BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Sipos Gábor

A Saul fia visszahozta az árát

A Saul fiánál az volt a kihívás, hogy miként lehet a semmiből pénzt szerezni, a második filmnél pedig az lesz, hogy a sok jelentkező közül kinek szabad elfogadni a pénzét – ezzel is szembesülniük kell a Saul fia lapunknak nyilatkozó produce­rei­nek, Sipos Gábornak és Rajna Gábornak.
2016.01.22., péntek 05:00

Kezdjük statisztikai adatokkal. Világviszonylatban eddig hány nézője volt a Saul fia című filmnek?

S. G.: Pontos számot azért nem tudok mondani, mert kétféleképpen számolják a nézőket: bizonyos országokban, mint Magyarországon, nézőket számolnak, nagyon sok országban pedig bevételt (box office), amelyből idővel visszaosztják a nézők számát. Magyarországon már több mint 106 ezer néző látta a filmet.

A nemzetközi piacon hol a legsikeresebb?

S. G.: Mivel még sok helyen nem mutatták be, ezért csak részadatok állnak rendelkezésre. Görögországban, Hollandiában egészen döbbenetes eredményt ért el film, az Egyesült Államokban, ahol még a forgalmazás elején tartunk, nagyon sikeres, és a francia piacon is igen jól teljesít. Bár az utóbbi országban a novemberi terrortámadás miatt visszaesett a moziba járók száma.

Tudják-e, hogy mi áll például a görög siker hátterében?

R. G.: Erre, illetve arra, hogy az egyes országokban pontosan mennyire és miért népszerű a film, ma még nehéz válaszolni, hiszen a forgalmazás elején vagyunk. Magyarországon mutattuk be először, tavaly június 11-én, Svájcban és Franciaországban november elején kezdték vetíteni, és nagyon sok országban decemberben vagy januárban került, illetve kerül a vászonra. Világszerte a saját közegüket jól ismerő forgalmazóval állunk kapcsolatban, akik ezek alapján időzítik a bemutatást. Angliában például áprilisban lesz a premier. A japán forgalmazó, amely nagyon szereti a filmet, elképesztő mennyiségű munkát visz a promócióba, hisz a távol-keleti ország a holokauszttól is nagyon távol van, de a producer minél több nézővel szeretné megismertetni az alkotást. A filmet január 23-tól két tokiói moziban vetítik. Eddig körülbelül nyolcvan ország vásárolta meg a filmet, és róluk erősen lehet tudni, hogy be is mutatják.

A Sony Pictures Classics komoly versenyt vívott azért, hogy többek közt az USA-ban megszerezze a forgalmazói jogot. Az, hogy egy ilyen neves cég a film mellé akart állni, jelezte önöknek, hogy ebben nagyon nagy lehetőség van?

S. G.: Mi azt tudtuk, hogy az SPC olyan cég, amelynél ez a film nagyon jó kezekben lesz.

Abban az értelemben is, hogy a Sony hozzásegítheti a filmet a nézettség mellett a szakmai sikerhez is?

S. G.: Tudtuk, olyan céghez kerül a film, amelyik pontosan ismeri, hogy az USA-ban melyik az az út, amelyen a legtöbb nézőszámot lehet elérni. Amerikában nagyon fontos, hogy mennyire „látszik” egy Európából érkező film, a díjak pedig ebben segítenek. A Saul fia megismertetésében nagy szerepe volt a cannes-i nagydíjnak, Amerikában is számos helyen neveztük a filmet, és ezeknek a díjaknak az elnyerése hozzásegítik ahhoz, hogy nagyobb érdeklődésre tartson számot.

Azt nagyjából lehet tudni, hogy a megtérülés szempontjából hol tart a film?

S. G.: A forgalmazókkal kötött szerződésekben szereplő összeg alapján a film visszahozta az árát, de ez az állítás csak akkor lesz igaz, ha a pénz befolyt. Az összeg nagyobbik része a Magyar Nemzeti Filmalaphoz kerül, a kisebbik hányada hozzánk, és az általa nyújtott támogatás, valamint a forgalmazókkal kötött szerződések szerint remélhetően befolyó pénz fedi egymást.

A Saul fia 450 millió forintból készült. Nemzetközi viszonylatban ez egy olcsó holokausztfilm. A magyar piacon mennyire magasnak számít ez a költségvetés?

R. G.: Ez egy alacsony költségvetésű film, főleg, ha belevesszük, hogy történelmi film.

Nehezen jött össze a pénz. Miért? Rossz helyen kopogtattak, a feladvány volt nehéz az első film és a téma miatt, vagy sok pénzt kértek?

S. G.: A Magyar Nemzeti Filmalaphoz első körben beadott pályázatunk sikeres volt, az első pillanattól kiállt a film mellett, és összesen 311 millió forinttal támogatta. Az akkori finanszírozási tervünk szerint további két országra lett volna még szükségünk, kisebbségi koproducerként.Elképzelésünk szerint a magyar „hányad” körülbelül hatvan százalékot tett volna ki, Franciaországból szerettünk volna körülbelül harmincszázalékos hozzájárulást, és mintegy tízet Izraelből vagy Németországból. Ezekben az országokban több helyen pályáztunk, de sajnos elutasítottak.

