A huszonkilencedik hely

Egy biztos elem van a jövőben: az állandóan gyorsuló változás – mondják a gazdasági-társadalmi kilátások elemzői.

A gazdaságban rövidülnek a termékek életciklusai, ami ma korszerű, holnap ósdivá válik. Felgyorsult a világ. Csak az mondható életképesnek, aki képes felvenni a tempót, nyitott a változásra.

Magyarország jó pozícióban van ebből a szempontból. Egy új felmérés szerint 127 országból a 29. helyre került a változásra való felkészültség alapján. Ez remek helyezés. Azt jelenti, hogy jöhet akármi, a talpunkra esünk, azaz ha kell, változtatunk, igazodunk. Kell ennél jobb egy nyitott, nagyrészt a külpiactól függő gazdaságnak? Ha megvan ez a képesség, akkor már csak egy nyerő stratégia szükséges, és utána már semmi sem állíthatja meg az országot, hogy a nagy változások közepette a nyertesek közé kerüljön.

És mégis... Furcsa ez a hirtelen jött kedvező megítélés. Főleg azután, hogy sok rangsor készül az országok versenyképességéről, s azokon nem vagyunk valami előkelő helyen. Mi történt hát? A KPMG és az Oxford Economics kutatói azt vizsgálták, mennyire felkészültek a változásokra a vállalatok, a kormányok, az emberek és a civilszervezetek. Több szempontot figyelembe vettek: megnézték, hogy az egyes országok milyen hatékonyan reagálnak a természeti katasztrófákra, a technológiai, demográfiai változásokra, a nemzetközi versenyre és a beruházásokra. A felkészültség ez esetben azt jelenti, mennyire számítanak a társadalom különböző szereplői a változásokra, hogyan válaszolnak az új kihívásokra. Ugyanakkor a Világgazdasági Fórum versenyképességi indexe csak a hatvanadik helyre sorolta az országot, a Világbank „Doing Business”-indexe alapján meg az ötvennegyedikek vagyunk. Igaz, ez utóbbiak főleg az üzlethez szükséges feltételeket vizsgálták, míg a mostani ennél komplexebb, az egész társadalomra kiterjed. Vagyis nem célszerű ezeket a rangsorokat összehasonlítani.

A visegrádi négyek – Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia – a változásra való felkészültségben egy bolyba kerültek. Csehország kicsivel előttünk van, Szlovákia és Lengyelország rögtön mögöttünk. Az összes többi rangsorban nagyobb a szórás. Vagyis csak a gazdasági kilátásokra, csak a versenyképességre szűkítve az összehasonlítást, rosszabbul állunk, ám ha már az emberi tényezőket, a civil társadalmat is kalkuláljuk, akkor jobban. A mostani felmérés részletei sem érdektelenek: itt a vállalati szektor és az emberi-társadalmi tényezők összesítve hasonló helyezést érnek el, míg a kormányzat alkalmazkodási képessége átlagolva csak a 35. lett. Ez utóbbinál különösen a szabályozás kapott rossz megítélést, ami 84. helyre volt elég, miközben biztonságban a 20., a környezeti-klíma ügyekben a 25. helyet sikerült elcsípni. A legrosszabb helyre a demográfia került a 95-ös számmal.

Vannak hát figyelmeztető jelek a jó helyezésben is, az ember ugyanis hajlamos a jóban is a rosszat látni, talán fölöslegesen. Alkalmazkodóképesek vagyunk? Készek a változásra? Hát persze, hiszen annyi minden történt az elmúlt időben. Magyarországon az a jellemző, hogy egy új kormánnyal új rezsim jön, s hirtelen átalakítja az élet alapkereteit meghatározó intézményeket, a stratégiát. Az utóbbi öt évben változtak a munka keretfeltételeit szabályozó törvények, a bérekhez kapcsolódó juttatások, a munkanélküliek ellátórendszere, módosultak a szociális támogatási feltételek, terjed a közmunka, átalakult az oktatási rendszer, a boltok nyitva tartása – hogy csak néhányat említsünk a kormányzati intézkedések tömegéből. S ezek csak a makrofeltételek. A válság ugyanis a munkahelyeket is alaposan átrendezte, a jövedelmekkel együtt. Ennyi változást csak úgy lehetett kezelni, ha közben kifejlődött a túlélési készség, vagy másként mondva: a változásra való felkészültség. Jöhet bármi, semmin nem csodálkozunk, mindent felkészülten, változásra készre fogadunk. Ez összességében inkább jó, mint rossz.

A versenyképességhez tényleg fontos, hogy a társadalom elfogadja a változást, azt a fejlődés természetes velejárójának tartsa. Ha ez megvan, akkor már csak annyi kell az üzleti sikerhez, társadalmi jóléthez, hogy a változások jó irányba induljanak el. Ellenkező esetben nagy baj lehet.