Barcza: Nem félek, hogy a legnagyobb hitelezőnk piacra borítaná a papírokat

– A brókerbotrány megváltoztatja a belföldi megtakarítók viselkedését? Vagy van befolyása a külföldiek állampapír-vásárlására?
– A Buda-Cash és a Quaestor botrányával az derült ki, hogy a pénzügyi szolgáltató is egy kockázat a befektető számára. Nem csak azt kell mérlegelni, hogy kockázatosabb eszköznek számító részvénybe, részvényhez kötött befektetési alapokba fektet-e az ember, vagy kisebb kockázatú kötvénybe, állampapírba, esetleg pénzpiaci alapokba, hanem azt is, hogy hova teszi a pénzét. Egy kicsit elfelejtkeztünk arról, hogy az elsődleges szempont a befektetésnél a pénzügyi szolgáltató biztonságossága. Ennek kell az első helyre kerülnie, és csak a második lesz, hogy milyen kockázatú terméket vásárlunk. Ebben, mint adósságkezelő, nem állunk rosszul, mert állampapír-értékesítőkként segítségünkre vannak a nagybankok, amelyek biztonságosabbak, valamint segítség a Magyar Államkincstár és a Magyar Posta, amelyek állami tulajdonban vannak, vagyis a legbiztonságosabb szolgáltatók. A brókerbotrány miatt a lakosság befektetési szempontjai megváltozhatnak, azzal szembesülnek, amivel hosszú idő óta szerencsére nem találkoztak. Az olyan pénzügyi szolgáltató, amely kis saját tőkével rendelkezik és nagy befektetett tőke van nála, kockázatot jelent.

– A befektetések átrendeződéséből jól jöhet ki az állampapír?
– Megvan erre az esély. Az első körben sokan átutalják a vagyont más szolgáltatóhoz. Ugyanakkor nem könnyű választ adni arra, hogyan hat a magyar állampapírokra a brókerbotrány, mert februárban 0,25 százalékponttal emeltük a lakossági állampapírok kamatát, és kibocsátottunk egy infláció+4 százalék kamatprémiumú államkötvényt. A magasabb kamatnak önmagában is pozitív hatása van a keresletre. Februárban, még a botrányok előtt 72 milliárd forinttal emelkedett a lakossági állampapír-állomány, és úgy látjuk, hogy márciusban még nagyobb mértékű volt a bővülés, vagyis a lakossági állampapír népszerűsége tovább nőtt, de pontosan nem lehet elválasztani a két hatást.

– Miért adnak sokkal nagyobb hozamot a lakosságnak az állampapírokra, mint a bankok a lekötött betétekre?
– Örülünk, ha a lakosság ezt sokkal magasabb hozamnak ítéli meg, mert számunkra nem jelent nagy többletköltséget a kamat kismértékű emelése. Gondoljunk bele, hogy a kamatcsökkentési ciklus előtti években 6-9 százalékos kamatok voltak, csak a jelenlegi nagybani piac kamatához képest magasabb a lakossági, a korábbi szintekhez képest nem. Ezt sokan elfelejtik. Emiatt korábban kétszerese volt a magyar állam adósságterhe, mint Németországé, hasonló adósságszint mellett. Igyekszünk a lakossági oldalról forrást bevonni a lejáraton felül is, amelynek az a célja, hogy a költségvetési hiányt belföldről, elsősorban a lakosság finanszírozza.

– Most 10 százalék körül van a lakosság részesedése az adósság finanszírozásából. Meddig növelhető az arány?
– Tavaly év végén 2411 milliárd forint állampapír volt a lakosságnál, március végére 2600 milliárdnál járunk, év végére pedig reális cél, hogy 3000-re növekedjen. Ezzel 12 százalékra emelkedhet a lakosság részaránya az adósság finanszírozásában. A mostani ütemmel 2020-ra érhetjük el a 20 százalékot, ez azonban nem jelenti azt, hogy ott megállunk. Az adósságkezelési stratégia három alapelvre épül: az adósságráta csökkentése, a devizaarány mérséklése és a lakosság nagyobb szerepvállalása. A 70-es évekből örököltük a magas devizaarányt, ami évtizedeken át visszafogta a magyar gazdaságot. Ezt folyamatosan törlesztjük.

