Offshore és dopping

Adócsalás, Panama, offshore, korrupció. Ciprus, anonim bankszámlák. Ezeket a fogalmakat manapság egymás szinonimájaként említik a legtöbb médiában, a szavak közé a közgondolkodás is egyenlőségjelet tesz. És valószínűleg nem is alaptalanul.

Valóban, a külföldi bankszámlák, az átláthatatlan tulajdonosi hátterű cégek melegágyai minden rossznak, ami csak a világban létezik: legyen akár korrupcióról, terrorizmusfinanszírozásról, adócsalásról szó. És lássuk be, kifejezetten ritka, hogy valakinek pont Belize-ben turistáskodva jut eszébe, hogy a nála levő felesleges készpénz elhelyezésére helyi bankszámlát nyisson. Ugyanígy nem jellemző, hogy valaki beleszeret a Brit Virgin-szigeteki gazdaságba és elhatározza: ott kezd vállalkozásba. Akinek egy ilyen helyen van társasága vagy számlája, az általában valami rosszban sántikál, van valami rejtegetnivalója. Ez lehet főbenjáró bűn is, de lehet, hogy csak nem szeretné, hogy akár szomszédja, akár versenytársa, akár felesége tudomást szerezzen valamely vagyontárgyáról.

A múlt héten napvilágra került Panama-iratok újabb szöget jelentenek az offshore-ozás koporsójában. És mint ilyen, fontos lépés egy transzparensebb világ felé. Az értéke talán kevésbé abban áll, hogy lekerült a lepel egyes közszereplők machinációiról, hanem sokkal inkább abban, hogy másokat elriaszt hasonló struktúrák kitalálásától, igénybevételétől.

Mindaddig azonban, amíg erre vonatkozó, kifejezett jogszabályok nem születnek, önmagában az offshore-ozás sokkal inkább erkölcsi, mintsem jogi kategóriának minősül. Persze, amint bebizonyosodik, hogy valaki egy offshore-társaság mögött jogellenes magatartást végzett, úgy ez üldözendő, de mindaddig őt is megilleti az ártatlanság vélelme. Jelenleg nincs olyan jogszabály, amely kimondaná annak jogellenességét, hogy valaki közvetve vagy közvetlenül egy adóparadicsomi társaság tulajdonosa. Sőt pár éve még olyanok se voltak, amelyek megállapították volna egy alacsony adókulcsú országban létrehozott társaság által szerzett jövedelem közvetlen magyarországi adókötelezettségét.

Ráadásul nem szabad elfelejtkezni az elévülési szabályokról sem. Lehet ugyan erkölcsileg támadható, ha valaki tíz évvel ezelőtt jutott illegálisan jövedelemhez, vagy az azt terhelő adót elfelejtette bevallani, de jogilag az elévülési szabályok neki már védelmet nyújtanak. A most kiszivárogtatott egyes eseteknél pedig nagyon nem lehet tudni, hogy ki melyik kategóriába tartozik, a külföldi társaságok birtoklása mögött van-e valóban jogellenes tevékenység. És hallgatva a néha szánalmasnak tűnő magyarázkodásokat, ember legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni, hogy most ki az ártatlan és ki a bűnös. Aki kabátlopási ügybe keveredett… ismerjük a történetet.

A mostani offshore-mizériát figyelve az embernek akarva, akaratlanul a doppingellenes szabályok jutnak az eszébe. Ha valamely, doppingnak minősülő hatóanyagot egy kiskereskedelmi forgalomban kapható, fejfájás csillapítására használt gyógyszer tartalmaz, akkor az a gyógyszer nem szedhető be. Használjon a sportoló a fejfájására más gyógyszert. Szintén, ha valaki nem jelenik meg doppingellenőrzésen, nem elérhető, vagy akár egy versenyt követően több órán keresztül sem tud vizeletmintát adni, az doppingvétségnek minősül és büntetendő. A szabályok merevek, sarkosak, de tiszták és egyértelműek. Minden magyarázkodás legfeljebb a közvéleménynek és a bulvársajtónak adhat témát.

Persze valószínűleg nem mindenki doppingol, aki nem jelenik meg egy doppingellenőrzésen. Mint ahogy nem mindenki követ el jogellenes cselekményt, aki közvetlenül vagy közvetve tulajdonos egy adóparadicsomi társaságban. De míg dopping esetén azon magatartások is büntetendők, amelyek önmagukban nem minősülnek tettenérésnek, hanem csak a dopping gyanúját vetik fel, addig az offshore-ozás témakörében nem. Pedig hasznos lenne. Legalább közszereplők esetén. Talán egy tiltólista – ahogy a doppingnál – működőképes lenne a vagyon elrejthetőségének lehetőségeinél is. A közszereplő, ha már mindenképpen külföldön akar pénzt vagy vagyont tartani, tartsa ezt olyan formában, ami nincs feketelistán. És tartózkodjon minden olyan, a jogszabályi tiltás szintjére emelt magatartástól, amely felveti az adócsalás, a korrupció, avagy bármely egyéb visszaélés gyanúját. Így az erkölcs és a jog határainak elmosódásából származó kérdések elkerülhetők lennének.