Nagy Márton: Az MNB-nek nincs árfolyamküszöbe

A makrogazdasági folyamatok alapján a forintnak erősödnie kellene, mintha azonban ennek a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ellenállna, nem engedné 310 forint alá az euróárfolyamot. Jó a megérzésünk?
– Légből kapott az a gondolat, hogy Magyarországon létezik egy árfolyamküszöb. Amit a jegybank befolyásolni tud, azok a kamatkondíciók, ezek hatnak a többi pénzpiaci és makrogazdasági tényezőre, köztük az árfolyamra. Utóbbi azonban csak az egyik elem, amit nem lehet a többi közül kiemelni. Ha a kamatokat lejjebb tudjuk vinni, s emiatt a lazább monetáris kondíciókon keresztül a gazdasági növekedés gyorsul, az infláció emelkedik, akkor az MNB 3 százalékos középtávú inflációs célja teljesül. Az egyik ilyen fontos csatorna, ha az infláció és a növekedés a forint gyengülése miatt gyorsul. Hiszen mi az inflációs célt el akarjuk érni, s ebben kizárólag az ezt kiváltó egyik tényezőhöz vagy csatornához sem ragaszkodunk. A monetáris politika szempontjából azonban az a leginkább kívánatos, ha a forint árfolyama stabil.

Az S&P hitelminősítő szerint a kamatcsere-ügyletek révén a jegybank mérlegébe olyan kockázatok kerültek, amelyek egy majdani kamatemelési ciklus során veszteséget okoznak az MNB-nek, amit a költségvetésnek kell majd állnia. Önök is tartanak ettől?
– Ez szakmailag téves állítás. A jegybankmérleg működését a találkozónk során hosszan magyaráztam az S&P szakembereinek, úgy tűnik, hogy nem mentek át az üzenetek. Az MNB mérlege a kamatcsere-ügylettel egyáltalán nem változik, a kockázatok a mérlegén kívül jelentkeznek, miután ott vannak elkönyvelve a származékos ügyletek, anélkül, hogy likviditást tennénk a rendszerbe. A jegybanknak az a feladata, hogy átvegyen bizonyos kockázatokat a pénzügyi rendszertől, hogy tisztítsa a piacokat és a hitelezés növekedésére ösztönözze őket. Jelenleg az MNB passzív oldalon áll, ami azt jelenti, hogy ha pozitív az alapkamat, akkor veszít, hiszen magasabb, jelenleg 1,2 százalékos kamatot fizet a sterilizációs eszközeire, mint amennyit a zéró hozamkörnyezet miatt a devizatartalékon hozamként realizál. Az emiatti veszteség persze egyre kisebb, mivel csökkennek a kamatok és szűkül a jegybankmérleg. Amikor azonban – előreláthatólag 2018-ban – átállunk az aktív oldalra, és a hitelkihelyezések lesznek meghatározók, akkor majd a jegybanknak nyeresége lesz azon, hogy a bankoknak drágább hitelt adunk, amit azok azok alacsonyabb kamaton visszatehetnek 3 hónapos jegybanki betétbe. Most úgy számolunk, hogy a 3 hónapos betétek akár 1000 milliárd alá, a devizatartalék 31 milliárd euróról 22 milliárdra csökkenhet 2017 végéig. Az aktív oldalra történő átállást – az EU-források semlegesítése mellett – gyakorlatilag csak az gátolná, ha a hazai gazdasági szereplők elkezdenének újra eladósodni, ennek az esélye azonban minimális. Aktív oldalon egy esetleges kamatemelés esetén mérlegen belül nyernénk, míg a mérlegen kívüli kamatcsere-ügyleteken veszítenénk. A jegybank aktív oldalra való átállásával tehát a kamatkockázatok 2-3 év múlva eltűnhetnek. Sőt a mai kamatcsere-ügyletek 3-5 év utáni kifutásával pedig ellentétes irányba mozdulhatnak.

Ugyanakkor az S&P leminősítéssel fenyegeti Magyarországot, ha romlik az MNB működésének az átláthatósága és veszélybe kerül az inflációs célkövetés rendszere. Emellett az MNB-alapítványok átláthatóságával is gondja van a hitelminősítőnek. Tesznek valamit azért, hogy ezeket az aggodalmakat eloszlassák?
– Nem tartom szerencsésnek, hogy az S&P értékelésében politikai kérdésekkel is foglalkozik, vagyis azzal, hogy milyen pénzügyi intézmények vannak az állami szektorban, s milyen információkat kell kiadniuk. A jegybanki alapítványok ügye kétségtelenül nagy vitát vált ki, de immáron az Alkotmánybíróság feladata, hogy a kialakult jogértelmezési kérdést tisztázza.

De ha annyira hasznos célokat – oktatást, tudományos konferenciákat, tanulmányokat – finanszíroznak az alapítványok, ahogy azt az MNB állítja, akkor miért nem hozzák nyilvánosságra, mire költenek?
– Sajnos nem tudom, milyen alapítványi adatigénylések zajlanak.

Mert november végén lemondott az egyik alapítványnál betöltött kuratóriumi tagságáról? Miért tette?
– Túl sok lett a teendőm, a monetáris politikától és a pénzügyi stabilitás megőrzésétőlaz MKB privatizálásán át a tőzsdeelnökségig. Nem akarom szétforgácsolni magam.