– Ez az oka annak, hogy a kedvező hozamkörnyezet ellenére sem bocsát ki devizakötvényeket az ÁKK? Ha később szeretnének, akkor lehet, hogy nem lesz ilyen jó a hozamkörnyezet, amikor a Federal Reserve kamatot emel.
– Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úr feladatként szabta nekem, hogy a tavaly meghirdetett alapelveket tartsuk meg. A devizakötvények valóban vonzó forrást jelenthetnek, ha csak a kamatot nézzük, de a helyzet nem ilyen egyértelmű. A devizára fizetett kamat 100 százalékban külföldre irányuló jövedelem. Viszont a lakosság 70-80 százaléka újra állampapírt vesz, és a kamatot vagy befekteti, vagy fogyasztásra fordítja, ami a gazdasági növekedést serkenti. Ez a jövedelem „belül” marad. De nézzük a tapasztalatokat. A 70-es években dollárban és változó kamatozás mellett vettünk fel hitelt, ám a forintot 40 százalékkal kellett leértékelni, az amerikai jegybank pedig 15 százalékra emelte a kamatot, adósság spirálba kerültünk és az 1973-as 10 százalékról az évtized végére 60 százalékra nőtt az adósságráta.

– A GDP-arányos adósságot azóta sem sikerült csökkenteni. Hogyan alakulhat az államadósság a következő években? Az alapfolyamatokból látszik a csökkentés, vagy csak a kormányzati tartalékok év végi mérséklésével lehet ezt elérni?
– Matematikailag az adósság három tényezőtől függ az árfolyamon kívül. A költségvetési hiány növeli, a GDP-növekedés és az infláció csökkenti. Ha 5 százalék a nominális növekedés (2,5 százalékos a reálnövekedés és 2,5 százalék az infláció), és tartja magát a kormány a GDP 2,5 százaléákát kitevő hiányhoz, akkor az adósságráta határértéke 50 százalék, ami az alaptörvényben lefektetett szabály. Ez matematikai törvényszerűség. A nagy kérdés, hogy gazdaság növekedési üteme el tudja-e érni azt a szintet, amely mellett az adósság képes csökkenni. Az alapfolyamatok szerint az adósságráta évente 1,3 százalékponttal tud csökkenni, vagyis 2018-ra 70-71 százalék lehet, ha a kormány felelős költségvetési politikát folytat. Amíg ez így van, addig az adósságcsökkenés matematika, nem gazdaságfilozófia kérdése. A gazdaságfilozófiai kérdés az, hogy kitesszük-e az állampénzügyeket a nemzetközi piacok hangulat ingadozásának vagy biztonságra törekszünk.

– A Standard & Poor’s is elismerte a kedvező folyamatokat, amikor felminősítette Magyarországot, de még a befektetési sáv alatt vagyunk. Ha megszereznénk a befektetési ajánlást, az hogyan hatna az adósságfinanszírozásra?
–Jó, hogy már felminősítési ciklusban vagyunk. Ősszel a stabil kilátást pozitívra javíthatják és jövő tavasszal pedig legalább egy hitelminősítőtől vissza is kaphatjuk a befektetési ajánlást. Érdekes visszatekinteni, hogy a legjobb minősítésünk 2005-ben volt, amikor magas volt a hiány, gyors eladósodás ment végbe és minden idők legrosszabb választási költségvetése készült. A hitelminősítők akkor hibáztak, és végül csak 2008-ban, majd 2010-11-ben minősítettek le. Vagyis legalább 3 – de lehet, hogy 5-6 – év csúszásban van az értékelésük, amit most is láthatunk, hiszen a gazdasági növekedés 2012 óta megvan.

– Most valóban jók a számok, minden az állampapír felé tereli a befektetőket. Önök mégis mintha levonultak volna a piacról: nem reklámoznak. Nem okozott gondot az állami hirdetések elosztásáért felelős Nemzeti Kommunikációs hivatal döcögős felállása?
– A keresletre a megemelt kamatok, a brókercégek bedőlése, valamint a marketing együttesen hatnak. Ha a kommunikációs kampány pár hónapig kiesik, annak nincs jelentős hatása, mert kitart a korábbiak lendülete. Bízunk abban, hogy a következő hónapokban megvalósul a közbeszerzési eljárás, és tudjunk folytatni a marketing tevékenységünket. Korábban az állampapírokat, mint brandet is hirdettük, mostantól azonban e mellett intenzívebben reklámozzuk az egyes termékeket.

