Fájó búcsú

Tele van a világháló olyan oldalakkal, amelyek külföldre vágyó fiatalokat látnak el utazási tanácsokkal és gyakran lelki segítséggel is. Olyan kérdéseket boncolgatnak, mint például a családunktól és barátainktól való elszakadás vagy éppen a még meg nem élt magány feldolgozása. Emellett persze magyarokból álló Facebook-csoportok tömkelegéhez lehet csatlakozni, ahol fuvarokat szerveznek, és használt tárgyakat cserélgetnek. Jövőre a fuvarszervezés Magyarországról csak növekedni fog. A híres magyar mentalitás és az alacsony bérek már szüleim generációjával is azt mondatják, hogy ebből az országból menekülni kell. Ezt sajnos a balatoni pincérek, a budapesti betegápolók és a gimnáziumból frissen kikerülők is így gondolják. És nemcsak gondolják, hanem mindent és mindenkit hátrahagyva el is mennek. Ők valószínűleg nem jönnek már vissza.

Nem úgy, mint az a néhány tucat ember, aki a kormány által létrehozott „Gyere haza, fiatal!” program keretében úgy döntött, él a magyar állam által felkínált alternatívával, és (újra) megveti lábát hazánkban. Czomba Sándor, a gazdasági tárca munkaerőpiacért és képzésért felelős volt államtitkára korábban azt mondta, a német vagy a londoni bérekkel nehéz ugyan versenyezni, de a fiatalok többsége egyébként sem a jövedelem nagyságától, hanem a honvágytól, a lakhatástól és a munkájától teszi függővé hazatérését. Az államtitkár szerint érdemes próbálkozni. Szerintem is, de ez a probléma a következő években biztosan nem oldódik meg.

Milyen év lehet 2016? Ezt a kérdést tettük fel kollégáinknak az év végén. Itt olvashatja, mit várnak a Világgazdaság munkatársai az új évtől.