Az nem tiltott monetáris finanszírozás, hogy az MNB-alapítványok közel 200 milliárd forintot tartanak állampapírban?
– Nem, mert az alapítványok elváltak az MNB-től. Emellett a jegybanki alapítványok úgy jöttek létre, hogy a vagyonuknak csak egy részét használhatják fel közvetlenül, a másik részét befektetik, csakis alacsony kockázatú állampapírba. Hiszen, ha különféle részvényekbe tennék, akkor azzal kritizálnák őket, hogy kockáztatják a pénzüket. Ha az MNB tartalékba teszi az eredményét, az olyan, mintha nulla százalékos kamatozású bankbetétet nyitna. Ehhez képest az MNB az eredményéből juttatott vagyont az alapítványoknak, amelyek azt biztonságos, hazai állampapírokba fektetik. Ez biztos hozamot hoz, amit az alapítványok a céljaikra fordítanak, melyek teljesülését követően a vagyont visszaadják az MNB-nek. Azt majd a jövő eldönti, hogy e jelenlegi szervezeti és működési struktúrában az alapítványok jól működnek-e.

Ugyanakkor ingatlanokat is vesznek az alapítványok, méghozzá luxusokat, lásd a Vörösmarty téri Kasselik-Ház, a Várban lévő műemlék-épületek, kastélyok, kaszinó épület.
– Ezek viszont részben a működésüket szolgálják, részben ugyancsak hozamot hajthatnak. A lakosság is állampapírba és ingatlanba fektet. Ha körülnézünk a világban, a jegybankok nagy része hatalmas képtárral, ingatlanállománnyal rendelkezik, s van olyan, amelynek saját egyetemet működtet. Több jegybanknak pedig van alapítványa. A probléma, hogy sokan e tevékenységüket száz év alatt építették ki, s a társadalom mára elfogadta őket. Lehet, hogy az a baj, hogy Magyarország pedig túl gyorsan építkezik.

Áttérve az MNB által szanált MKB Bankra, annak elnök-vezérigazgatója, Balog Ádám szerint azon vevőjelöltek között, akikkel tárgyalnak, van olyan, amely Magyarországon működik és nincs bankja. Mit takar e sejtelmes megfogalmazás?
– Vannak tisztán külföldi érdeklődők, illetve magyarok és külföldiek által alkotott konzorciumok. Az MNB-nek, mint a tulajdonosi jogok gyakorlójának az a fontos, hogy a kiválasztott befektető, amely lehet akár magántőke-alap is, megfizesse a vételárat és ezek után az MKB-t megfelelően működtesse. Ezt garantálják az EU felé tett vállalásaink is.

Az Európai Bizottság előírása alapján az MKB-t három éven belül a tőzsdére kell vinni. Mint tőzsdeelnök, elképzelhetőnek tartja, hogy a szintén állami tulajdonban lévő Budapest Bankot (BB) már az idén bevezessék a Budapesti Értéktőzsdére (BÉT)?
– Szeretnénk, ha a BB értékesítése még az idén elkezdődne, de mivel a tulajdonosi jogait a Miniszterelnökség gyakorolja, neki kell döntenie az értékesítés üteméről és annak formájáról.

S tartható a két hete ismertetett új BÉT-stratégiáben kijelölt, évenkénti öt tőzsdei bevezetés az idén? Lehet köztük a mostani blue chipekhez hasonló kaliberű cég?
– A tavaly elhalasztott két bevezetés – a Duna House és a Waberer’s – megvalósulására van esély, s mellettük sok cég jelezte e szándékát a forgalmazóknál, de új blue chip aligha lesz köztük. Szerintem azonban az idei év inkább az építkezésé lesz. Az állami vállalatok tőzsdére vitele politikai kérdés, de tárgyalunk arról, hogy a tőzsdei termékek körét szélesítsük. A kínálat- és keresletösztönző lépésekről pedig a Nemzetgazdasági Minisztériummal egyeztetünk, remélhetőleg ez a munka a nyárra befejeződik.

Az MKB-részvényekből 10 százalék jutna a bank menedzsmentjének, amely örülne az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) beszállásának is. Állítólag az MNB megkeresésére az EBRD valóban kifejezte elvi készségét, hogy kisebbségi befektetőként, egy új többségi tulajdonos mellett részt venne az MKB privatizálásában, ezt azonban a Világgazdaság érdeklődésére sem Nagy Márton, sem Axel Reiserer, az EBRD szóvivője nem kívánta kommentálni. Londonban mindenesetre azt beszélik, az EBRD számára csak egy professzionális nagybank vagy a pénzügyi szektorban tapasztalatokkal rendelkező magántőke-alap lenne elfogadható tulajdonosi partner.

CS. K.

Az MKB-részvényekből 10 százalék jutna a bank menedzsmentjének, amely örülne az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) beszállásának is. Állítólag az MNB megkeresésére az EBRD valóban kifejezte elvi készségét, hogy kisebbségi befektetőként, egy új többségi tulajdonos mellett részt venne az MKB privatizálásában, ezt azonban a Világgazdaság érdeklődésére sem Nagy Márton, sem Axel Reiserer, az EBRD szóvivője nem kívánta kommentálni. Londonban mindenesetre azt beszélik, az EBRD számára csak egy professzionális nagybank vagy a pénzügyi szektorban tapasztalatokkal rendelkező magántőke-alap lenne elfogadható tulajdonosi partner.

CS. K. Nagy Márton, az MNB alelnöke a tőzsdei termékek körének kiszélesítését is szeretné elérni. fotó: Földi D. Attila -->