Díszút

Nincs kétség: sokkal kényelmesebb lesz az M3-asról letérve négysávos úton haladni Eger felé, mint Kerecsenden keresztül battyogni ötvennel. Így csak egy óra öt percbe telik majd, míg a budapesti menedzser megpihenhet Tarjányi Gyula naplemente néző padján egy pohár Bouiver-t kortyolgatva, míg ma ez beletelik egy és negyed órába is. Afelől vannak kétségek, hogy csak ettől a tízperces időmegtakarítástól a borászat (és persze a többi nagy pince) több vendéget láthat-e majd 2018 után – ám a kormány szerint ez érdektelen.

A kabinet szinte büszke arra, hogy a szakmai érvek ellenére döntött az útépítés mellett. Az egri 25 kilométernyi szakasz 30 milliárdba kerül, és a hivatalos tervek alapján arra lenne hivatott, hogy a hevesi megyeszékhely iparvárosi jellegét segítsen felerősíteni. Annak ellenére is, hogy ehhez négysávos útra nem feltétlenül lenne szükség. A forgalom még talán akkor se indokolná ezt, ha Eger 50 százalékkal növelné ipari kibocsátását. Persze kényelmesebb lesz az autóút, aki azon jár, szeretni fogja, de annyi minden más is sokkal jobb lenne. Biztos, hogy nem kell az egri kórháznak ez a pénz? Vagy nem volna jobb az útprogramra szánt 600 milliárdot az oktatásra költeni? Esetleg nagyobb adócsökkentést végrehajtani, hogy pörgessük a gazdaságot? Azért, hogy az erre költött pénz majd kitermelje azt, amiből aztán utat is lehet építeni.

A költségvetés készítése, a gazdaságpolitika művészete a források ésszerű elosztásában rejlik. Úgy kell felhasználni azt a keveset, ami van, hogy abból több legyen a jövőben. Ha a rendelkezésre álló összegeket olyan programok viszik el, amelyek nem járulnak hozzá a jövő fejlődéséhez, akkor a pénzt kidobtuk az ablakon. Úgy leszünk ezzel, mint az uniós forrásból épített díszkutakkal.

Utat építeni nem túl nagy gazdaságpolitikai ötlet. Volt már ilyen. Tudjuk, hogy mennyire hatékony. Láttuk már, hogy csak átmenetileg (az építkezés idején) pörgeti a gazdaságot igazán. De halljuk, hogy a kormánynak új sajtóra és új barátokra van szüksége. Az útépítési projektek pedig mindig is hálás barátokat szültek a kormányoknak.