Görögország és Magyarország gazdasága jelentősen különbözik egymástól, a pénzügyi világválság mégis több szempontból hasonló helyzetben érte őket. A hazai válságkezelés a gazdasági mutatók alapján ugyanakkor hatékonyabbnak bizonyult, bár mindkét országban a versenyképesség javítására van szükség.
A hasonló kiindulópont ellenére a válságra adott válaszok merőben különböztek. A görög gazdaságpolitika a nemzetközi hitelezők elvárásainak többé-kevésbé megfelelő, jellemzően belső leértékelést és megszorításokat tartalmazó politikát folytatott. Ezzel szemben Magyarország inkább az egyensúly mellett a foglalkoztatást és a növekedést is szem előtt tartó intézkedések sorozatát hajtotta végre.
A válságkezelési intézkedések fókuszát Görögországban a megszorító programok, míg Magyarországon a növekedésösztönző intézkedések jelentették. A görög kormányok 2010 és 2015 között összesen 11 megszorító csomagot vezettek be: ezek során többek között befagyasztották a közalkalmazottak béreit, valamint tömeges elbocsátásokra is sor került. Bevételi oldalon számos új adónemet vetettek ki az ingatlanokra és luxuscikkekre. Emellett a görög állam erőteljes privatizációt hajtott végre az elmúlt években, és a legutóbbi hitelprogram értelmében vállalást tett további 50 milliárd eurós privatizációra.
Magyarország a görög válságkezeléstől eltérő utat választott. A bevételi oldalon az adóreform során a munkát és a tőkét terhelő adók irányából a fogyasztási, forgalmi típusú adók felé tolódott a hangsúly. Emellett bevezették a válságadókat és a szektorális különadókat a tehermegosztás céljából, és az adóelkerülés csökkentésére az online pénztárgépeket. Ezenkívül strukturális reformok nyomán a nyugdíjrendszert is felülvizsgálták, az álláskeresők pedig segély helyett a közmunkaprogramban jutnak munkához. A bevezetett munkaerőpiaci intézkedések hatására a válság előtti időszakhoz mérten is emelkedett a magyar munkavállalók gazdasági aktivitása.
A gazdasági mutatók alapján pedig a hazai gazdasági reformok hatékonyabbnak tekinthetők. Míg a magyar költségvetési egyenleg és gazdasági növekedés érdemben javult, Görögországban még várat magára a fordulat. Magyarországon 2011-től a stabilizációs lépések mérsékelték a költségvetési hiányt, amely azóta nem haladta meg a maastrichti kritériumot. Ezzel szemben Görögországban a 2009-es rekordméretű költségvetési deficitet követően sem sikerült fenntarthatóvá tenni az ország fiskális pozícióját. Mindez tükröződik az államadósságban is, amely Magyarországon 2011 óta csökken, míg Görögországban tovább emelkedett.
A gazdaság és a költségvetés stabilizációjával 2012 után a magyar gazdasági növekedés is beindult. Míg 2008 és 2012 között a magyar GDP éves szinten átlagosan 1 százalékkal zsugorodott, addig az elmúlt három évben 2,8 százalékos növekedést mérhettünk. A görög GDP a válság alatt éves átlagban nagymértékben, 5,3 százalékkal mérséklődött, és 2013–2015 között továbbra is 0,9 százalékos GDP-visszaesést regisztráltak.
Mára a magyar gazdaság sérülékenysége a kelet-közép-európai országok szintjének közelébe csökkent, míg a görög gazdasági mutatók továbbra is elmaradnak az eurózónás országok mutatóitól. A magyar benchmark hosszú lejáratú állampapírhozamok mára lényegében konvergáltak a lengyel hozamokhoz, a 130–160 bázispont között ingadozó CDS-felár pedig jelentős korrekciót jelent a válság során látott szintekhez képest. Szintén a javuló folyamatokat jelzi, hogy a Fitch az idén befektetésre ajánlott kategóriába emelte az ország hitelbesorolását, illetve április elején a nemzetközi intézményektől igénybe vett adósság utolsó részletét is törlesztette az ország. Görögország besorolása ugyanakkor továbbra is erősen spekulatív a hitelminősítőknél, 5 éves CDS-felárát 1035 bázispontos, kiemelkedően magas szinten jegyzik, és növekvő pályán van a nemzetközi intézmények felé fennálló adósságállománya.
A magyar válságkezelési módszer eredményesebbnek tekinthető, viszont mindkét országnak tovább kell javítania versenyképességét. A Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában a kétezres években mindkét ország visszaesett, ennek hátterében az alacsony munkatermelékenység, a nagy méretű állami újraelosztás, az innováció alacsony szintje és az intézményi háttér gyenge minősége áll. E területek, valamint az oktatás és az egészségügy fejlesztése révén mindkét ország lényeges versenyképességi előrelépést mutathatna fel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.