Versenyképes adóstratégia kell

Számos igen „vonzó” gondolatot közöltek a Nemzetgazdasági Minisztérium tisztviselői arról, hogy milyen irányokban szeretnék megváltoztatni az adórendszert a következő években. Többek között a személyi jövedelemadó és az áfakulcsok csökkentéséről beszélt például Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, a lényeg mégis az, hogy egy európai vagy globális szemmel nézve is versenyképes adórendszer csak több területen végrehajtott, egyidejű fejlesztések révén alakítható ki. Ennek légyege az adók számának és mértékének csökkentése, az adónyilvántartás és ellenőrzés változása, de mindehhez kell még egy fontos dolog: a jogbiztonság.

Ma Magyarországon a gazdaság szereplőinek jelenleg több mint ötven különböző adó- és járulékfajtával kell szembesülniük és rendszeresen foglalkozniuk. Az egyes főbb adónemeken túl (áfa, szja, tao, jövedéki adó stb.) számos kis, a nagy adónemekhez képest jelentéktelen adó van hatályban. Az érdemi adónemek számát célszerű lenne 20-25 tétel alá szorítani, és a megszüntethető kisadókat vagy nagyobb adónemekbe integrálni, vagy kivezetni. Többségük hatása költségvetési szempontból amúgy sem jelentős.

A „kevesebb több” elv az adózásban is működik, hiszen alacsonyabb adómértékek adott esetben nagyobb költségvetési bevételt eredményezhetnek. Fontos, hogy ez az általános elv sok adónemnél nem igaz, de fogyasztási jellegű adóknál nagy eséllyel jól működhet. A jelenlegi 27 százalékos áfakulcs mértéke európai mércével mérve is kiugróan magas, a környezetünkben ezt az adónemet 20 százalék körüli mértékben alkalmazzák. Jó lenne ezt az értéket megcélozni, és a kereskedelem „fehérítésével” párhuzamosan az áfa mértékét csökkenteni. Az egykulcsos szja további csökkentése európai szemmel nézve is rendkívül vonzó adójogi környezetet teremt, amely már jelenlegi állapotában is gyakran adótervezési szempont. (Már most is érdemes Magyarországon adózni közepes és nagy jövedelmű magánszemélyek esetén, amennyiben erre életvitelük lehetőséget ad.)

Fontos szempont az adónyilvántartás és az ellenőrzés is. Az egyszerűség óriási érték az élet majdnem minden területén. Különösen igaz ez az adózásra, ahol az összetett problémák nem csak az adózó számára tekinthetők át nehezen, hanem az ellenőrzést végző adóhatóság számára is. Nyilvánvaló, hogy az összetettség kockázatát és terheit (sajnos) döntő részben az adózó viseli, azonban az ellenőrzési gyakorlat hatékonyságát is jelentősen csökkentik a bonyolult adónemek. Egykulcsos adóknál – kevés számú kedvezmény esetén – rendkívül egyszerű adónyilvántartási megoldások alakíthatók ki mind egyéni, mind állami szinten, vagyis itt lenne az ideje több energiát fordítani erre.

A jogbiztonság szerepét és súlyát sem szabad elfelejteni. A válság éveinek leküzdését követően fontos helye lenne a magyar gazdaságpolitikában egy széles körben elfogadott adózási elvrendszernek, amely rögzítené, hogy a mindenkori gazdasági helyzet függvényében milyen főbb irányok mentén várhatók változások az elkövetkező években. Ide értendő az egykulcsos adók létének a megszilárdítása is. Egy áttekinthető és a gyakorlatban is végrehajtásra kerülő, legalább 5 éves „adóstratégia” jelentősen tudja erősíteni a jogbiztonságot, kellő teret hagyva az adott évi költségvetési feladatok megvalósításának is.

A közteherviselés megítélése hazánkban az elmúlt 100–150 évben legalábbis erősen ambivalens volt, és mindig jelentős erők működtek az adóelkerülés irányába. Ennek a hatásnak a gyengítése folyamatosan nagy erőfeszítéseket igényel. Ezen a helyzeten nagyon sokat javítana, ha a közteherviselés alapelemei a közoktatásban is megjelennének. Ne legyen olyan alapoktatásban részesülő fiatal honfitársunk, aki felnőtté válása előtt legalább néhány órában ne halott volna a magyar adózás elveiről, a főbb adókötelezettségekről és azok teljesítéséről. Ez hosszú távon járulna hozzá a következő generációk társadalmi felelősségtudatához, és ezzel együtt az adómorál erősítéséhez is.