Néhány éve feleségemmel, Melindával együtt rizstermesztőket látogattam meg az indiai Bihar államban. Ezt a régiót sújtják az egyik leginkább az áradások. Az ott élők mindegyike nagyon szegény volt, a rizsterméstől függött, miként tudnak enni adni családjaiknak.
Amikor minden évben megérkezik a monszunesők időszaka, a folyók megáradnak, és azzal fenyegetnek, hogy elöntik az ültetvényeket, tönkreteszik a termést. A rizstermesztők mégis mindenüket arra teszik fel, hogy az ültetvényük megmenekül. Ez végeredményben egy fogadásnak is felfogható, amelyben gyakran vesztenek. Ha a termésük tönkremegy, akkor a városokban vállalnak alkalmi munkákat, hogy eltartsák családjaikat. A következő évben azonban visszatérnek – gyakran szegényebben, mint ahogy elindultak –, és készek ismét a rizstermesztésre.
A látogatásunk nyomatékosan arra emlékeztetett minket, hogy a világ legszegényebb farmerei számára az élet egy olyan kötéltáncmutatvány, amelynél nincsenek védőhálók. A gazdag országok farmereivel szemben nincsenek modern vetőmagvaik, megfelelő trágyázási lehetőségeik, öntözőrendszereik, valamint más egyéb olyan technológiáik, amelyek elősegítik a gazdálkodást. Nincs termésbiztosításuk sem, amivel a káraikat fedezni tudnák.
A klímaváltozás pedig egy újabb rizikófaktort jelent számukra. A következő évtizedek emelkedő hőmérséklete jelentős károkat okoz majd a mezőgazdaságban, különösen a trópusi övezetekben. A termés a túl kevés vagy a túl sok eső miatt gyengébb lesz. A melegebb klímában a kártevők jobban elszaporodnak, és tönkreteszik a termést. A vagyonosabb országok farmerei is megtapasztalják ezeket a változásokat, ők azonban rendelkeznek azokkal az eszközökkel, támogatással, amelyekkel kezelni lehet ezeket a kockázatokat.
A szegény farmerek megérzik majd ezen változások hatásait, a világnak ugyanakkor szüksége lesz a segítségükre a növekvő népesség élelmezésében. 2050-re az élelmiszerek iránti globális szükséglet várhatóan 60 százalékkal emelkedik. A csökkenő termési eredmények fokozhatják az éhezést, és erodálhatják majd azokat a jelentős eredményeket, amelyeket a világ ért el az elmúlt fél évszázadban a szegénység leküzdésének terén.
Én viszont optimista vagyok abban a tekintetben, hogy el tudjuk kerülni a klímaváltozás legrosszabb hatásait, és képesek leszünk élelmezni a világot, de csak akkor, ha már most cselekszünk az ügy érdekében.
A kormányzatoknak sürgősen invesztálniuk kellene az új, tiszta energiát célzó innovációkba, amelyek jelentősen tudják csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, és meg tudják állítani a hőmérséklet emelkedését. Számos olyan tényező, amire nekik szükségük van, valójában igen alapvető dolognak számít. Ezekre – úgymint a finanszírozásra, jobb vetőmagvakra, trágyára, képzésekre, illetve a terményeiket felvevő piacokra – amúgy is szükségük lenne, hogy minél több élelmet tudjanak előállítani, és minél többet tudjanak keresni.
Más eszközök pedig újnak számítanak, és a klímaváltozás igényeire vannak szabva. A Gates Foundation és partnerei olyan új vetőmagvak kifejlesztésén dolgoznak, amelyek a szárazság vagy az áradások idején is képesek termést hozni. Azok a rizstermesztők, akikkel Biharban találkoztam, például olyan áradástűrő rizsfajtát termesztenek, amely még azt is képes túlélni, ha két hétig víz alatt van. Ezen törekvések megváltoztathatják az emberek életet. Gyakran tapasztalni, hogy ezen farmerek megduplázzák vagy megtriplázzák a terméseredményeiket és a jövedelmeiket, amikor hozzájutnak azokhoz az eszközökhöz, amelyek a gazdag világ farmerei számára rendelkezésre állnak.
Persze vannak olyan hatásai a klímaváltozásnak, amelyeket nem láthatunk előre. Annak érdekében, hogy megfelelően felkészültek legyünk, a világnak fel kell gyorsítania a vetőmagvakkal kapcsolatos kutatásokat, és fokoznia kell a támogatásokat a kisbirtokos gazdáknak.
A műholdas technológia az egyik legizgalmasabb innováció, amely segíti a gazdákat. Afrikában a kutatók műholdas felvételeket használnak a termőterületek feltérképezésére, amely arra vonatkozóan nyújt információkat a farmerek számára, hogy mely fajták érzik magukat különösen jól az adott területen.
A fejlettebb vetőmagvak vagy az új technológiák azonban addig nem tudják megváltoztatni a farmerek és családjaik életét, amíg nem használhatják azokat. Számos szervezet, köztük a nonprofit One Acre Fund azon fáradozik, hogy a farmerek ki tudják használni ezen vívmányok előnyeit. A szervezet több mint 200 ezer afrikai farmerrel van kapcsolatban, elősegíti a finanszírozáshoz, eszközökhöz és képzéshez való hozzájutásukat. Azt tűzte ki célul, hogy 2020-ra egymillió farmert ér majd el.
Idén Melinda és én arra fogadtunk, hogy Afrika a következő 15 évben képes lesz ellátni magát élelemmel. A klímaváltozás kockázatainak ismeretében is tartom ezt a fogadást, ám a szegény farmereknek valóban nehéz dolguk lesz. Életük egy olyan puzzle, amelynek minden egyes darabjának jó helyre kell kerülnie, kezdve a megfelelő vetőmagvak és takarmány használatától a képzésekig, illetve a terményeiket felvevő piacokig. Ha csak a puzzle egyik darabja hiányzik, akkor életük darabokra hullhat.
Tudom: a világban rendelkezésre állnak azok eszközök, amelyekkel segíteni lehet abban, hogy a puzzle darabjai a helyükre kerüljenek mind a jelenkor, mind a jövő kihívásainak vonatkozásában. Ami a legfontosabb, azt is tudom, hogy a farmereken sem fog múlni ennek elérése.
Copyright: Project Syndicate, 2015
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.