2008 óta a bankmentések azzal jártak együtt, hogy jelentős mértékű magánveszteségeket terheltek az adófizetőkre Európában és az USA-ban. A legújabb görög mentőcsomag pedig arra egy figyelmeztető példa, hogy a politika megkérdőjelezhető magánhasznok érdekében miként maximalizálja az állami veszteségeket.
2012-ben a fizetésképtelen görög állam 41 milliárd euró értékű hitelt – amely összeg az ország csökkenő nemzeti jövedelmének 22 százalékát teszi ki – vett fel az európai adófizetőktől, hogy feltőkésítse az ország csődbe jutott kereskedelmi bankjait. Az új hitel és a folyósításának feltételéül kirótt szigorú megszorítás óriási terhet jelentett egy olyan gazdaság számára, amelyet a fenntarthatatlan adósság és az ahhoz társult adósságdefláció spirálja jellemez. 2013-ban amint ezt a hitelt folyósította az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF), az eurózóna mentőalapja a Hellén Pénzügyi Stabilitási Eszköznek (HFSF), az utóbbi mintegy 40 milliárd eurót pumpált négy „rendszerszintű” bankba a szavazati joggal nem bíró részvényekért cserébe.
Néhány hónappal később, 2013 őszén egy második feltőkésítésre került sor, új részvények kibocsátásával. Annak érdekében, hogy az új részvényeket vonzóvá tegyék a magánbefektetők számára, a hivatalos hitelezők trojkája (az IMF, az EKB és az Európai Bizottság) jóváhagyta azt, hogy a részvényeket jelentős, 80 százalékos engedménnyel kínálják fel ahhoz az árhoz képest, amelyet a HFSF pár hónappal korábban az európai adófizetőket képviselve fizetett azokért. Döntő fontosságú volt az is, hogy a HFSF számára nem tették lehetővé a részvételt az ügyletben, ami azt jelentette, hogy az adófizetők tőkerészesedése jelentősen csökkent, az általuk finanszírozott 41 milliárd eurós tőkeinjekció fele elveszett.
A trojka ünnepelte a fedezeti alapok érdeklődését, szerinte az azt bizonyította, hogy a bankok megmentése erősítette a magánszektor bizalmát. A hosszú távú befektetők hiánya azonban rámutatott arra, hogy ez a tőkebeáramlás pusztán spekulatív célú volt. A komoly befektetők megértették, hogy a bankok az állami források jelentős befecskendezése ellenére továbbra is súlyos bajban vannak. A válság ugyanis azt okozta, hogy a nem teljesítő hitelek aránya (NPL) 40 százalékra emelkedett.
Tavaly februárban, a második feltőkésítés után hónapokkal, a Blackrock eszközkezelő társaság arról számolt be, hogy az NPL mértéke egy harmadik jelentős feltőkésítést tesz szükségessé. 2014 júniusára az IMF kiszivárogtatott olyan jelentéseket, miszerint több mint 15 milliárd euró szükséges a bankok tőkehelyzetének rendezéséhez.
2014 végére, amikor a második mentőcsomag már a végéhez közeledett (nemcsak időben, hanem a források kimerülése terén is), valamint a kormányzat egy 22 milliárd eurós, fedezet nélküli adósság-visszafizetési kötelezettséget görgetett magával 2015-re, a trojka tisztviselőinek már nem voltak kétségei. Annak színlelése érdekében, hogy a görög „program” továbbra is sínen van, egy harmadik mentőcsomagra volt szükség.
A trojkabarát görög kormány politikai túlélését ahhoz az ígéretéhez kötötte, miszerint a második menőcsomagot 2014. decemberre végrehajtják, és egyben az lesz az utolsó. Végül a kormány megbukott, és 2015 januárjában a Sziriza nyerte a választást azzal a mandátummal, hogy megváltoztatja ezen „mentőcsomagok” alapvető logikáját.
Az új kormány pénzügyminisztereként amellett köteleztem el magam, hogy bármilyen újabb banki feltőkésítésnek el kellene kerülnie az első kettő csapdáját. Új hiteleket csak azután kellene biztosítani, ha Görögország adóssága fenntarthatónak minősül, továbbá addig nem kellene új állami forrásokat a kereskedelmi bankokba pumpálni, amíg egy rossz bank nem jön létre a nem teljesítő hitelek kezelésére.
Sajnos a trojka nem volt érdekelt az ésszerű megoldásban. Az volt a célja, hogy leszámoljon azzal a kormánnyal, amely megkísérelt szembeszállni vele. Úgy semmisítette meg a kormányt, hogy egy hat hónapon át tartó bankpánikot konstruált, és júniusban bezáratta a bankokat. Ezzel a trojka elérte, hogy a kapituláló Alekszisz Ciprasz kormányfő júliusban beadja a derekát, és rábólintson a harmadik mentőcsomagra.
A harmadik mentőcsomag első jelentős lépését a novemberi harmadik banki feltőkésítés jelentette. Az adófizetőknek újabb 6 milliárd eurót kellett befizetniük a HFSF-en keresztül, amely ismét nem vásárolhatott a magánbefektetőknek felkínált részvényekből.
Ennek eredményeképpen a mintegy 47 milliárd eurós tőkeinjekció ellenére – amelyből 41 milliárdot 2013-ban, 6 milliárdot 2015-ben valósítottak meg – az adófizetők tőkerészesedése a több mint 65 százalékos szintről 26 százalék alá csökkent, miközben a fedezeti alapok és a külföldi befektetők a bankok tőkéjének 74 százalékát szerezték meg csupán 5,1 milliárd eurós befektetéssel. Bár a fedezeti alapok 2013 óta pénzt veszítettek, azonban ellenállhatatlanul csábítónak bizonyult számukra az a lehetőség, hogy egy ilyen csekély összegért megszerezhetik Görögország teljes bankrendszerét.
A végeredmény viszont az, hogy a bankrendszert még mindig folyamatos recesszió sújtja, és továbbra is elárasztják a nem teljesítő hitelek. A feltőkésítés legújabb körével csak tovább emelkedett az eddigi mentőcsomagok gyakorlatához ragaszkodó trojkadöntés okozta költségek mértéke. Soha korábban adófizetők nem fizettek ekkora összeget ennyire keveseknek ilyen kevés ellentételezésért.
Copyright: Project Syndicate, 2015
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.