A 2008-as világválság után újra megjelentek az apokalipsziselméletek. Manapság megint népszerű a gazdaság összeomlását, a pénzpiacok hanyatlását, lufik kipukkadását vagy éppen világvégét jósolni. Ha egyik sem jön be, hát fenyegessünk valami mással. Például ezzel: a gazdagoknak hamarosan annyi pénzük lesz, hogy átveszik az uralmat a világ felett.
Nem egy félnótás, hanem Thomas Piketty sugallja ezt, aki pillanatok alatt a világ egyik legismertebb közgazdásza lett, miután A tőke a 21. században című könyve számos nyelven megjelent. Azt írja, a magántulajdonon alapuló piacgazdaságban vannak divergenciát erősítő erőteljes dinamikák, amelyek „fenyegetést jelentenek a demokratikus társadalmakra” és a társadalmi igazságosságra. Éppen azokra az értékekre, amelyek a társadalmak alapját képezik.
Mindezt abból vezeti le, hogy a magántőke hozama (r) hosszú ideig meghaladhatja a jövedelmek és a kibocsátás (g) növekedési ütemét. És itt jön Piketty fő állítása: a legendássá vált r > g egyenlőtlenség alapján a felhalmozott vagyon gyorsabban nő, mint a kibocsátás. Szerinte a vállalkozó járadékossá válik, és „egyre inkább fölébe kerekedik azoknak, akiknek nincs másuk, csak a munkaerejük”.
De mi lenne akkor, ha mindez fordítva lenne, vagyis a tőkés arra számítana, hogy a jövedelem és a kibocsátás gyorsabban nőne, mint a tőke hozama? Talán az, hogy nem nagyon fektetne be. Melyik tőketulajdonos akarna vállalkozni, beruházni, feltalálni, kockázatot vállalni, ha azt várná, hogy valaki más nagyobb mértékben részesülne a gazdasági növekedés gyümölcseiből, mint ő maga?
Piketty ráadásul elképesztően lebecsüli a megszerzett tudást, a humántőkét. Még most sem az a leginkább jellemző a kapitalizmusban, hogy valaki öröklés útján lesz gazdag, hanem azért, mert kitalált egy zseniális újítást, amelyből nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom is profitált. (Apropó: Piketty sokszor úgy tesz, mintha a tőke és a vagyon felcserélhető lenne.)
Piketty szereti a gazdagokat ostorozni – és globális progresszív jövedelemadót vezetne be –, pedig talán fontosabb volna a társadalom alsó rétegeinek felzárkózására koncentrálni. Az adó nem az alsó rétegek felzárkózását szolgálná, hanem a tőkéseket sújtaná. Logikája szerint inkább a magántőke gyorsabb növekedése veszélyezteti a demokráciát, de erre nincsenek meggyőző bizonyítékai. Ahogy arra sem, hogy az egyenlőtlenségek növekedni fognak a XXI. században.
Ha nem lesz is világvége a magas egyenlőtlenségek miatt, érdemes számba venni a gazdasági növekedés kérdését is. Sokan azt gondolják, van egy pont – de nem tudni, hogy hol – amikor az egyenlőtlenség növekedése már gátolja a gazdaság kibocsátásának bővülését. És van egy olyan pont is, ahol a különbségek csökkentésének irányába tett lépések visszafogják a gazdasági növekedést. Ez a pont azonban bizonyára nem létezik. Sokkal inkább igaz lehet, hogy az egyenlőtlenségek gyors, hirtelen zuhanásának vagy felerősítésének irányába tett lépések foghatják vissza a kibocsátás bővülését, hiszen a piacgazdaság nem tud alkalmazkodni ezekhez a sokkhatásokhoz.
Piketty azt írja, hogy Simon Kuznets Nobel-díjas közgazdásznak nem volt igaza, amikor azt mondta, hogy az iparosítás kezdetén növekvő egyenlőtlenségek után csökkennek a különbségek (a fordított U-alakú görbe a Kuznets-görbe nevet kapta). Piketty szerint a világháborúk és a válságok miatt mérséklődtek az egyenlőtlenségek. Kuznets azonban nem láthatta előre a fejlett világban végbement technológiai forradalmat, amely nincs kizárva, hogy alapvetően hasonló mechanizmusokat generál, mint az iparosítás időszaka. Nem lehet, hogy amikor a magántőke hozama tartósan meghaladja a növekedését, akkor korábban ritkán látott újítások zajlanak le a világban?
Amíg az új forradalmi vívmányokból egyre többen részesülnek – márpedig ez egyelőre így van, hiszen a Piketty szerint monopolisztikus helyzetben lévő feltalálók nem maradnak egyedül a piacukon –, és a világban egyre többen törnek ki a szegénységből, addig nagy baj nem lehet. Addig nem kell tartanunk attól, hogy Piketty apokalipsziselmélete valósággá válik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.