A bankszektor nehéz időket él. A tartósan alacsony kamatok, a szabályozások teljesítésének növekvő költségei és a pénzügyi technológia (fintech) előnyeit kihasználó új versenytársak megjelenése együttesen kapacitástöbbletet és alacsony jövedelmezőséget eredményezett – ez különösen Európában igaz –, ami a fúziók iránti erős késztetést váltott ki.
Egy gondokkal küzdő piacon a fúzióknak van értelme, miután azok révén a bankok számára lehetővé válik a költségek csökkentése, az információs technológiai platformok megosztása, a piaci súly növelése, ami így csökkenti a marzsokkal és a tőkehelyzet helyreállításával kapcsolatos nyomást.
Fúziók sora történhet így a közeljövőben, a kérdés csak az, hogy ez tényleg meg tudja-e oldani a bankok problémáit, és hasznot hoz-e a társadalom számára. Természetesen a fúziók és a felvásárlások nem mindig a gondok orvoslásáról szólnak. Valójában az M&A-aktivitás – mind számbelileg, mind a tranzakciók mérete alapján – a 2008-as globális pénzügyi válság előtt tetőzött, beleértve a határon átnyúló tranzakciókat. De az M&A-megközelítés nem mindig válik be. 2007 októberében a Royal Bank of Scotland, a Fortis és a Banco Santander alkotta konzorcium felvásárolta az ABN Amrót, s ez az eddigi legnagyobb értékű felvásárlásnak számít a bankszektorban. Az RBS és a Fortis azonban hamar bajba került, és meg is kellett menteni a két pénzintézetet.
A bankok szemszögéből nézve a határon átnyúló fúziók potenciálisan az előnyösebb opciót jelentik, ha az egy egységes felügyeleti joghatóság alatt történik, így élvezhetik a közös felügyeleti és szanálási rendszer előnyeit. Az eurózóna új felügyeletei keretrendszerében, amely egy közös szanálási hatósággal is bír, a határon átnyúló fúziók előnyeinek felismerése tükröződik vissza. Európa azonban le van maradva az ilyen típusú fúziók terén a pénzügyi integráció hiánya miatt. Valójában az EU-ban a tagállamok saját bankjai számítanak a hazai piacok domináns szereplőinek, erre példa Franciaországban a BNP Paribas, Olaszországban pedig az UniCredit. Az USA-ban viszont a nagy bankok – például a Bank of America, a JPMorgan Chase és a Wells Fargo – dominálják a piacot több államban is.
Az amerikai bankoknak több terük van a diverzifikálódásra. Az európai bankok – amelyeknek a határon átnyúló fúziók során jelentős kulturális, nyelvi és jogi különbségekkel kell megküzdeniük – esetében ez jóval nehézkesebb, különösen amiatt, mert sokuknak drasztikusan le kell építeniük a többletkapacitásokat. Ennek eredményeképpen a közeli jövőben az európai bankok nagyobb valószínűséggel fognak hazai – vagy legfeljebb regionális – konszolidációt folytatni.
Az Egyesült Királyság számára, amely júniusban a Brexitre szavazott, a helyzet különösen bonyolult. Az ország hosszú időn át élvezte a külföldi bankok felvásárlásával kapcsolatos nyitott politika előnyeit, amely lehetővé tett például, hogy a spanyol Santander-csoport ajánlatot tegyen 2001-ben az Abbey Nationalre. A Brexit azonban valószínűleg a brit székhelyű bankok felügyeletét kivonja az uniós keretrendszerből, ami megemeli a határon átnyúló üzletek költségét, és veszteséget jelent majd a brit fogyasztók számára. Ahogy a brit bankszektor versenyképessége kárt szenved, fokozódhat az arra való kísértés, hogy visszatérjenek ahhoz a lazább jellegű szabályozáshoz, amely elsőként volt felelős a válságért. Ami Európa többi részének bankjait illeti, eljöhet most az idő a fúziós ajánlatok megfontolására. A fúziók nem csodaszerek, azonban segíthetnek abban, hogy viszonylag gyorsan enyhítsék a súlyos problémákat, bár hosszú távon a bankoknak még mindig meg kell küzdeniük a megörökölt nehézkes és merev struktúrákkal. Ugyanakkor ha a fúziós stratégiának a társadalom javát kell szolgálnia, akkor a piaci versenyt meg kell őrizni. Ha az adott bankok egyszerűen nagyobbak lesznek, és így meggátolják az új versenytársak piacra lépését, akkor végül kellemetlen szabályozási előírásoknak és magasabb tőkekövetelményeknek kell majd megfelelniük.
Az új piaci belépőknek így rugalmasabbnak kell lenniük, és így lehetnek képesek arra, hogy új, kedvezőbb ajánlatokat tudjanak kínálni a fogyasztóknak. Emiatt a felügyeleti és versenypolitikának kéz a kézben kell együtt dolgoznia, hogy biztosítsák az új piaci keretfeltételeket. Egyfelől a szabályozásoknak minden olyan cégre vonatkozniuk kell, amelyek banki funkciókat látnak el, beleértve az új fintech szereplőket is. Másfelől fel kell számolni a „túl nagy ahhoz, hogy bedőljön” bankokat segítő implicit támogatásokat.
A bankfúziók pozitív ígéretet hordoznak, különösen Európában. A bennük rejlő potenciál realizálásához megfelelő politikai mixre van szükség, amely a fogyasztóvédelemre és a tisztességes versenyre fókuszál. Európa bankjainak és bankfelügyeleteinek javítaniuk kell teljesítményüket.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.