Soros György: Miként kell harcolni a dzsihádista terrorizmus ellen?

A nyitott társadalmak mindig veszélynek vannak kitéve. Ez ma különösen igaz Amerikára és Euró­pára a Párizsban és másutt történt terrortámadások és amiatt, ahogyan Amerika és Európa, különösen Franciaország, reagált rájuk. A dzsihádista terroristák, mint az Iszlám Állam (IS) és az al-Kaida, rátaláltak a nyugati társadalmak Achilles-sarkára, a haláltól való félelemre. Ennek szörnyű támadások és hátborzongató videók révén történő gerjesztésével, felnagyításával az IS az eddig nyitott társadalmak amúgy józan embereit arra készteti, hogy feladják az ésszerű gondolkodás szempontjait.

Agykutatók felfedezték, hogy ez az érzés az emberi gondolkodás lényeges eleme. Ez megmagyarázza, hogy a dzsihádista terrorizmus miért jelent ilyen súlyos veszélyt a társadalmainkra: a halálfélelem irracionális gondolkodást és cselekvést vált ki belőlünk és vezetőinkből. Az agykutatások megerősítik azt, amit a tapasztalatok már régóta megmutatnak: amikor az életünket féltjük, az érzelmek hatalmukba kerítik gondolatainkat és cselekedeteinket, és nehezen tudjuk racionálisan megítélni helyzetünket. A félelem az agy egy primitívebb részét aktiválja ahhoz az agyterülethez képest, amely a nyitott társadalmak absztrakt értékeit és elveit megfogalmazza és fenntartja.

A nyitott társadalmat ezért mindig fenyegeti a félelemre adott reakciónk által generált veszély. Az a generáció, amely a szüleitől örökölte meg a nyitott társadalmat, nem ismeri fel, hogy mi szükséges annak megőrzéséhez, amíg nem kerül éles helyzetbe. A dzsihádista terrorizmus csak a legújabb példa erre. A nukleáris háború miatti félelem az előző generációt tesztelte, míg a kommunizmus és a fasizmus miatti félelem az én generációmat.

A dzsihádista terroristák végső célja, hogy világszerte meggyőzzék a muszlim fiatalokat arról, hogy nincs más választásuk, csak a terrorizmus. A terrorista támadások az eszközök céljuk eléréséhez, mert a halálfélelem táplálja és felerősíti Európában és Amerikában a lappangó muszlimellenes hangulatot, amely azt gerjeszti, hogy a nem muszlim lakosság minden muzulmánt potenciális támadóként kezeljen.

Pontosan ez történik. A terrorizmusra adott hisztérikus és muszlimellenes reakciók félelmet és haragot váltanak ki az Európában és Amerikában élő muszlimok körében. Az idősebb generációból ez félelmet, a fiatalabból haragot vált ki, aminek következtében a potenciális terroristák kinevelődésének táptalaja jön létre. Ez önmagát erősítő és visszaható folyamat.

Miként lehet ezt megállítani, megfordítani? Egyértelműen nem az a megfelelő válasz, hogy leépítjük azokat az értékeket és elveket, amelyek a nyitott társadalmak alapjai, és helyükbe a félelem vezérelte muszlimellenes attitűd kerül, bár nehéznek bizonyulhat ellenállni a csábításnak. Ezt személyesen megtapasztaltam, amikor a legutóbbi republikánus elnökjelölti vitát néztem. A dzsihádista terrorizmus jelentette veszély elhárítására az absztrakt érvelés nem elegendő, megfelelő stratégiára van szükség. Ezt a kihívást erősíti az a tény, hogy a dzsihádista jelenséget már több mint egy generáció óta tapasztaljuk.

Gondoljunk a szíriai konfliktusra, amely a migrációs probléma gyökere, és amely az általunk ismert EU számára egzisztenciális fenyegetést jelent. Ha a szíriai konfliktus megoldódna, akkor a világ jobb helyzetben lenne. Fontos felismerni, hogy az IS meggyengült helyzetből tevékenykedik. Miközben világszerte gerjeszti a félelmet, saját hazai területének ellenőrzése, megtartása terén egyre rosszabb a helyzete. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag elfogadott egy Iszlám Állam elleni határozatot, és az IS vezetői tudják, hogy napjaik meg vannak számlálva Irakban és Szíriában.

Természetesen Szíria jövője továbbra is igen bizonytalan, és az ottani konfliktust nem lehet izolálva megérteni vagy megoldani. Az viszont kristálytisztán látszik, hogy szörnyű nagy hiba lenne, ha azt tennénk, amit a terroristák akarnak tőlünk. Meg kell erősítenünk a nyitott társadalom elvei iránti elkötelezettségünket, és ellen kell állnunk a Donald Trumphoz és Ted Cruzhoz hasonló emberek szirénhangjainak, bármennyire nehéznek is bizonyulhat.

Copyright: Project Syndicate
www.project-syndicate.org