Az Európai Bizottság nyíltan felvette a harcot a progresszív magyarországi különadók ellen azzal, hogy példa nélküli módon rövid időn belül három ügyben is eljárást indított, és felfüggesztő rendelkezésekkel megtiltotta a reklámadó, az élelmiszerlánc-felügyeleti díj és a dohányadóként emlegetett, dohánytermékeket érintő egészségügyi hozzájárulás progresszív kulcsok alapján való beszedését.
Az ügyek jól mutatják, hogy bár az adópolitika alakítása az állami szuverenitás alappillére, a versenytorzító és diszkriminatív (vagy annak vélt) adóintézkedésekkel szemben az Európai Bizottság a leghatározottabban fellép. Bár három egymástól független eljárásról van szó, mindhárom ügy alapja az, hogy a bizottságnak elvi kifogásai vannak az árbevétel-alapú, erősen progresszív adók bevezetése ellen.
Az ügyekből kitűnik, hogy a bizottság önmagában nem kifogásolja sem az árbevétel-alapú adókat, sem a progresszív adókulcsok alkalmazását, viszont a kettő kombinációjával már súlyos aggályok merülnek fel. Önmagában egy progresszív adókulcs alkalmazása (például jövedelemadó vagy társasági adó esetében) Brüsszel szerint is indokolt lehet az adóalanyok eltérő teherviselő képességére tekintettel: a magasabb profittal rendelkező cégektől elvárható ugyanis, hogy arányaiban is nagyobb részt vállaljanak a közterhek viselésében. Forgalmi típusú adóknál azonban a bizottság nem látja indokolhatónak progresszív adókulcs alkalmazását, mert szerinte az árbevétel növekedésével a teherviselő képesség nem növekszik progresszív módon.
A progresszív adókulcs végső soron csak a magasabb, illetve az alacsonyabb árbevételű cégek közti megkülönböztetést szolgálja, jogellenes versenyhátrányt okozva a nagyobb forgalmú (de nem feltétlen nyereségesebb) cégeknek a kisebb versenytársakkal szemben. Vagyis pontosan az egyenlő versenyfeltételek sérelme miatt kifogásolta a bizottság, hogy az (azóta már módosított) reklámadónál az alacsonyabb árbevételű cégekre csak marginális adókulcs vonatkozott (0-1 százalék), de az adókulcs forgalomarányosan egészen 50 százalékig nőtt, és a legmagasabb kulcs egyedül a legnagyobb piaci szereplőt, az RTL Klubot sújtotta.
Nagyon hasonló a helyzet a nemrég indult, élelmiszerlánc-felügyeleti díjjal kapcsolatos eljárásnál is. Brüsszel azt kifogásolja, hogy míg a kisebb szereplők (és a franchise rendszerben működő kereskedők) mentesülnek a díj fizetése alól, vagy továbbra is csak marginális (0,1 százalékos) díjat fizetnek, addig a legnagyobb árbevételű láncok – mint a Tesco és a Spar – 6 százalékos kulccsal adóznak. Dohánytermékek esetében hasonlóképpen egyenlőtlen versenyfeltételeket látott a bizottság. Az eljárásokban nem elsősorban a külföldi és a hazai cégek közti vélt vagy valós megkülönböztetést vizsgálják, hanem Brüsszel önmagában az adók szelektivitását kifogásolja: azt, hogy indokolatlanul tesznek különbséget a nagy árbevétellel rendelkező vállalatok és kisebb versenytársaik között.
A reklámadó progresszivitását a brüsszeli kifogások miatt a kormány módosította, de az élelmiszerlánc-felügyeleti díj és a dohányadó esetében nincs sok esély arra, hogy a közelgő befizetési határidőig, július 31-ig módosítja a hatályos jogszabályokat, különösen hogy az Országgyűlés jelenleg nem ülésezik.
Jogszabály-módosítás hiányában az adózók dilemma előtt állnak, hogy a bizottság döntésére és az uniós jog elsőbbségére tekintettel teljesítsék-e (és ha igen, akkor milyen mértékben) adófizetési kötelezettségüket. Ez, egy esetleges adóbírság kockázatát is szem előtt tartva, külön megfontolást igényel. A helyzetet nehezít, hogy még nem érhető el a bizottság felfüggesztő határozata. Bár a Nébih honlapján közzétett hirdetmény szerint az érintett cégek befizetési kötelezettsége szünetel, a dohányadóval kapcsolatban a NAV még nem tett közzé ilyen tájékoztatást, és az is kérdéses, hogy a hatóságok egyáltalán jogosultak-e jogszabály-módosítás hiányában, saját hatáskörben felfüggeszteni az adófizetési kötelezettséget. Ezzel kapcsolatban érdemes azt is megjegyezni, hogy a bizottság felfüggesztő rendelkezése nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érintett cégeknek egyáltalán ne kellene élelmiszerlánc-felügyeleti díjat vagy dohányadót fizetniük.
Brüsszel ugyanis a reklámadóval kapcsolatos határozatában is csak a progresszív adókulcs alkalmazását függesztette fel, és kifejtette, hogy még ha az ügy érdemét érintő részletes vizsgálat során bebizonyosodik is a progresszív adókulcs jogellenessége, az nem feltétlen tenné szükségessé az adó eltörlését, illetve nem feltétlen eredményezné a teljes befizetett adó visszatérítését az érintetteknek. Az állam ilyen esetben csak a progresszív kulcsokon köteles módosítani, és ami a már befizetett összegeket érinti, visszamenőleges elszámolási kötelezettsége keletkezik az adófizetőkkel, amelyet egykulcsos adó alkalmazásával kell teljesítenie (ez lehet 0 százalék vagy ettől eltérő mértékű is).
A bizottság ezzel összefüggésben arra is felhívta a figyelmet, hogy az elszámolás során alkalmazott kulcs függvényében az államnak nemcsak a többletbefizetéseket kell visszatérítenie az érintetteknek, hanem arról is gondoskodnia kell, hogy az elszámoláskor alkalmazott fix kulcs alapján számított adónál eredetileg alacsonyabb összeget befizető cégektől beszedje a jogellenes adókedvezménynek (állami támogatásnak) minősülő hátralékot is. Az eljárás következményeinek kettőssége jól rámutat a szelektív adóintézkedések veszélyeire, hiszen az intézkedés előnyeit élvező cégek az állami támogatási szabályokra irányadó tízéves elévülési időn belül végső soron akár jelentős egyösszegű utólagos befizetési kötelezettséggel is szembesülhetnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.