Egy kendőzetlen igazság áll Európa menekültválságának növekvő emberi tragédiái mögött. Amíg ezt a kormányzatok és a polgárok fel nem ismerik, addig az EU nem lesz képes saját értékeinek megfelelő módon kezelni az elcsigázott és elkeseredett emberek hatalmas áradatát. Egyszerűen mondva, az Európát érő történelmi kihívás történelmi lehetőségeket is kínál. A kérdés az, vajon Európa politikusai – akik jóval kevésbé bonyolultabb és sokkal jobban kontrollálható ügyekben sem tudtak helytállni – ki tudják-e használni ezt a pillanatot.
A kihívás óriási, miután a menekültek áradatát igen nehéz monitorozni, terelni, nem is beszélve a korlátozásukról. A háború és elnyomás elől menekülve több tízezer ember kockáztatja az életét, hogy menedéket találjon Európában. Ez a jelenség addig folytatódik, amíg továbbra is káosz uralkodik az olyan küldő országokban, mint Szíria, illetve a menekültáradatot áteresztő államokban, mint Irak és Líbia.
Eközben az európai közlekedési hálózatok jelentős nyomás alatt állnak, mint ahogy a menedékhelyek, a határátkelők és a regisztrációs központok is. A közös menekültügyi politika – beleértve például azt az alapjogot, hogy a menedékkérőket ott kell regisztrálni, ahol beléptek az EU-ba – nem működik, vagy mellőzték. A schengeni térségben való szabad mozgás elve veszélybe került.
Egyeztetési hibák súlyosbították ezeket a problémákat. A menekültekkel szembeni attitűd nagyban eltér az egyes országokban; Németország igen tisztánlátó megközelítése élesen szemben áll Magyarország különösen szívtelen hozzáállásával. Néhány állam, mint például Csehország, pedig blokkolja, hogy megállapodás szülessen a terhek EU-tagállamok közötti tisztességes megosztásáról, beleértve a kötelező kvótákat is.
Ehhez pedig hozzá kell venni a menekültek preferenciáit (akiknek azután, hogy mindenüket kockára tették azért, hogy Európába jussanak, szilárd elhatározásuk van arról, melyik országban szeretnének letelepedni) és azt is, hogy a politikai kihívás hatalmas, különösen rövid távon. Az európai politikusoknak viszont még fel kell zárkózniuk a valósághoz, nem is beszélve arról, hogy kezelniük is kellene azt. Ezek a hibáik pedig felerősítik az EU politikai kohéziójával kapcsolatos kockázatokat, amelyek a görög válság után jelentek meg.
Jelentős ösztönző tényezők állnak a mögött, hogy az európai politikusok megfelelő választ adjanak a menekültválságra. Azon túl, hogy enyhíteni kell a televíziók képernyőin és az újságok címlapjain megjelenő emberi szenvedést, az is felmerül, hogy nem szabad kihagyni azt a jelentős középtávú lehetőséget, amelyet a migráció kínál.
Habár jelenleg magas a munkanélküliség mértéke Európában, a munkavállalók idősekhez viszonyított aránya hosszú távon jelentősen csökkenni fog. Emellett a munkaerő-piaci rugalmasságot – beleértve a munkavállalók, különösen a hosszú ideje állástalanok áthelyezését, átképzését – hátráltatja a strukturális tétlenség.
Ahogy a német kormány és néhány cégvezető – köztük a Daimler-Benz vezérigazgatója – már felismerte, a menekültek integrálására irányuló nyitott megközelítés elősegítheti Európa elhúzódó strukturális problémáinak enyhítését. Elvégre is a menekültek jelentős arányáról azt állítják, hogy iskolázott és motivált, illetve határozott szándéka, hogy egy jobb jövőt hozzon létre új otthonában. Ezt kihasználva, az európai döntéshozók a súlyos rövid távú kihívást egy jelentős hosszú távú előnnyé tudják átformálni.
A menekültválságra adandó megfelelő politikai válasz más területeken is segíthetné Európát. A menekültválság ugyanis költségvetési többletkiadásokat okozott olyan országokban, mint Németország, ami elősegíti az aggregált kereslet egyensúlytalanságának enyhítését, amely a növekedést strukturálisan akadályozó tényezőkkel és néhány ország túlzott eladósodásával együtt akadályozza a régió gazdasági kilábalását.
A jelenlegi helyzet egyben a szükséges katalizátora lehet annak, hogy jelentős előrehaladás történjen az EU még be nem fejezett politikai, intézményi és pénzügyi architektúrájának kiépítésében. Ez egyben arra késztetheti Európát, hogy leküzdje azokat a politikai akadályokat, amelyek a hosszú ideje fennálló problémák megoldását gátolják.
Bizonyos európai hitelezők például biztosítékot kaphatnának ahhoz, hogy jelentősebb adósságelengedést tudjanak Görögországnak nyújtani, amelynek amúgy is súlyos költségvetési és foglalkoztatási problémáit a menekültek beáramlása tovább súlyosbította. Ez a helyzet még azt is kiválthatja, hogy Európa modernizálja kormányzási keretrendszereit, ami lehetővé teszi, hogy néhány kis ország a tagállamok nagy többsége által támogatott döntést meghiúsítson.
Ezzel kapcsolatban a pesszimisták azonnal arra mutathatnak rá, hogy Európa még olyan kevéssé összetett és jóval kontrollálhatóbb kérdésekben is igen nehezen tudott közös nevezőre jutni, mint például az elhúzódó görög gazdasági és pénzügyi válság. A történelem azonban azt is sugallhatja, hogy a menekültválság által érintett területek kiterjedtsége miatt fennáll az a lehetőség, hogy ez a válság figyelemre méltó politikai válaszokkal szolgál majd.
Európának megvan a lehetősége arra, hogy a menekültválságot a megújulás és a haladás katalizátorává tegye. Reménykedjünk abban, hogy a politikusaik abbahagyják az egymással való civakodást, és elkezdenek azon dolgozni, hogy ezt a helyzetet az előnyükre fordítsák. Ha ez nem sikerül, a regionális integráció lendülete – amely békét, jólétet teremtett, és több százmillió ember számára reményt hozott – jelentősen gyengül majd, aminek mindenki a kárvallottja lesz.
Copyright: Project Syndicate, 2015
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.