Clintonomics versus Trumponomics

Két hónappal az amerikai elnökválasztás előtt a közvélemény-kutatási adatok szerint Hillary Clinton öt százalékponttal vezetett Donald Trumppal szemben országos szinten, illetve néhány fontos billegő államban, de még semmi sem dőlt el. A média és a közvélemény mindeddig a bevándorlás, a terrorizmus és a külpolitika kérdéseire, illetve mindkét elnökjelölt potenciális személyes gyengeségeire fókuszált. A gazdaságpolitikáról jóval kevesebb szó esett. Ez komoly hiányosság, mivel a két elnökjelölt gazdaságpolitikai platformja jelentősen eltér egymástól.

[caption id="" align="alignleft" width="596"] Sok szavazót még nem győzött meg eddig se Hillary Clinton, se Donald Trump Fotó: AFP[/caption]Először is gondoljunk az állami költekezés kérdésére. Clinton a jóléti állami kiadásokat, így például a társadalombiztosítási támogatások kiterjesztését, az állami felsőoktatás tandíjmentességét, a diákhitelesek adósságkönnyítését, illetve az Obamacare néven ismert egészségbiztosítási reform kibővítését támogatja. Ezzel szemben Trump azt mondja, hogy a társadalombiztosítás rendszerét nem fogja tovább bővíteni, visszavonja majd az egészségbiztosítási reformot, és az állami kiadások rendszerét hatékonyabbá teszi.

Ami az adózást illeti, Clinton még progresszívabbá tenné az adórendszert, bár az már így is a legprogresszívebb a fejlett gazdaságok körében. Növelné a vagyonadó, illetve a legjobban keresők körében a személyi jövedelemadó mértékét, ami érintené a kisvállalkozásokat is, valamint felső határt szabna az adólevonásoknak. Továbbá a demokrata jelölt kevés hajlandóságot mutat a társasági adó csökkentésére.

Trump kisebb adókulcsokat javasol mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások esetében. Jelenleg a társasági adó mértéke 35 százalék, a legmagasabb a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamai között. Trump az OECD-átlagnál alacsonyabb szintre, 15 százalékra mérsékelné a teher mértékét, és az első évben a céges beruházásokat teljes mértékben le lehetne vonni az adóból.

A külkereskedelmi ügyekben Clinton most, szembemenve korábbi álláspontjával, ellenzi a Csendes-óceáni Partnerséget, azt a nemzetközi kereskedelmi megállapodást, amelyet az Obama-adminisztráció, illetve 11 másik csendes-óceáni ország tárgyalt végig. Clinton lépésről lépésre közeledik a Demokrata Párt protekcionista szárnyához. Külkereskedelemmel kapcsolatos álláspontját kevéssé lehet ajánlatosnak nevezni, Trumpé viszont még ennél is rosszabb: ő kereskedelmi háborúval fenyegette meg Kínát és Mexikót, és azt is kijelentette, hogy újratárgyalja az USA jelenlegi külkereskedelmi megállapodásait. Érthető módon Clinton és Trump hangot ad az alsó és középosztálybeli munkavállalók szempontjainak, akiket hátrányosan érint a globalizáció. Erre a legjobb politikai válasz azonban nem a protekcionizmus felkarolása – ami még több ember helyzetét rontaná –, hanem az elbocsátott munkavállalók támogatása.

A két jelölt álláspontja különbözik az államháztartási hiány és az államadósság kérdésében is. Clinton azon tervei, melyek szerint még jobban kiterjesztené a társadalombiztosítási rendszert, illetve tovább erősítené az Obamacare egészségügyi rendszert, anélkül, hogy megfékezné a jogosultsági alapon járó jövőbeni kiadásokat – amelyek az előrejelzések szerint növekedni fognak –, azt mutatja, hogy elnöksége alatt továbbra is jelentős lenne az államháztartási hiány mértéke.

Trump nemrégiben visszafogta az általa javasolt adócsökkentés okozta költségvetési kiesést, hogy az jobban megfeleljen a republikánus törvényhozók által kitűzött céloknak. Még ha számításai már figyelembe vették is a gazdasági bővülés nyomában járó adóbevétel-növekedést, akkor is a tervezett adócsökkentésnek a kiadási oldalon, különösen a társadalombiztosítási kifizetések terén szigorításokkal kell párosulnia. Máskülönben Trump elnöksége szintén súlyos adósságproblémákkal nézhet szembe.

Mindent egybevetve, Clinton az újraelosztást a gazdasági növekedés fölé helyezi, míg Trump növekedésorientáltabb. Az amerikai növekedés helyzete globális kihatással bír, miután az USA jelentette kereslet máshol is hajtja a gazdaságot. A növekedés két fő forrása – a termelékenység bővülése és a munkaerőinput (ledolgozott órák) – az utóbbi években azonban erőteljesen visszaesett.

A termelékenység növekedésének lassulására különböző magyarázatok láttak napvilágot. A Northwestern Egyetem közgazdásza, Robert Gordon azt emeli ki, hogy a mostani technológiai innovációk kevésbé járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez, mint a korábbi újítások, így például az elektromosság, a vasút, a repülés vagy a számítástechnika. Lawrence Summers, a Harvard közgazdásza pedig „elhúzódó stagnálásról” beszél – a kifejezést Alvin Hansen közgazdász alkotta meg az 1930-as években, amivel a hosszú távú mérsékelt keresletet és a profitábilis befektetésekre vonatkozó nem elégséges lehetőségeket írta le. Véleményem szerint a nem megfelelő gazdaságpolitika elbátortalanította a céges beruházásokat, az új vállalkozások alapítását és a munkaerőpiacot.

A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a bizonytalan szavazók egyáltalán nem bíznak egyik elnökjelöltben sem. A választás megnyeréséhez és ezzel együtt programjának megvalósításához Clintonnak még transzparensebbé kell válnia, illetve őszintébbnek kell lennie a múltban elkövetett hibáival kapcsolatban. A gazdaságpolitika terén pedig a politikai közép, illetve a növekedésfókuszú intézkedések felé kellene elmozdulnia, és el kellene hagynia azokat a baloldali nézeteket, amelyeket még a Bernie Sandersszel vívott előválasztási küzdelmek során tett magáévá. Trumpnak pedig némi szerénységet és integratív készséget kellene mutatnia, illetve nyitottnak kellene lennie mások tanácsára olyan ügyekben, amelyekben nincs kellő tapasztalata.