Aranypolgárok alkonya

Meg lehet nyugodni. Aki Thomas Piketty r > g egyenlőtlenségével kelt, és az OECD friss Gini-mutatóival feküdt, az megkönnyebbülhet: lehet, hogy gyorsabban nő a tőke hozama, mint a gazdaság, lehet, hogy felháborító a jövedelmek eloszlása, de a milliárdosok dicsősége sem tart örökké. Táboruk, illetve vagyonuk gyarapodása a következő két évtizedben véget ér – állítja a UBS Group és a PwC tanácsadó cég 2015-ös Milliárdos Jelentése.

1980 és 2014 között megismétlődött az 1870 és 1910 közti aranykor a jelentés szerint. A Mark Twain által elbeszélt „Gilded Age” idején az USA-ban nőtt ki az ipar hőseiből, az autógyárosokból, az acélmágnásokból a milliárdosok első nagy nemzedéke. Durván száz évre rá Amerikában a pénzügy és a technológiai ágazatok lettek a vagyonok fő forrásai, míg Ázsiában az ingatlanszektor és a fogyasztási cikkek gyártása. Európa kevésbé vette ki a részét e második aranykorból, legalábbis ami a self-made man milliárdosokat illeti – márpedig kétharmaduk önerőből lett azzá.

A UBS és a PwC gárdája 1300 milliárdos helyzetét vizsgálta meg szerte a világon – harminccal személyes interjúkat is készítettek –, és az derült ki, hogy 66 százalékuk maga szerezte a vagyonát az elmúlt két évtizedben (20 éve ez az arány még csak 43 százalék volt). Másképp mondva: 917 ember 3,6 ezer milliárd dollárnyi vagyont halmozott fel; 47 százalékuk az USA-ban él, 36 százalékuk Ázsiában, 17 százalékuk Európában.

Az amerikaiak között a techmilliárdosok a leggazdagabbak (fejenként átlag 7,8 milliárd dollárral), Európában és Ázsiában a fogyasztási cikkek gyártói (átlag 5,7 milliárd, illetve 3,2 milliárdos vagyonnal), egy azonban közös bennük: többségük abban a korban van, amikor el kell kezdeni átadni a vagyont a következő generációnak. Ázsiában ez valamivel később lesz probléma, mert később kezdtek hozzá a gazdagodáshoz (különösen a kínaiak), de azért ők is bekerülnek a ciklus leszálló ágába. A milliárdokat több veszély is fenyegeti: egyrészt az, hogy tulajdonosuk leáll a gyarapításukkal, hiszen már az átadási stratégiát keresi.

Másrészt a vagyonok felhígulásához vezethetnek a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek, illetve a rájuk adott válaszok, az adók, a geopolitikai feszültségek; a jelentés szerint mintegy 40 fontosabb konfliktussal kell számolni mostanában.

Azért nem kell nagyon félteni a milliárdosokat, mert az interjúk tanúsága szerint általában nem véletlenül lettek azok. A self-made milliárdosoknak több közös személyiségjegye is van, az egyik például az eszes rizikóvállalás. Önmagában az még kevés, hogy valaki szeret hazardírozni – az is kell, hogy a javára tudja fordítani. Az önerőből nagyon gazdagok általában nagyon optimistán viszonyulnak a kockázatokhoz, és megtalálják a módját, hogy csökkentsék azokat, kifinomult érzékük van a „kockázat kockázatához”.

Hasonlóan jellemző, hogy felismerik az alkalmakat, beleugranak olyanokba is, amelyekben mások csak a veszélyeket látják, előnyök nélkül – de gyorsan tudnak váltani is. Van olyan, hogy egy üzleti modellt meg kell változtatni vagy ki kell lépni egy rossz döntés következményeiből – hangsúlyozta az egyik, a kiskereskedelemben meggazdagodott interjúalany –, ez a siker felé vezető út egyik lépése.

Közös a milliárdosokban a kíváncsiság is: folyamatosan keresik a fel nem ismert fogyasztói szükségleteket, amelyek jelentős üzleti lehetőségeket kínálnak. Ezzel pedig összefügg egy másik jellemvonás is, a kényszerességig menő megszállottság. Az egyik megszólaló a vadászgép pilótájáéhoz hasonlította üzleti megszállottságát: ami nincs a látóterében azt ignorálja, mert csak elvonná a figyelmét, akkor pedig lezuhan.

Általános tanácsként az szűrhető le, hogy korán és elszántan kell hozzálátni a vagyonszerzéshez és időben el kell kezdeni gondolkodni arról, hogy mi lesz vele. Legyen tanulság a mostani milliárdosoknak, hogy az első aranykor nemzedékének nevei – Rockefellertől Vanderbiltig – ma már inkább épületeken, alapítványok nevében szerepelnek, nem pedig a friss toplistákon.