvárható lenne, hogy valamelyik hatóság vállalja már ebben a helyzetben a felelősséget. Eddig azonban csak azt tudtuk meg, ki miért nem felelős. A felügyelet azért hárít, hiszen ők csak a brókercéggel tudnak foglalkozni, a többire rá se látnak, de az ügyészség meg a rendőrség sem tehet semmiről.

Nyilvánvaló az is, nem három perc alatt szórta ki a Quaestor 150 milliárd forintnyi fiktív kötvényt. Ezt sem sikerült észrevenni az ott vizsgálódó felügyeleti szakembereknek soha, csak azután mentek intézkedni, hogy a helyzet végképp kritikussá vált, és Tarsoly Csaba híres-hírhedt levelét megírta. Ezek után eléggé visszatetsző, hogy az MNB arra az álláspontra jutott, hogy a Befektető-védelmi Alapon keresztül a becsületes piaci szereplők fizessenek kártérítést a fiktív kötvények után. Csakhogy a Beva nem erre van, az alapnak az eltűnt értékpapírok, és nem a pilótajátékok károsultjait kell kártalanítania.

Az persze jól kommunikálható, hogy a csaló brókerek térítsék meg a kisemberek kárát, ezzel mindenki elégedett lehet. Csakhogy valójában azoknak kell összedobniuk a 150 milliárdot, akik tisztességesen működnek. Mi lesz, ha a pénzügyi és kommunikációs terhekbe újabb szereplő rokkan bele, vagy esetleg kitör egy bankpánik? Lefogadom, az „egészséges ösztönű” emberek akkor is időben kimenekítik majd a pénzüket. Ha a pénzügyi felügyelet nem képes megelőzni a bajt, akkor másra nagyon nem is számíthat az ember, mint az ösztönére.