Az energiaipari trilemma

Az Energiaunió – melynek létrehozását Lengyelország kezdeményezte – célja a megfizethető, biztonságos és klímabarát energia biztosítása a lakosság és a vállalkozások számára egyaránt.

Sikeres megvalósításával az Energiaunió rendkívül előnyös lehet az EU számára, mivel fellendítheti a gazdasági növekedést és ösztönzőleg hathat a beruházásokra, miközben az EU-nak az energia kapcsán külső és belső kihívásokkal egyaránt szembe kell néznie. Jóllehet, éppen az energiának kellene fellendíteni az EU gazdaságát, sokszor sajnos csak béklyóként funkcionál, amely hátráltat bennünket az előrelépésben. A téma kapcsán gyakran szóba kerül például az „energia trilemma” dimenziói (az energiabiztonság, a széndioxid-kibocsátás csökkentése és az energiaárak) közötti egyensúly megteremtéséért folytatott küzdelem.

Az elmúlt két évtizedben a széndioxid-kibocsátás csökkentése kapott óriási hangsúlyt, ám mindeközben kevesebb figyelem irányult az energiabiztonság és a megfizethetőség kérdésére. Ezek a „divatos témák” ugyan nem zárják ki egymást kölcsönösen, ám az elérésüket biztosító eszközök között sokszor feszültség áll fenn.

Ez egy olyan tény, amit tudomásul kell vennünk, és éppen ezért van szükség őszinte, nyílt párbeszédre azzal kapcsolatban, hogy miként teremthetjük meg közöttük az egyensúlyt, mert csak így találhatunk olyan megoldást, amellyel mindhárom problémát kezelhetjük.
Másodszor, a diverzifikált ellátás komoly előnyt jelent, ám megteremtése nem egyszerű feladat, ha arra gondolunk, hogy az újabb energiaforrások hogyan jelentenek kisebb függést a többiektől. Ha egy gázvezeték meghibásodik, és nem szállít gázt, akkor rugalmasan, más forrásból kell tudnunk előteremteni a szükséges energiát. A megújuló energiaforrások elősegítik ugyan a diverzifikációt, ám kiszámíthatatlan és változékony voltuk miatt ezek sem problémamentesek.

Bár a hazai gáz fosszilis fűtőanyag, még mindig sokkal kevesebb károsanyag-kibocsátással jár, mint a széntüzelés, ráadásul korszerűbb technológiákkal még „tisztábbá” tehető. A GE-nél arra számítunk, hogy a gáz fontos része lesz a jövő energiamixének az EU-ban, és különösen Közép- és Kelet-Európában. A diverzifikálás ugyanakkor több elosztott energiát is jelent, azaz a XX. század közepének centralizált modelljeiről áttérhetünk egy olyan modellre, amelyben az energiatermelés közelebb kerül a felhasználás helyéhez.

Harmadszor, a diverzifikáltabb és összetettebb energiahálózat fenntartásához infrastruktúrára is szükség van. A megújuló energiaforrások időszakos jellege miatt meg kell tudnunk birkózni az energiaáramlás helyének és irányának hirtelen változásaival. A több forrásból érkező gáz mindazonáltal azt jelenti, hogy ugyanakkorra hatékonysággal kell tudnunk használni egy, az Atlanti-óceán partján elhelyezkedő, cseppfolyósított gázt újragázosító terminált, mint egy Kelet-Európából gázt szállító gázvezetéket.
Végül nem szabad megfeledkeznünk a folyamatos technológiai beruházás fontosságáról.

Ez ugyanis az egyetlen olyan tényező, amely lehetővé teszi a három fontos célkitűzés: az energiabiztonság, a gazdaságosság és a környezetvédelem közötti egyensúly megteremtését. Az Európai Bizottság szerint a következő 10 év folyamán az EU-nak mintegy ezer milliárd eurót kell energiatechnológiába beruháznia a meglévő erőforrások diverzifikálásához, a berendezések lecseréléséhez, illetve a kihívást jelentő, folyton változó energiakövetelmények kielégítéséhez.

A magánszektor felvállalja ezt a szerepet, és továbbra is oroszlánrészt vállal az energiatechnológiákba történő beruházások terén. Ehhez azonban az szükséges, hogy a kormányok a megfelelő politikák és pénzügyi környezet megteremtésével támogassák a magánszektor ilyen jellegű beruházásait. Az európai tudósok, fejlesztők, mérnökök és gyártók létre tudják hozni a társadalmi és gazdasági növekedést elősegítő következő generációs energiatechnológiákat, már csak párbeszédre van szükség, hogy miként teremtsük meg az egyensúlyt és hogyan biztosítsuk a diverzifikált ellátást.