Segíthet-e a magyar gazdaságnak a TTIP?

A tárgyalások jelenleg is folynak az Európai Unió és az Egyesült Államok között tervezett szabadkereskedelmi megállapodásról. A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) deklarált célja, hogy a két gazdasági tömb között még meglévő kereskedelmi akadályok lebontásával, illetve mérséklésével szorosabbra vonja az EU és az USA közötti kereskedelmet és gazdasági együttműködést, ami által a korábbinál versenyképesebb gazdasági övezet jöhet létre.

A TTIP-pel kapcsolatos vélemények nagyon megoszlanak, pedig a legtöbb pontban még az eddigi tárgyalási fordulókon nem született érdemi eredmény. A vám- és nem vámjellegű akadályok (például szabványügyi kérdések) lebontása mellett két pontot érdemes feltétlenül kiemelni. Az egyik az ISDS (a befektetők és az államok közötti vitarendezés), amely a nyilvános konzultáció eredményeként legalábbis időlegesen lekerült a napirendről, noha ez a klauzula hagyományosan része a két- és többoldalú beruházásvédelmi egyezmények döntő többségének.

A másik a géntechnológiailag módosított (GMO) termékek kereskedelmének liberalizálása. Az EU több irányelvben is kinyilvánította ugyan a tagállamok jogát a GMO-val kapcsolatos moratóriumok bevezetésére, ennek ellenére Európában még mindig vannak olyan félelmek, hogy az amerikai lobbi hatására a TTIP végül zöld utat fog adni a GMO-termékek behozatalának.

Viszonylagos objektivitás mellett csak a kereskedelemliberalizáció várható hatása értékelhető, mivel csak itt állnak rendelkezésünkre tényadatok. A vám- és nem vámjellegű akadályok lebontását eddig vizsgáló tanulmányok is ellentmondásos eredményre jutottak, általában az alkalmazott módszertan, illetve makroökonómiai alapfeltevések határozták meg az elemzések kimenetelét. A TTIP-nek a magyar gazdaságra való hatásával eddig részletesen két intézet foglalkozott. Az egyik a Kutasi Gábor által vezetett kutatócsoport a Corvinus Egyetemen 2013-ban, a másik a Kopint-Tárki mostani kutatása. Bár az alkalmazott módszertanok eltérőek, az eredmények mégis hasonlóak.

Az egységes importvámrendszer keretében az EU-n kívüli országokból érkező árucikkekre az uniós tagállamok azonos vámot vetnek ki. A két gazdasági közösség által alkalmazott vámok azonban meglehetősen aszimmetrikusak, mivel az EU által kiszabott vámok átlagosan majdnem kétszer akkorák, mint az USA-ban az európai termékek esetén.

Számszerűen 2014-ben az USA-ban az effektív vám (vagyis a kereskedelem volumenével súlyozott vám) az EU-termékekre 1,7 százalék volt, míg az EU-ban az amerikai árucikkeket átlagosan 2,56 százalék terhelte. A magyar–amerikai kereskedelemre is hasonló mértékű effektív vámok a jellemzőek.
Az USA-ba irányuló magyar export a teljes kivitelünknek mindössze 3,5 százalékát adta 2014-ben (igaz, 2008-ban még csak 2,3 százalékát), míg az Amerikából érkező import a teljes behozatalnak közel 2 százalékát tette ki. Exportunknak döntő része, közel négyötöde a gépek és szállítóeszközök termékcsoportból kerül ki, azon belül is a közúti járművek alkatrészei, az energiafejlesztő gépek (például hajtóművek), illetve az irodagépek (számítástechnikai eszközök) képviselnek jelentős hányadot. Amerikai importunk 70 százaléka pedig szintén gépekből áll, leginkább gázturbinákból, valamint számítástechnikai eszközökből. A közvetlen magyar–amerikai kereskedelem tehát olyannyira csekély volumenű a teljes külkereskedelemhez képest, hogy a vámok és más akadályok eltörléséből származó közvetlen haszon is feltehetőleg minimális, ráadásul a rendkívül koncentrált termékszerkezet miatt csupán néhány ágazatot és – alighanem szintén néhány, főleg amerikai tulajdonban lévő – vállalatot érinthet. Számításink szerint a vámok eltörlése az USA-ba irányuló magyar exportot 3,2 százalékkal, az USA-ból hazánkba érkező importot 0,3 százalékkal emelheti, ez a teljes magyar külkereskedelmi forgalomban azonban alig néhány tized százalékpontnyi változást jelent.

Jóval nagyobb hatást várunk azonban a közvetett kapcsolatoktól, azaz attól, hogy beszállítóként Magyarország a várakozások szerint meg tud jelenni más EU-tagállamoknak az USA-ba irányuló exportjában. Tekintve, hogy szerkezetében az EU-ba irányuló magyar export is aszimmetrikus a magasabb hozzáadott értékű feldolgozóipari termékek javára, így a közvetett hatás is elsősorban a vegyipari (egyéb) feldolgozott termékek, valamint a gépek és szállítóeszközök kategóriájában lehet kimutatható.

Figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy az EU – és így Magyarország is – magasabb vámokat enged el, így az USA-termékek versenyképesebbek lehetnek az EU piacán, mint az EU-termékek az USA piacán. Ennélfogva az EU-ba irányuló magyar kivitelnek 0,5 százalékos, az EU-ból származó behozatalnak ennél nagyobb, 0,7 százalékos bővülését várjuk.
Ugyanakkor a nem vámjellegű akadályok lebontása a számítások szerint akár a termék árának 20 százalékát is elérheti. Csak a szabványok, illetve eljárási rendek egyszerűsítésével óvatos becslések szerint a fenti értéket akár negyedével is lehetne csökkenteni, ami 5,6 százalékkal növelné a magyar exportot, és 0,6 százalékkal az importot.

Összességében a vám- és nemvámjellegű akadályok leépítése a TTIP keretében az amerikai–magyar kereskedelemben a magyar nettó export 0,1 százalékos növekedésével járhat együtt, ami ugyan nem szimmetrikusan oszlik el az egyes ágazatok között, de várhatóan nem lesz olyan iparág, ahol a vámok és egyéb akadályok eltörlése veszteséget okozna.

A tervezett megállapodás leginkább pozitív hatása lehet az egyes ágazatok további integrációja a globális értékláncokba. A vám- és a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok lebontása elősegíti a termelési folyamatok bevonását a globális kereskedelembe, ami versenyképességi előnyöket teremt harmadik országokkal szemben azok javára, akik részt vesznek az integrációban.

(A kutatás a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsának megbízásából készült.)