Látványos rosszabbodást nem várok, marad a langyos posvány. Ahol a lassan harmincas Y-generáció tagjainak, akik pár éve egyetemistaként a nagy önmegvalósításra törekedtek, már csak az a céljuk, hogy kigazdálkodják a horrorisztikus lakás- vagy albérletköltséget, akinek gyereke van, az meg tudja adni neki a minimális anyagi biztonságot. És nem a szegény, leszakadt rétegről van szó, hanem azokról, akik a középosztály lehetnének. Közben pedig majd jövőre is tudomásul vesszük, hogy a közbeszédet egy újabb jól felépített ellenségkép elleni harc uralja a mi problémáink helyett.
Jellemző, hogy jót egyedül ott várok abban, amire az állam is hat: végre felépül a csapatom stadionja is (és most skizofrén módon igyekszem félretenni, amit egyébként gondolok a stadionépítésekről). A foci tényleg összehozza a nemzetet, legalábbis ha sikerül jegyet szerezni az Eb-re, ott lesz esélyem találkozni olyan ismerősökkel is, akiknek másképp eszükbe sem jutna Magyarországgal törődni. A többiekkel marad az évenkénti egyszeri találkozás – de legalább a karácsony és szilveszter közti idő az ő látogatásuk miatt is ünnepi lesz.
Milyen év lehet 2016? Ezt a kérdést tettük fel kollégáinknak az év végén. Itt olvashatja, mit várnak a Világgazdaság munkatársai az új évtől.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.