Változatlanul

Az ember akkor kezd öregedni, amikor úgy gondolja, mindent látott már. Van példája mindenre, annak az ellenkezőjére, tudja hogyan szoktak ezek a dolgok történni, vagy amazok elrendeződni. Van mit mesélnie, tudja milyen volt mobiltelefon nélkül randizni, vagy látta, amikor a hatos tényleg a Nemzetinél állt meg. A nagy öregeket nem lehet meglepni.

A rutinos adós újságíró példának okáért anno majdhogynem hátizsákkal jelentkezett a Parlamentben az adócsomag benyújtása idején, és elbúcsúzott a családjától két-három napra: a kötetek áttekintése mellett azok elhurcolása volt csak igazán embert próbáló feladat. A mai világ csak kicsit más. A módosítási pakkok online érkeznek, ám sajnos minden értelemben: az adótörvények változása ma nem egy évi egyszeri nagy nekibuzdulását jelent, inkább egy állandó folyamatot.

Kifejezetten gyanús emiatt, amikor tavasszal egy alig tíz oldalas, harmincegynéhány paragrafusos adómódosítást terjeszt be a kormány. Keressük a trükköt, a rejtett bombát, az apró betűs részeket és nem hiszünk a szemünknek. Azt gondoljuk, jön majd még kutyára dér, szeptemberre meg új csomag. Az apparátus a modern adórendszer létrehozása óta eltelt mind a 28 évben rendre finomította, hangolta, pontosította, kiegészítette majd újraírta a szabályokat. Ettől ugyan az adórendszer nem lett jobb, és a becsukott kiskapuk mellett mindig nyíltak újak, de legalább volt mivel foglalkozni az év végén.

A mindig megújuló szabályokat csak kevesen értették ugyanis, ám azok – főként az alkotók – szépen el is magyarázták tanfolyamokon, könyvekben és előadásokon. A bürokratikus, érthetetlen és állandóan változó rendszer mellékes jövedelmeket szül. Az adórendszerben valódi változást néhány szám átírása jelent: ha egy kulcs nem 27, hanem 5, akkor ott történik valami. Ezt tényleg meg lehet oldani pár paragrafusban. Hozhat persze milliárdos eltérést, ha egy paragrafusba a megfelelő ponton bekerül egy szó, de azt inkább lobbizásnak hívják, mint adópolitikának.