– Lesz több fajta állampapír és több értékesítési pont?
– Szeretnénk mindkettőt. A termékeknél jogi és informatikai háttér kiépítése szükséges. Az értékesítési pontokat pedig a kisebb vidéki városokban bővítheti a Kincstárral való együttműködés. Ott, ahol nagy távolságot kell megtenni a jelenleg működő 54 kincstári ponthoz. Ezekben a városokban nyílhatnak állampénztári irodák, amelyek nem lesznek nyitva minden nap, így a kincstári dolgozók egy héten több városba is eljuthatnak, ami költséghatékony megoldást jelentene. Ilyet korábban senki sem próbált ki, azonban ez a rendszer hosszabb távon számosságban fel is veheti a versenyt a nagybankok hálózatával. Valódi alternatíva lesz a megtakarítóknak az állampapír.

– És mi lesz a letelepedési kötvényekkel, amelyeknek az értékesítésében nagy szerepet játszanak az offshore cégek? Lesz változás, vagy marad a jelenlegi rendszerben az értékesítési folyamat?
– Ez a Gazdasági Bizottság feladata, legutóbb nyilvánossá is tették a cégeket. Itt is ér minket kritika a 2 százalékos kamatszint miatt. De, ahogy a lakossági piacnál is, ez is a több lábon állás stratégiájába illik, tehát nem hasonlítható össze közvetlenül. Például egy nemzetközi pénzpiaci turbulencia nem érinti a letelepedési kötvényeket, mert ezeket nem lehet ráborítani a piacra. Jöhet bármilyen amerikai vagy eurózónás változás, ezeket a papírokat nem érintené. A világban mindenhol a közvetítői részen a cégek nagy része offshore területen van bejegyezve, mert a folyamat igényli a diszkréciót. Ráadásul az egyéb járulékos kiadások a szervezőket terhelik, és nem a magyar államot. Ezt is sokan rosszul értelmezik. Egyetlen költségünk van, a 2 százalékos hozam. Vagyis az offshore bejegyzés egyáltalán nem miattunk kell, hanem a keresleti oldal miatt, mert így tudja a szervező eladni a kötvényeit. 300 ezer euró nem kis összeg, Michelin csillagos éttermet kell bérelni, prezentálni kell, meg kell győzni az ügyfelet, hogy miért jó neki a befektetés. Terveink szerint, öt év alatt összesen 2,5 milliárd euróra számítunk ebből a papírból. Az elmúlt két évben 1,5 százalékponttal a devizapiaci kötvénykamataink alatt tudtuk eladni a letelepedési kötvényeket, igaz, most a kamataink felett van a letelepedési kötvény 2 százalékos diszkontja. Azonban 5-6 évig kell értékesíteni a mostani hozammal, hogy kiegyenlítődjön a korábbi évek hozamnyeresége. De, mint hangsúlyoztam, az elsődleges szempont a biztonság.

– A letelepedési kötvényeket nem lehet a piacra dobni, de az ország legnagyobb hitelezője, a Franklin Templeton Investments eladhatja a papírjait, hiszen Ukrajnában nagy veszteségre számíthat a közelgő csőd miatt. Tartanak ettől?
– Ezt a kérdést szinte mindig megkapjuk, amikor befektetési bankárokkal találkozunk. A legutóbbi információink szerint a Templeton nem Európában, hanem Ázsiában kezdett eladni. A magyar államkötvényektől nem akar megszabadulni, mint ahogy a többi befektető sem. Egy kötvényből, ami BB besorolású és várhatóan BBB lesz (befektetésre ajánlott – a szerk.) nem akar senki eladni. De az ukrán adósság-átütemezésben úgy tűnik, hogy a Templeton is részt vesz, és ha a befektetőik a vagyonvesztés láttán elkezdik kivonni a tőkét az alapokból, akkor eladhat magyar papírokat is. Eddig azt láttuk, hogy a Templeton megvárja a lejáratokat, és nem elad. A lényeg, hogy a külföldi állomány idén közel 200 milliárd forinttal emelkedett, tehát más külföldiek vásárolnak. Nem baj, ha kiegyensúlyozottabbá válik a tulajdonosi struktúra. Felminősítési ciklusban vagyunk, kedvezőek a makrogazdasági fundamentumok, van némi hozamfelár és az árfolyam is stabil. Ez pedig azt jelenti, hogy a „befektetői sztori” jó. Hetente találkozom befektetési bankárokkal, és ők is így látják.