Visszavonuló

Jelentősen visszafogja magyarországi tevékenységét a Raiffeisen Bank: a hitelintézet drasztikus költségcsökkentési programba kezd, ami egyebek mellett a fiókok csaknem felének bezárásával is együtt jár. A hír üzenete, hogy a hitelintézet ugyan kitart a magyar piac mellett, de ráunt az évek óta termelődő veszteségekre, és a jobb idők eljöveteléig hibernálja magát az itteni piacon.

A bejelentést viszont nem kell túlértékelni, illetve több okból sincs rajta mit csodálkozni. Egyrészt hosszú idő óta tartja magát az a vélekedés, hogy előbb-utóbb lesznek olyan szereplők, amelyek így reagálnak majd a rossz portfóliójukból és a kiszámíthatónak enyhén szólva sem nevezhető kormányzati lépésekből eredő veszteségekre. Akadhat ugyanis olyan anyabank, amelyik megunja, hogy néhány százmillió eurót mindig át kell utalnia a magyar leánynak, úgy, hogy még közel sincs vége az alagútnak.

A Raiffeisennél pedig egy ilyen fejlemény várható is volt, hiszen a tulajdonosa azok – a gyakorlatilag csak a kelet-európai régióban jelen lévők – közé tartozik, amelynek párhuzamosan több piaccal is egyszerre gyűlt meg a baja: elég mondjuk csak Ukrajnára gondolni. A kivonulás viszont nem lehet opció, hiszen egyrészt nincs kinek eladni a leányt, másrészt a terjeszkedési lehetőségek már korlátosak, egy régiós, közepes méretű bankcsoportnak nem lehet egy csapásra még egy olyan bizonytalan piacot sem otthagyni, mint a magyar.

Ha viszont visszalapozunk egy pár évvel, rá lehet jönni, hogy a Raiffeisennél egyenes út vezetett idáig. Egy közepes méretű vállalati bankból az ezredforduló utáni években nagyon gyorsan univerzális bankcsoporttá nőtte ki magát Magyarországon, annak minden kellékével – széles termékpaletta, bővülő országos fiókhálózat – együtt. A legnagyobbak közötti versenyben aztán teljes mellszélességgel részt kellett venni a devizahiteles ügyfelek megszerzéséért folyó versenyben, hiszen csak így lehetett hozni az évi 20 százalék környéki bővülést, az olcsó anyabanki és egyéb forrás pedig 2008-ig adott volt. Így aztán nem csoda, hogy az új székház látványtervének kivetítéséből végül a romló minőségű hitelportfólió kezelgetése lett, amelyet megkoronáztak a bankszektort terhelő kormányzati intézkedések. Ezért persze nem lehetett elítélni a mindenkori menedzsmentet, valószínűleg a helyükben senki sem cselekedett volna másként a láncolat egy pontján sem: bizonyíték erre, hogy több hazai nagy szereplő is kísértetiesen hasonló sémát követett.

Mindezek alapján drámai fordulatot nem, csak némi átrendeződést hoz majd a piacon a Raiffeisen visszavonuló stratégiája: a várhatóan tovább zsugorodó mérlege miatt a nyolcas élmezőny vége felé lehet helye a következő pár évben, és majd mindenki gyorsan hozzászokik, hogy néhány, megcélzott területtől eltekintve nem akarja lenyomni a többieket a versenyben. Lesznek a magyar bankpiacon még úgyis olyan fejlemények elég rövid időn belül, amelyekre jobban oda kell majd figyelni.