Félsikerek

Már bő 782 milliárd forintnyi jóváhagyott szerződésnél tart a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramjának második szakasza, az eddigi összes finanszírozás pedig megközelíti az 1500 milliárdos szintet a tegnap közzétett adatok szerint.

Ez mindenképpen elismerésre méltó eredmény, még akkor is, ha az árazás az ügyfelek szempontjából még mindig jóval kedvezőbb a piacinál. A bökkenő csak az, hogy a fő célt, a hitelpiac beindítását az NHP láthatóan nem tudta eddig elérni. A jegybank legutóbbi, május végi állapotokat tükröző statisztikái szerint ugyanis a nem pénzügyi tevékenységet folytató vállalatok hitelállománya 6407 milliárd forintot ért el, ami nagyjából három százalékkal még mindig elmarad az egy évvel korábbi szinttől.

A program viszonylag mérsékelt hatásának több oka is lehet. Az egyik, hogy a vállalatok beruházási hajlandósága az utóbbi időszak javulása ellenére még mindig meglehetősen alacsony, ami egyrészt a bizonytalan kilátásoknak, másrészt pedig a meglehetősen kiszámíthatatlan szabályozási környezetnek a következménye.

A másik ok, hogy az NHP új keresletet generáló hatása igen kicsi: vagyis elsősorban azok a cégek igényelték a konstrukciót, amelyek egyébként is forrásbevonást terveztek vagy fontolgattak, önmagában az alacsony kamat kevés új ügyfelet vonzott a szolgáltatókhoz. Emellett a bankok kockázatvállalási hajlandósága sem nőtt az égig, bár az is biztos, hogy a kihelyezések növelésének szándéka majdnem mindnél adott.

Ezzel együtt igazságtalan lenne megfeledkezni az NHP jótékony hatásairól: így például arról, hogy a cégek számára kedvezőbbé tette a forrásbevonás feltételeit, illetve egyes részpiacokon – például a lízingnél – hozzájárult a finanszírozási piac magára találásához is.

Mindezek alapján talán az lehet a tanulság, hogy az NHP-hoz hasonló programok csak akkor tudnak igazán jó eredménnyel működni, ha a célcsoport is indokoltnak látja, hogy éljen velük. Ha viszont nincs meg a kellő kereslet, stimulálhat a legjobb szándékkal bárki, nem lesz teljes a siker.