Miért? Féltek tőle, túlzottan kockázatosnak találták?

S. G.: Igen, azt hiszem, hogy a döntéshozók megijedtek ettől a filmtervtől. Az „első filmes” körülmény is gátolta a sikert, hiszen csak Nemes Jeles László Türelem című kisfilmjére tudtunk hivatkozni, de azt is gondolom, hogy két dologgal viaskodtak a döntéshozók. Egyrészt ez egy nagyon jól megírt forgatókönyv, másrészt ott volt egy olyan téma, a Sonderkommando szerepe a holokauszt idején, amely tabu. Ettől mindenki befagyott. Visszatekintve azt gondolom, hogy például Izrael nem volt jó választás, de ma sem tudom, melyik országhoz fordulnék. Abba a komfortzónába, amelyben a filmről döntők mozognak, nem illett bele a Saul fia, miközben a nézők körében rendkívül sikeres. És ebben talán éppen az játssza az egyik főszerepet, hogy tabut dönt le.

Végül hogyan sikerült a finanszírozási űrt betölteni?

R. G.: Amikor kiderült, hogy nem lesz pénzünk külföldről, a Magyar Nemzeti Filmalap további összeget adott, és eközben derült ki számunkra, hogy lehet pályázni a Claims Conference-nél (ez egy New York-i központú, a holokausztot túlélők anyagi megsegítésére létrejött szervezet). A filmalap mellett az itt elnyert forrás, a mi pénzünk, illetve néhány magyar koproducer segített nekünk abban, hogy ez a film elkészülhessen.

Tehát végül önöknek is be kellett szállniuk a finanszírozásba?

S. G.: Igen, bár szerettünk volna kimaradni ebből. Az, hogy ez a film pénzt hozott a konyhára, vagyis hogy a filmalapnak és a további befektetőknek vissza fogja hozni a pénzét, nem egy jellemző modell.

A film nézettsége már nem befolyásolja a filmgyártó cég bevételét?

R. G.: A forgalmazási szerződések nagy része nem tartalmaz erre vonatkozó lehetőségeket. Néhány szerződésben egy esetleges Oscar-díjat lehetőségének „következménye” is szerepel, ebben az esetben bizonyos pluszjuttatás járna.

Innentől kezdve tehát a kockázat és annak kedvező vagy kedvezőtlen következménye a forgalmazóknál van?

R. G.: A forgalmazó bizonyos mennyiségű nézőt vállal, és annak megfelelően fizet a filmért. Ha a szerződésben foglaltaknál kevesebbet visz be a mozikba, az nem a mi ügyünk, ha többet, akkor bizonyos szerződések szerint – ahol kisebb összegért vette meg – részesülünk a bevételből.

Az Oscar-jelölés nyilván felértékeli a filmet, illetve a megállapodásokat. Van lehetőség arra, hogy ennek fényében utólag módosítsák a szerződéseket?

R. G.: Nincs. A cannes-i díj, vagyis amikor a forgalmazói szerződések megszülettek, már jelezte a filmben rejlő sikert, és előrevetíthette a nagy nézőszámot. Az viszont nagy kérdés volt, hogy mi történik a filmmel Amerikában, amely a nézők szempontjából egy érdekes piac. Amikor megérkeztek az ottani első szakmai sikerek, Golden Globe, Oscar-jelölés, a film híre nemcsak Amerikába, hanem a világ bármely országába eljutott.

Még nem tudjuk, hogy a film sikere meddig ér, de feltételezem, már az eddigi eredményei is számítanak a következő filmjük elkészítésénél, a pénz megszerzésénél.

S. G.: Már dolgozunk a következő, az 1910-es években játszódó, Sunset munkacímű film előkészítésén, a szereplők kiválogatásán, keressük a helyszíneket. Elindult a film finanszírozásának előkészítése is, és nagyon sokan ajánlják fel anyagi segítségüket. Az első filmnél az volt a kihívás, hogy miként lehet a semmiből pénzt szerezni, a második filmnek pedig az lesz a kihívása, hogy a sok jelentkező közül kinek a pénzét szabad elfogadni. Ezek ugyanis mind feltételekkel járnak.

A következő film kapcsán folytatódni fog a Sonyval való kapcsolatuk?

S. G.: Nagyon remélem, hogy igen, ahogyan az összes forgalmazóra számítunk. Azok a forgalmazók, amelyek követik a rendezőt, előre promotálni tudják a következő filmet.

Mikor kezdik forgatni a filmet, és mikor fogják majd vetíteni?

S. G.: 2017 első fél évében forgatjuk majd az új filmet, és a bemutató 2018 elején-közepén várható.

Ezekkel a sikerekkel hogyan lehet továbblépni?

S. G.: Egy ideig azt éreztük, hogy ez egy súly, most viszont már azt érezzük: ez egy kihívás. A későbbiekben is ugyanolyan szakmai alázattal kell dolgoznunk, mint eddig. A másik kihívás pedig abból fakad, hogy a csapatot a Saul fiához fogják mérni. Mi egy olyan ajándékot kaptunk a Saul fia révén, amelyet helyén kell tudnunk kezelni, és ha ez sikerülni fog, akkor semmi sem állíthat meg.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.