Öntsünk tiszta víziót a pohárba

Török László A vezetés öröm(-e?) könyvének címében feltett kérdésre az olvasó alighanem igennel felel majd, hiszen a bankszférában igazgatói és vezérigazgatói posztokat korábban betöltő Török László sikeres, jó, a környezetükre egyértelműen pozitív kisugárzású vezetőket választott beszélgetőtársul. Ám ha a kérdést úgy tennénk fel, a vezetés szorongás-e, gyötrelem-e, a válasz alighanem szintén igen volna.

S bár a szerző elmélyülten foglalkozik vezetéstudománnyal, ez a mű nem tudományos munka a szó szoros értelmében, hanem beszélgetések gyűjteménye, amelyekből ki-ki levonhatja a tanulságokat. Ezt tette a Noran Libro Kiadó gondozásában megjelent könyvében Török László is, aki tanulmányban elemzi, mi is a közös vonás a tizenkét eszmecserében.

Sokszínűségre törekedett a szerző, éppen ezért széles érdeklődésre számíthat. A kötetben megszólal zeneiskolai, színházi, főiskolai, műsor-, építés-, sport-, alapítványi, kórus-, pénzügyi vezető és vezetésfejlesztéssel foglalkozó szakember. A tevékenységek sorrendjében: Batta András, Bálint András, Heidrich Balázs, Krizsó Szilvia, Kujáni Péter, Kulcsár Krisztián, Láng Péter, Küllői Péter, Nemes László Norbert, Pálvölgyi Mátyás, Pulai Miklós és Török László. A szerzőt Krizsó Szilvia faggatja. Különböző személyiségek, életpályák, felfogások, célok és módszerek. Mégis kikristályosodik, mi a vezetés lényege: a közösen vallott vízió megvalósítása során egy csapat önmegvalósításának az elősegítése, folyamatos egyensúlyozás és döntéshozatal révén. Ebben a tömör meghatározásban öt kulcsszó búvik meg: vízió, csapat, önmegvalósítás, egyensúlyozás, döntéshozatal.

Attól persze, hogy a vezetés fogalmával tisztában vagyunk, még nem leszünk vezetők, főként nem jó vezetők. A természetesen nagyon is tudatosan felépített beszélgetésekből sok nagyon fontos egyéb közös vonás is a felszínre kívánkozik. Meghatározó egyértelműen már az indulás, pontosabban a gyerekkor, vajon a szülők hittek-e a gyermekükben, ösztönözték-e, hogy tanuljon, igyekeztek-e megteremteni a feltételeket, legyenek anyagilag esetleg bármilyen szegényes helyzetben is. S vajon a vezetővé érett gyerek később belátja-e, hogy ebben a felgyorsult korban csak az élethosszig tanulás képességének elsajátításával maradhat talpon. Aztán: milyen a csapat, kell-e szerencse a pálya során, átélhető-e, megtalálható-e az öröm forrása?

A Radnóti Színház igazgatója, Bálint András szerint „a tehetség lényeges része a szerencse felismerése”. S nem mellékes kérdés, amelyet Török László minden partnerének feltesz, vajon hogyan boldogul nálunk egy külföldi vezető. A vezetésfejlesztéssel foglalkozó Kalmár Péter úgy látja, pesszimizmusunk és önbizalomhiányunk, az „ez itt nálunk úgysem fog működni” magatartás mögött gyakran komoly intellektuális felkészültség áll. Ha egy csúcsvezető eléri, hogy munkatársai ne túlélni, hanem követni akarják, „az az igazi világcsúcs”.

A beszélgetések nyomán készült tanulmányában Török László megalkotja a vezetői életgörbe modelljét, a tanulás-alkotás-tanítás hármas folyamatának grafikonját. És új betűszót vezet be a fogalomtárba: a vezetés magva ugyanis maga az ATOM, az Adottság, a Tapasztalat, az Odafigyelés és a Mozgósítás képessége. Ezek nélkül bizonnyal nem megy.