A politika adta, a politika elvette

Emlékeznek még Nagy Elekre? És a Vegyépszerre? Arra a cégre, amely az első Orbán-kormány időszakában egymás után nyerte az autóút-építési, -felújítási közbeszerzéseket? Az akkoriban csak „udvari beszállítónak” nevezett sikervállalat szárnyalása egyszer csak megtört. Csődeljárás lett a történet vége. Talán egy-két elemében még létezik a cég, de már messze nem ugyanaz, mint volt fénykorában. S bár a gazdasági válsággal is magyarázták a bajt, ám akad olyan vélemény, amely szerint Simicska Lajos Közgépének berobbanása döntötte el végérvényesen a Vegyépszer sorsát.
Lehet. Tény, hogy úgy 2010-től a Közgép lett az új Vegyépszer. Csak sokkal látványosabban. Jöttek az európai uniós pályázati pénzek sokmilliárdos tételekben a Simicska-érdekeltségekbe is. Ahol Simicskáék indultak, ott nyertek. A Közgép épült-szépült, az építőipar legnagyobb vállalata lett.

"Igazi” magyar sikersztori: magyar tulajdonosokkal, magyar munkavállalókkal, magyar piacon, magyar közbeszerzésekkel, rakétasebességű növekedéssel. Büszkék lehetnénk rá, de nem vagyunk azok. Most már inkább sajnáljuk. Elkezdődött a Közgép „vegyépszeresedése”. A könnyen jött megbízások eltűntek. Akkor is vesztettek közbeszerzéseken, amikor árban a legjobbak voltak. Vagy éppen kizárták a tenderből. A cég elbocsátotta alkalmazottainak felét, 350 embert. A politika nem kegyelmez: ha egy korábbi kedvenc kegyvesztett lesz, annak vége. Simicska az lett, így vállalkozásai is. A politika adta, a politika elveszi. Miért sajnáljuk hát?

Nem Simicskát sajnáljuk, s nem is cégeinek leépülését, hanem azt, hogy így sok-sok befektetett közpénz, EU-pályázati forrás megy veszendőbe. Jó, az utak megépültek, néha drágán, de legalább megvannak. Csakhogy e folyamatban nem egy versenyképes vállalkozás lett még erősebb, hanem egy politikai kedvenc aratott. A módszer, az elvtelen előnyök bumerángként ütnek vissza. A magyar cégek, a magyar gazdaság versenyképességének nem tesz jót, ha politikai támogatottak zavarják meg a piacot. Inkább versenybe se szállnak, visszahúzódnak. A gazdasági felzárkózáshoz nem jó módszer a kivételezés, az meg végképp nem, hogy előbb támogatást kap egy kedvenc vállalkozó, aztán meg tönkreteszik. Ennél értelmetlenebb pénzfelhasználást nehéz elképzelni.

A Közgép kálváriájából sokan azt a tanulságot vonják le, hogy az állami üzleteket, azaz a politikát messze el kell kerülni. Ez a nyugalom, a túlélés ára. A piaci versenyhez alkalmazkodni lehet, a politika szeszélyeihez kevésbé. S ha valaki olyan üzletágban dolgozik, ahol szinte csak állami megrendelés létezik? Annak pechje van.

A héten csatát nyert Simicska Lajos, de a háborúban vesztésre áll. Az érdekeltségi körébe tartozó, államtól bérelt földeket ugyan már árverezik, ámde az új tulajdonosok nem emelhetik a 2013 előtt meghatározott, messze a piaci ár alatti földbérleti díjakat. Az Országgyűlés nem szavazta meg a visszamenőleges korrigálásra vonatkozó fideszes javaslatot. Most nem volt meg a szükséges kétharmad. Így maradnak az ötven évre bebetonozott, nagyon alacsony bérleti díjak. Hogy akkor miért veszik meg e földeket? Ki tudja? Talán másra számítottak az új tulajdonosok. Simicska kegyvesztett lett, tehát alacsony bérleti díj sem jár neki. Majd a politika ezt megoldja. Egyelőre nem oldotta meg.

Mint ahogy az ország versenyképessége sem javulhat politikai vezényszóra. Simicska lassan eltűnik a színről, de már új Simicskák jönnek. Egyiket Mészáros Lőrincnek hívják. És kezdődik a körforgás elölről. Ki tudja, mikor lesz vége. Az optimisták azt mondják, a nagy számok törvénye alapján fog megoldódni e helyzet. Egyrészt itt vannak a multik, meghatározó a szerepük. Másrészt az EU-pénzekből és saját erőből az új vállalkozói réteg is megerősödött, akik piac- és versenyképesek. Ha arányuk elér egy bizonyos szintet, ők lesznek a meghatározók. S akkor majd az ő európai normáik, teljesítményalapú szemléletük alapján működik a magyar gazdaság. Jó, de mikor?