Emlékeznek még Nagy Elekre? És a Vegyépszerre? Arra a cégre, amely az első Orbán-kormány időszakában egymás után nyerte az autóút-építési, -felújítási közbeszerzéseket? Az akkoriban csak „udvari beszállítónak” nevezett sikervállalat szárnyalása egyszer csak megtört. Csődeljárás lett a történet vége. Talán egy-két elemében még létezik a cég, de már messze nem ugyanaz, mint volt fénykorában. S bár a gazdasági válsággal is magyarázták a bajt, ám akad olyan vélemény, amely szerint Simicska Lajos Közgépének berobbanása döntötte el végérvényesen a Vegyépszer sorsát.
Lehet. Tény, hogy úgy 2010-től a Közgép lett az új Vegyépszer. Csak sokkal látványosabban. Jöttek az európai uniós pályázati pénzek sokmilliárdos tételekben a Simicska-érdekeltségekbe is. Ahol Simicskáék indultak, ott nyertek. A Közgép épült-szépült, az építőipar legnagyobb vállalata lett.
"Igazi” magyar sikersztori: magyar tulajdonosokkal, magyar munkavállalókkal, magyar piacon, magyar közbeszerzésekkel, rakétasebességű növekedéssel. Büszkék lehetnénk rá, de nem vagyunk azok. Most már inkább sajnáljuk. Elkezdődött a Közgép „vegyépszeresedése”. A könnyen jött megbízások eltűntek. Akkor is vesztettek közbeszerzéseken, amikor árban a legjobbak voltak. Vagy éppen kizárták a tenderből. A cég elbocsátotta alkalmazottainak felét, 350 embert. A politika nem kegyelmez: ha egy korábbi kedvenc kegyvesztett lesz, annak vége. Simicska az lett, így vállalkozásai is. A politika adta, a politika elveszi. Miért sajnáljuk hát?
Nem Simicskát sajnáljuk, s nem is cégeinek leépülését, hanem azt, hogy így sok-sok befektetett közpénz, EU-pályázati forrás megy veszendőbe. Jó, az utak megépültek, néha drágán, de legalább megvannak. Csakhogy e folyamatban nem egy versenyképes vállalkozás lett még erősebb, hanem egy politikai kedvenc aratott. A módszer, az elvtelen előnyök bumerángként ütnek vissza. A magyar cégek, a magyar gazdaság versenyképességének nem tesz jót, ha politikai támogatottak zavarják meg a piacot. Inkább versenybe se szállnak, visszahúzódnak. A gazdasági felzárkózáshoz nem jó módszer a kivételezés, az meg végképp nem, hogy előbb támogatást kap egy kedvenc vállalkozó, aztán meg tönkreteszik. Ennél értelmetlenebb pénzfelhasználást nehéz elképzelni.
A Közgép kálváriájából sokan azt a tanulságot vonják le, hogy az állami üzleteket, azaz a politikát messze el kell kerülni. Ez a nyugalom, a túlélés ára. A piaci versenyhez alkalmazkodni lehet, a politika szeszélyeihez kevésbé. S ha valaki olyan üzletágban dolgozik, ahol szinte csak állami megrendelés létezik? Annak pechje van.
A héten csatát nyert Simicska Lajos, de a háborúban vesztésre áll. Az érdekeltségi körébe tartozó, államtól bérelt földeket ugyan már árverezik, ámde az új tulajdonosok nem emelhetik a 2013 előtt meghatározott, messze a piaci ár alatti földbérleti díjakat. Az Országgyűlés nem szavazta meg a visszamenőleges korrigálásra vonatkozó fideszes javaslatot. Most nem volt meg a szükséges kétharmad. Így maradnak az ötven évre bebetonozott, nagyon alacsony bérleti díjak. Hogy akkor miért veszik meg e földeket? Ki tudja? Talán másra számítottak az új tulajdonosok. Simicska kegyvesztett lett, tehát alacsony bérleti díj sem jár neki. Majd a politika ezt megoldja. Egyelőre nem oldotta meg.
Mint ahogy az ország versenyképessége sem javulhat politikai vezényszóra. Simicska lassan eltűnik a színről, de már új Simicskák jönnek. Egyiket Mészáros Lőrincnek hívják. És kezdődik a körforgás elölről. Ki tudja, mikor lesz vége. Az optimisták azt mondják, a nagy számok törvénye alapján fog megoldódni e helyzet. Egyrészt itt vannak a multik, meghatározó a szerepük. Másrészt az EU-pénzekből és saját erőből az új vállalkozói réteg is megerősödött, akik piac- és versenyképesek. Ha arányuk elér egy bizonyos szintet, ők lesznek a meghatározók. S akkor majd az ő európai normáik, teljesítményalapú szemléletük alapján működik a magyar gazdaság. Jó, de mikor?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.