Az ember a lényeg

A magyar gazdaság jövője a társadalom állapotán múlik – mondják mind gyakrabban vállalkozók, elemzők, amikor a magyar üzleti kilátásokról van szó.

Mintha mentséget keresnének arra, hogy miért nem képesek egyértelműen kedvező képet vázolni a jövőbeni fejleményekről. Mintha itt is beindulna a bűnbakképzés: nem a vállalatok, nem az üzleti szektor tehet arról, hogy nincs fenntartható pálya a magyar gazdaság előtt. Pedig lehetnének derűlátóak: beindult a növekedés, dől az európai uniós pályázati pénz. Ehhez képest inkább a társadalmi hatásokra mutogatnak. Hogy is van ez?

Mostanában sok szó esik az emberről. Többféle megközelítésben is. Egyrészt úgy, hogy már most egyre több területen hiányzik a szakképzett munkaerő, másrészt úgy, hogy az elszegényedő országban az egyén életminősége romlik, ami visszahat a munkájára is. Nemrégiben arra panaszkodott egy cégvezető, nem tudja, mi lesz a fejlesztéseikkel, mert egyre több mérnök dobja be a törülközőt, hogy az egyébként jól fizető magyar cég helyett a még jobban fizető külföldi munkahelyet válassza. Nem látja, mitől lenne ez másként a jövőben. Az egyetemeken egyre kevesebb diák tanul, vagy mert nem látja értelmét a tanulásnak, vagy mert nem tudná megfizetni az oktatás költségeit. Hiányoznak a szakmunkások, a megbízható betanított munkások is. Hiányzik az ambíció, a továbbképzés iránti vágy. Pár éve még a vállalatok jó részének az volt a legfőbb gondja, hogy nincs hitel a fejlesztéshez, beruházáshoz, pedig lenne mit fejleszteniük, az ötlet, a termék adott. Ma már a vállalatok zöme azt állítja, a képzett munkaerő hiánya a fejlődés legfőbb akadálya.

Idáig leginkább a külföldre távozó orvosok, egészségügyi dolgozók miatt kialakuló vészhelyzet okozott ijedelmet. Érthetően. Az egészségügy romlása szinte mindenkit érint. Ráadásul az év első öt hónapjában 9,5 százalékkal többen haltak meg, mint egy éve, így a gyanú befészkelte magát az agyakba: talán ez is a gyengülő ellátás, az orvos- és nővérhiány következménye?! Egy statisztikából messzemenő következtetés nem vonható le, ám elemezni mégis érdemes az adatokat. Az is lehet, csak arról van szó, hogy az influenzajárvány tarolt, ugyanis az első négy hónapban volt kiugró a halálozási arány. Az pedig megint csak a találgatások birodalmába sorolható, hogy mi lett volna, ha egészségtudatosabb módon élnének az emberek. Egy olyan országban, ahol látványosan nő a szegények tábora, nehéz a megélhetési gondokkal küszködőktől az egészséges életmódot elvárni.

És innen is nézve különösen aggasztó a 33 legfejlettebb országot tömörítő szervezet, az OECD legfrissebb összehasonlító tanulmánya, amelyben azt vizsgálták, hogy a minimálbéren dolgozók jövedelmének hány százalékát tették ki az adók és a járulékok. A Facebookra feltett és azóta az interneten terjedő grafikon megdöbbentő képet mutat: 2013-ban Magyarországon ez az arány 35 százalékra jött ki, amivel toronymagasan vezetünk, 8 százalékpontot ráverve a második legtöbbet adózó lett minimálbéresre. Szlovákiában 13 százalékot visznek el a közterhek a minimálbérből, Csehországban 17-et. A helyzet 2015-ben alig változott: a bruttó jövedelem 34,5 százalékát kell befizetni. És hiába nőtt az elmúlt tíz évben látványosan a minimálbér Magyarországon, még mindig alacsony nemzetközi összehasonlításban. A kormányzat adópolitikájával nem ezt a réteget segíti.

Sőt. Nálunk aki jól keres, az adóváltozások hatására még többet vihet haza.
Adjanak magasabb bért a vállalatok és máris megoldódik a probléma – mondhatják a laikusok. Ez sem ilyen egyszerű. Az állam alaposan megterheli az üzleti szektort is, miközben a jövő alapvetően azon múlik, mennyire versenyképesek a vállalkozások. A cégek versenyképessége pedig egyre inkább a munkavállalók minőségén – felkészültség, egészség, életminőség – múlik. Az ő lehetőségük pedig jórészt attól függ, mennyi pénz marad a zsebükben. A szegényeknél – és ők többmilliós tábort jelentenek – kevés. Vagyis leromló életminőségű emberekkel kell egyre igényesebb, több tudást, kreativitást, folyamatos képzést igénylő versenyképes gazdaságot megalapozni. Nem semmi. Innen szép nyerni.