Standard & Poor’s: Magyarország kevésbé sérülékeny a külső sokkokra

A hosszú lejáratú magyar államadósság besorolását március 20-án „BB plusz”-ra emelte az addigi „BB”-ről a Standard & Poor’s, ezzel együtt megerősítette a rövid lejáratú besorolást a „B” szinten. Az adósosztályzat kilátása stabil, ami azon az értékelésünkön alapul, miszerint a gazdaság helyzete stabilizálódik, és viszonylag stabil képet fest az államháztartás teljesítménye is, viszont az államadósság mértéke még mindig magas, és általánosságban véve kevéssé kiszámíthatóak az intézkedések.

Akkor emelhetjük meg a besorolást, ha a magyar kormány olyan politikát folytat, amely bátorítja a beruházásokat, és elősegíti a fenntartható növekedést, valamint enyhülnek a mérlegével és az ország monetáris feltételeivel kapcsolatos kockázatok.

Abban az esetben viszont lejjebb vihetjük a besorolást, ha az államháztartás helyzete jelentősen gyengül, leginkább a kvázi-fiskális intézkedések révén, vagy ha ismét erősödik a külső sérülékenység.

A felminősítést arra alapoztuk, hogy véleményünk szerint Magyarország kevésbé sérülékeny a külső sokkokkal szemben, a növekedési és költségvetési kilátások javultak, valamint a monetáris rugalmasság erősödött, és csökkent a kockázata egy jövőbeli mérlegalkalmazkodási válságnak, mint amilyen 2008 és 2013 között zajlott le.

Növekedési előrejelzésünk szerint a magyar gazdaság reálértéken átlagosan 2,5 százalékkal bővül majd 2015 és 2017 között, amely magasabb a korábbi, az alig valamivel 2 százalékot meghaladó prognózisunkhoz képest. Várakozásaink szerint a magyar gazdaság teljesítménye inkább meghaladja, mintsem alulmúlja majd ezt az előrejelzést. Ennek hét oka van.

1. A külső adósság 2009 óta történő folyamatos csökkenésének köszönhetően az ország most kevésbé védtelen az olyan jövőbeni külső sokkokkal szemben, mint például az amerikai Federal Reserve potenciális monetáris szigorítása. A háztartások devizahiteleinek forintosítása azt jelenti, hogy a magánszektor banki hiteleinek kevesebb, mint egyharmadát jegyzik devizában, szemben a 2014 végi helyzethez képest, amikor ez a szint meghaladta az 50 százalékot. Úgy véljük, hogy ez erősíti majd a monetáris politika kapacitását a reálgazdaságot finanszírozó hitelek költségének és hozzáférhetőségének befolyásolására jövőbeni külső sokkok esetén. Ez egy olyan eszköz, amely 2008 és 2014 között nem állt rendelkezésre.

2. A főbb európai kereskedelmi partnerek kereslete úgy tűnik nagyobb mértékű, mint ahogy azt korábban vártuk, illetve az orosz és ukrán gazdasághoz fűződő kapcsolatok korlátozottak.

3. Az effektív reálárfolyam minden idők legalacsonyabb szintjét közelíti.

4. Az alacsonyabb olaj- és gázárak kedveznek Magyarország külkereskedelmi mutatószámainak, és növelik az elkölthető jövedelmeket mind közvetlen módon, mind a rezsidíjak csökkenésén keresztül.

5. A háztartások adósságkönnyítése révén az átlagos havi jelzáloghitel-törlesztéseknek 20-25 százalékkal kellene csökkennie.

6. Az EU-források felhasználása idén tetőzni fog a GDP mintegy 3 százalékos szintjén.

7. A kormányzat megállapodást kötött az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD), amit annak jeleként értékelünk, hogy a kormány erősítené a bankok reálgazdaságot hitelező kapacitását a bankszektort érintő adóterhek csökkentése révén.

Úgy véljük, az ország versenyképességi mérőszámai erőteljesek. Az effektív reálárfolyam a 2015 február végi helyzet szerint közel 14 százalékkal gyengült a 2007 végi szinthez képest. Az export tavalyi reál értéke pedig 19,2 százalékkal haladta meg a 2008-as szintet.

A magyarországi munkaerőpiac általánosságban véve rugalmasnak mondható, nemzetgazdasági szinten mért 7,3 eurós óránkénti átlagos munkaerőköltség – beleértve a nem bérjellegű költségeket, mint például a munkaadói járulékokat – továbbra is az EU-28-ak átlagának kevesebb, mint egyharmadát teszi ki. Négyéves előrejelzés alapján úgy látjuk, hogy a gazdaság versenyképessége több külföldi céget vonzhat az országba, hogy magyarországi vállalkozásokat hozzanak létre. Ebben a tekintetben, úgy látjuk, hogy az ország EU-tagsága egy fontos tényezőt jelent az EU-n kívüli ázsiai és észak-amerikai gyártó cégek számára.

Előrejelzésünk szerint a belföldi kereslet élénkül majd a következő négy évben. A folyó fizetési mérleg esetében a többletet, amely 2014-ben a GDP 4 százalékára emelkedett, 2018-tól enyhe hiány váltja majd fel. Úgy látjuk, hogy idén a kormányzat megközelíti a GDP 2,4 százalékában meghatározott költségvetési hiánycélt.

Az elmúlt néhány évben a közműcégek és bankok állami átvétele kapott prioritást a gyorsabb ütemű hiánycsökkentéssel szemben. Ebből adódóan a GDP-hez viszonyított államadósság aránya 2014 végén 77 százalékot tett ki a 2008-ban mért 72 százalékkal szemben. Az államadósság ezen emelkedése azonban a magánszektor folyamatos adósságleépítésének időszakában következett be, amikor is a magánszektor konszolidált adóssága a GDP 106 százalékáról 90 százalék alá csökkent a 2014-es adatok szerint. A bankok hiteleit ma már közel 100 százalékban a hazai betétek fedezik, szemben a 2009-es mintegy 70 százalékos arányhoz képest.

Azt várjuk, hogy a következő négy évben a kormányzat fokozatosan csökkenti a bruttó államadósság még mindig magasnak tekinthető szintjét, és így 2018-ra a GDP-hez viszonyítva csak alig haladja majd meg a 70 százalékot az adósság mértéke. Kockázatok övezik azonban ezt a várakozást, miután a kormányzat az utóbbi időszakban az adósságcsökkentés helyett az állami vásárlásokat helyezte előtérbe, illetve a választási megfontolások is rizikófaktorként merülhetnek fel.