Adnak az adócsökkentésnek

Jövőre mintegy 230 milliárd forintot hagy a kormány az embereknél és a vállalatoknál – mínusz persze a reklámadó, de az meg nem nagy összeg. A 2016-os büdzsé középpontjában mai tudásunk szerint így valóban az adócsökkentés lehet, annak ellenére is, hogy ez a mérséklés egyáltalán nem mondható nagynak. A GDP valamivel kevesebb, mint 0,7 százalékát kitevő lefaragás azért nem röpíti az országot a térség reformállamainak élvonalába.
Bárhogy nézzük: a magyar adórendszer ma tervezett jövő évi változása sem egészében, sem pedig részleteiben nem lesz elég nagy ahhoz, hogy érdemi változást érjen el. A jövedelemcentralizáció kétségtelenül csökkenhet a bejelentett tervek alapján, ám ettől még nem beszélhetünk arról, hogy a kormány fogyókúrára fogta volna a mindig éhes államot. Az elmúlt négy évben emelkedett az elvonások mértéke – gondoljunk bele, hogy mi lett volna akkor, ha a Fidesz nem elkötelezett az adócsökkentés mellett. Az állam bevételei 2010-ben a GDP 45,2 százalékát tették ki, míg 2014-ben 47,4 százalékát. Ezen belül az adók és járulékok szintje 37,5 százalékról 38,5-re nőtt. És ebben nincsenek benne azok a felügyeleti díjemelések, és egyéb fizetnivalók (lásd: élelmiszerfelügyeleti-díj, vagy Quaestor-feltöltés az idén), amelyek – mint a különadók – igazán megnehezítik egy-egy ágazat életét.

Gazdaságpolitikai értelemben változást egyedül a bankadó csökkentésétől lehetne remélni, amennyiben a kormányzat más formában is támogatni tudná a pénzügyi szektor talpra állását. Az ugyanis önmagában kevés, ha a szektor mentesül egy óriási teher egy része alól. A bankoknak ugyanis most egy bizalmi válságot kellene leküzdeniük – nagyon nagy részben a kormányzati politikusok szóbeli intervenciói miatt. A pénzügyi betéteket ma a pénzkidobás szinonimájaként használják vezető politikusok, hogy az egyébként a pártjukkal igencsak összefüggésbe hozható botrányokban ne kelljen felelősséget vállalni. Mindemellett az állam képviselői biztatják is arra a polgárokat, hogy nehogy a pénzügyi intézményekbe fektessék a pénzüket (segítve ezzel a növekedést), hanem csak az ő költekezését (adósságát illetőleg hiányát) finanszírozzák: az állampapírok nem csak magas hozammal, de még adókedvezményekkel is csábítanak. Ebben a helyzetben némileg cinikusnak tűnik azt mondani a pénzügyi szférának, hogy a hitelezés garantált emelése esetén kapnak csak adócsökkentést. Nem beszélve arról, hogy ennek kapcsán egyre többször merül fel kérdésként, hogy most akkor a kormány betartja-e a vállalását, vagy trükközik ebben?

Az adócsökkentések iránti bizalom hiánya nem alaptalan – a kormány túl sokszor variál az adótörvényekkel (néha év közben is, így kérdés, hogy a nyáron elfogadandó jövő évi szabályok tényleg érvénybe lépnek-e 2016-ban). A kabinet másodszor halasztja el ugyanis a társasági adó mérséklését: a nagyvállalatok 19 százalékos terhének lefaragását már az idei évre ígérték, aztán ennek időpontját a költségvetés készítésekor áttették egy évvel odébb. Egy hónapja, a költségvetési vita kezdetén a 2016-os bevezetés hirtelen 2017-re csúszott, majd most már a bizonytalan távolba látszik veszni. Mindenesetre nincs már új ígéret, a pénzt egyértelműen az szja mérséklésére használja fel a kormányzat. (A tőkehúsok áfájának csökkentése ma egy technikai lépésnek tűnik, hiszen alig kerül valamibe, miközben nem volt mit tenni: a csalások megakadályozása miatt erre is szükség lett. Kérdés persze, hogy itt meg lehet-e állni, és nem kell e más élelmiszereknél mégiscsak ugyanúgy faragni.)

Az szja-csökkentés elsőre ésszerűnek tűnik, hiszen a bérterhek csökkentése fontos, a magas adóék ugyanis versenyhátrány: a munkáltató bérköltségének közel a fele (48 százaléka) az államhoz kerül, miközben a térség államaiban a munkavállaló a bérére fordított kiadások közel 60 százalékát megkapja. Persze az egy százalékpontos mérséklés ahhoz kevés, hogy ezen változtasson, de a lépés – és ez azért fontos elem lehet – a jólét növelésén keresztül hathat a kormány népszerűségének növekedésére is. Valószínű, hogy ez utóbbi érv dönthetett mellette, az alternatív intézkedések növekedési hatása ugyanis valószínűleg ennél ugyanis nagyobb volna.