Felejtés

A választó gyorsan felejt. Nem szükséges hozzá a Men in Black erre szolgáló készüléke, de még csak ígéretekkel sem kell fárasztaniuk magukat a politikusoknak. Mert ha egyszer a választó megszerette őket, akkor – legalábbis szavazói bázisuk magja – soha, semmilyen körülmények között nem tud kiábrándulni belőlük.

Azt, hogy Alekszisz Ciprasz újraválasztott görög miniszterelnök minek köszönheti vonzerejét, előbb fogják vizsgálni politológusok, mint közgazdászok. De mostantól pszichológusok is beszállhatnak a munkába, hiszen a Sziriza vezetője januárban – és a megelező években – tökéletesen az ellentétével kampányolt annak, mint a most vasárnap rendezett parlamenti választás előtt. Nem arról van szó, hogy módosított véleményén vagy a világnézetén, nem átértelmezte a valóságot, netán új ellenséget talált magának. Csak kormányzása idején rájött, hogy nem megy úgy, ahogy elgondolta, és most teljes mellszélességgel állt ki az ellenkező oldal mellett.

A veszteség mégis minimálisnak tekinthető: januárhoz képest a választók hat százaléka otthon maradt, de a voksoló 56 százaléknak most is több mint az egyharmada kiállt Ciprasz mellett. Elfordult tőle a hiteltárgyalások bukott harcosa, Janisz Varufakisz volt pénzügyminiszter, ám az őáltala is támogatott Sziriza-szakadárok még csak be sem jutottak a parlamentbe. Pedig Ciprasz kormányzásának mérlegében nincs más, mint egy lábon kihordott államcsőd, hetekig tartó bank- és tőzsdezárlat, máig rogyadozó bankrendszer és a mindezek ellensúlyozása érdekében bevállalt, a korábbiaknál is szigorúbb és szigorúbban ellenőrzött reformprogram.

Szavazói mégis bíznak benne, ahogy bíztak benne az elmúlt fél évben is. Ez persze távolról sem az a bizalom, amelyet az európai uniós vezetők annyit emlegettek Ciprasszal kapcsolatban, de mindenesetre garanciája annak, hogy a következő hónapok-évek nem utcai tüntetésekkel telnek majd Görögországban. Mert a görögök azt is gyorsan elfelejtették.