„Görögország történetének legköltségesebb kormányátalakítása.” Így is lehet értékelni a szeptember 20-i görög parlamenti választás eredményét. Néhány kivételtől eltekintve ugyanis az előző kabinet miniszterei szerepelnek a mostani kormányban is, amelyet ugyanannak a két pártnak, a baloldali Szirizának és a jobboldali Független Görögöknek a furcsa koalíciója alkot.
A folytonosság látszata azonban megtévesztő. Miközben a kormányt támogató szavazók aránya nagyjából változatlan maradt, abból a 6,1 millió főből, aki voksolt a július 5-i mentőprogramról szóló referendumon, 600 ezren nem jelentek meg a választáson. Ilyen sok szavazó elvesztése alig több mint két hónap alatt azt jelzi, hogy a választópolgárok hangulata jelentős változáson ment át.
A különbség tükrözi azt, hogy Alekszisz Ciprasz kormányfő milyen mandátumra kért és kapott felhatalmazást. Januárban, amikor még mellette álltam, azt kértük a szavazóktól, támogassanak minket abban, hogy véget vessünk a sorozatos mentőcsomagoknak, amelyek egy mély gödörbe taszították az országot. A szeptember 20-i választások révén a hatalomba visszatérő kormánynak azonban ezzel ellentétes a mandátuma. Az ugyanis egy olyan mentőprogramra irányul, amely valójában az eddigiek közül a legkárosabbnak számít.
Az új Ciprasz-kormány tudatában van ennek. A kormányfő tudja, hogy a kormánya vékony jégen táncol, amely egy megvalósíthatatlan fiskális programon és a miniszterei által gyűlölt reformterven alapul. Bár a szavazók bölcsen inkább amellett döntöttek, hogy Ciprasz és kormánya – és ne a konzervatív ellenzék – valósítsa meg azt a programot, amelyet a görögök döntő többsége elutasít, a megszorítások realitása tesztelni fogja a közvélemény türelmét.
A Ciprasz-kormány számos recessziós hatású intézkedés mellett kötelezte el magát. Több mint 600 ezer farmernek a 2014-es jövedelmeik után pótlólagos adót kell majd fizetnie, illetve a jövő évre vonatkozó, megbecsült adójának több mint 50 százalékát kell majd előre befizetnie. Mintegy 700 ezer kisvállalkozásnak százszázalékos mértékben kell előre megfizetnie a jövő évi adót. Jövő évtől kezdve minden kereskedőt 26 százalékos forgalmi adó sújt már az első megkeresett eurótól kezdve, miközben azt is megkövetelik tőlük, hogy 2016-ban fizessék meg előre a 2017-es adóik 75 százalékát. Ezen abszurd adóemeléseken kívül a Ciprasz-kormány abba is beleegyezett, hogy csökkenti a nyugdíjakat, valamint kiárusítja az állami vagyont.
Ciprasz két védvonalat kísérel meg felépíteni a szenvedéscunami ellen, amivel minimalizálná a társadalmi elégedetlenséget. Az elsőt az jelenti, hogy majd nyomást gyakorol az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Központi Bank (EKB) alkotta trojkára, az tartsa be ígéretét azzal kapcsolatban, hogy megkezdődhetnek az adósságelengedésről szóló tárgyalások, amint a recessziós hatású program megvalósul. A második védvonal azon az ígéreten alapul, hogy egy párhuzamos programot is kidolgoznak, amely a trojka programja legkárosabb hatásainak enyhítését célozza. Mindkét védvonal azonban porózusnak tekinthető, ismerve a gazdaság helyzetétnek sanyarú realitását.
Nincs kétség afelől, hogy a görög kormány majd valamekkora mértékű adósságelengedést kap. Egy megfizethetetlen adósság adósságleírást von maga után. Az ország hitelezői már két adósságleíráson átestek, először 2012 tavaszán, majd decemberében. Sajnos ezek, miközben jelentősek voltak, keveset értek, illetve túl későn, valamint a pénzügyi és jogi paramétereit tekintve túlságosan toxikus módon került sor azokra.
A Ciprasz-kormány így most azzal szembesül, hogy vajon a következő adósságleírás terápiája kedvezőbb lesz-e, mint a korábbiak. A gazdaság kilábalásának elősegítéséhez az adósságelengedésnek jelentős mértékűnek és olyan jellegűnek kell lennie, amely a megszorítások jó részét semlegesíti. Vagyis az adósságcsökkentés mellett az elsődleges költségvetési többletre vonatkozó célszámot is csökkenteni kell a jelenlegi 3,5 százalékos értékről úgy, hogy az nem haladhatja meg a GDP 1,5 százalékát. Semmi más nem tudja a görög gazdaság kilábalását előidézni.
Kérdés, hogy ez politikailag megvalósítható-e. Nemrégiben a Financial Timesban megjelent cikkében Klaus Regling, az Európai Stabilitási Mechanizmus vezetője visszatért a trojka azon mantrájához, hogy Görögországnak nincs szüksége jelentős adósságelengedésre. Regling pedig sosem nyilvánul meg úgy, hogy az ellentmondana az EKB és a német kormány által képviselt irányvonalnak.
Szólnunk kell az IMF-ről is, amelynek tisztviselői mindig elmondják, hogy a görög adósságot mintegy harmadával, 100 milliárd euróval kell csökkenteni. A múlt tapasztalatai alapján azonban arra kell számítanunk, hogy nem az IMF álláspontja fog győzedelmeskedni. Ez így Ciprasz számára csak a második védvonal, a párhuzamos program lehetőségét adja meg. Ennek lényege: a kormány demonstrálni tudja a választók felé azt, hogy a trojka előtti kapituláció mellett saját reformprogramját is meg tudja valósítani. Ez az oligarchiával szembeni támadást is tartalmazná, ennek értelmében források szabadulhatnak fel a megszorítások hatásának csökkentésére az arra rászorulók számára.
Ez egy megfelelő projekt. Ha a kormányzatnak sikerül véghezvinnie, akkor megváltozhat az ország helyzete. A sikerhez azonban a kormánynak egyszerre két sárkányt kell legyőznie: a közigazgatás inkompetenciáját és annak az oligarchiának a kifogyhatatlan leleményességét, amely jól tudja, miként kell magát megvédenie – beleértve a trojkával való erős szövetség kialakítását is.
Copyright: Project Syndicate, 2015
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.