Becsődölt a magáncsőd

Totális csőd a magáncsőd – így lehet összefoglalni a családi csődvédelem elmúlt fél évét. A politikusok és a bankok több tízezer belépőt vizionáltak, ehhez képest kétszáznál tart az igények száma. Pedig a határidő sürget, az elszámolással érintett, bedőlt ingatlanhitellel rendelkezők utoljára ma jelentkezhetnek a programba. Holnaptól vége a kilakoltatási moratóriumnak, ismét veszélybe kerül a lakásuk.

Önmagában véve a családi csődvédelem nem rossz elgondolás, hiszen win-win szituációra épül. A hitelező hozzájut a követelése jelentős részéhez, hiszen az adós vállalja, hogy annyit fizet, amennyit csak tud, és az áldozatvállalásért cserébe megszabadulhat a terhektől. Ha a 2008-ban kitört válság idején meglett volna ez a lehetőség, valószínűleg sokkal kevesebb áldozattal lehetett volna kezelni a devizahiteles problémákat. A svájci frank árfolyamának elszállása a forinttal szemben párhuzamosan az ingatlanárak csökkenésével ugyanis azt eredményezte, hogy hirtelen több tízezer háztartás tartozott többel a banknak, mint amennyit a lakása ért. A megnövekedett törlesztőrészletekkel megbirkózni képtelen családok így csapdába kerültek, hiszen az ingatlanjuk eladásával nem tudták rendezni a banki kölcsönt, a tartozás pedig egyre csak duzzadt, ahogy elmaradtak a törlesztésekkel.

Ha akkor egy magáncsődeljárás keretében meg tudtak volna egyezni a hitelintézettel, mindkét oldal veszteségei mérséklődhettek volna.
Ez a lehetőség viszont nem volt meg. A nehéz helyzetben lévő adósok számára a mindenkori kormányok csak szerencsétlen, sok sebből vérző mentőprogramokat indítottak – kevés eredménnyel. Mivel ezek hatástalanok maradtak, az állam a probléma szőnyeg alá söprésével és a jelzálogjog kvázi érvénytelenítésével kezelte a kérdést: kényszerértékesítési kvótát és határozatlan időre szóló kilakoltatási moratóriumot vezetett be. Az eredmény: éveken át nem lehetett elvenni a lakást attól, aki nem törlesztett a banknak. Ebben a helyzetbe pedig sokan belekényelmesedtek, sőt vissza is éltek vele, ezt még a Magyar Nemzeti Bank is elismeri.

Hamarosan persze vége a szép időknek, aki továbbra is maradni akar a lakásában, annak fizetnie kell, meg kell egyeznie a hitelezőivel. Kérdés, a magáncsődprogram alkalmas-e erre. Az egyik nagy hibája, hogy a többi korábbi, nehéz helyzetben lévő adósokat mentő programhoz hasonlóan a magáncsőd is belefullad az adminisztrációba. Több száz oldalnyi papírt kell kitölteniük az igénylőknek, a legtöbben nem tudják elsőre beadni az összes szükséges dokumentumot, sokan ellentmondásosan töltik ki az iratokat. A hatóságok pedig a minimális segítséget is alig adják meg mindehhez. Ahhoz is öt hónapnak kellett eltelnie, hogy elektronikusan is ki lehessen tölteni az igénylést, vagyis ne kelljen három példányban kézzel megírni a papírokat. Ezt az akadályt azonban azok, akik komolyan be akarnak kerülni a programba, valószínűleg még leküzdik.

Kérdés viszont, vannak-e még ilyenek. Ez a program minimum öt-hat éves késéssel adott ugyanis választ a devizahiteles problémákra. Azok a devizahitelesek, akik a nehézségeikkel szembesülve valóban belátták, hogy nem lehet tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takaró ér, és meg akartak egyezni a bankjukkal, már megtették ezt az elmúlt években. Átstrukturáltatták a hitelüket, próbálták eladni a lakásukat, alkudoztak az adósság egy részének az elengedéséről. Ha annyira reménytelen helyzetben voltak, hogy ez nem sikerült, akkor pedig jelentkeztek a Nemzeti Eszközkezelő programjába.

Kik maradtak akkor? A bankok beszámolói szerint az a néhány ember, aki jelentkezett, tipikusan fűnek-fának, több banknak és közműcégnek, emellett magánszemélyeknek is tartozik, de a hitelből vett ingatlant sem adná el semmiképp, hogy egy kisebbe, kevésbé komfortosba, rosszabb környéken lévőbe költözzön. Az is hiába beugró feltétel a programnál, hogy a jó szándék bizonyításaképpen már az első pillanattól fizesse az ügyfél a minimális részleteket a hitelezőnek, sokan erre sem hajlandók. Vagyis a jelentkezők közül jó néhányan álomvilágban élnek, olyan életszínvonalat akarnak fenntartani, amelyre sosem volt pénzük, és valószínűleg csak azt várják a programtól, hogy a lakás elárverezése nélkül tovább húzhassák az adósság visszafizetését.