Ha gyorsan kell a pénz

A nemzetközi színtéren az online műkereskedelmi piac dinamikusan növekszik, itthon viszont még ellene vetik a személyes kapcsolatok fontosságát, illetve azt, hogy ebben a formában nehezebb kiszűrni
a hamisítványokat. Önök hogyan kezelik ezeket a problémákat?
– Könnyű dolgunk volt, bélyeggel, régi pénzekkel és képeslapokkal kezdtünk, ezek pedig nem csak a hazai piacra orientált dolgok. Magyar bélyeget más országokból is sokan gyűjtenek, sok különleges és minőségi bélyegünk van, jól gyűjthető országnak számítunk. Ez azt jelenti, hogy egy adott ország gyűjtői sosem érnek a végére. Izrael például nem ilyen, hiszen csak 1950-től vannak bélyegei, hamar befejeződik a kollekció felépítése. A magyar bélyeg gyűjtésével viszont összekapcsolódik az 1850-től létező osztrák postabélyeg is, komoly filatélia volt az első világháború előtt, nemzetközileg elismert évnyomatokkal.

Mennyire tudták tartani az induláskor felvázolt üzleti tervet?
– 2013-ig folyamatos erős növekedés volt, évi 20 százalék fölötti ütemben, aztán jött egy megtorpanás. Most megint emelkedünk, de nem annyira, és nem is gondolom, hogy az a tempó visszatérhet. A 2008–2009-es válság jót tett nekünk, sokan akartak eladni, lehet, hogy egyes tételek alacsonyabb áron keltek el, de volt áru, az árverések felpörögtek. 2013-ra, aki akarta, eladta a műtárgyát, ám még nem indult meg a kereslet.

Esetleg a klasszikus árverések erősödésével visszaszivárogtak oda a beadók?
– Ez is benne van.

Ha műfajokra bontjuk a Darabanth kínálatát, mely területek erősödnek, és melyek gyengülnek?
– A bélyeg sokáig erősödött, mostanra stabilizálódott. Még mindig a forgalmunk legnagyobb hányadát adja, de a gyűjtők öregszenek, és nincs utánpótlás. A különlegességek mára koncentrálódtak a nagy gyűjtőknél, és kikerültek a piacról, a középkategóriában pedig árcsökkenés következett be. A bélyeg összességében vesztett a jelentőségéből: míg korábban a forgalmunk 70-80 százalékát tette ki, most 40 felé közelít. A többi terület viszont ellensúlyozta ezt. A numizmatikának erős húzása volt 2013-ig, aztán sok kereskedő kezdett foglalkozni vele, nagyobb lett a szórás, és telítődött a piac. Azóta a „minden egyéb” kategória van feljövőben: könyv, festmény, porcelán, nyomtatvány, történelmi dokumentumok, aláírások, üvegek, kerámiák, szobrok. A könyv önmagában is fontos kategória nálunk: megjelent egy összeállítás a legnagyobb antikváriumok 2015-ös forgalmáról, és abban ugyan az online szereplőket nem listázták, de ott lennénk az első háromban ezen a piacon.

Most már mások is rendeznek online árveréseket antikváriumoktól aukciósházakig. A Darabanth meg tudja-e tartani helyzeti előnyét?
– Kéthetente minden területen komoly anyagot aukcionálunk, ezt nem csinálja más. Akinek gyorsan kell a pénz, annak hozzánk érdemes jönnie. Tizenkét évet nem lehet egy csapásra behozni a versenytársaknak. Nagy hangsúlyt fektetünk marketingre, számtalan felületen fut hirdetésünk, a nemzetközi szakmai gyűjtőoldalakon is jelen vagyunk, nálunk 50-50 százalékban lehet magyar és külföldi anyagot vásárolni. A 10 százalékos éves növekedési rátát szeretnénk stabilizálni.

Mi az a tárgytípus, amit érdemes online árverésen értékesíteni, vagy inkább az ár számít?
– A könyv mellett a fotó van nálunk feljövőben, a legnagyobb hazai fotóárveréseket mi tartjuk, és a papírrégiségek közül is érdemes a komolyabbakat is online indítani, természetesen mi is adunk tanúsítványt. A jellemző árkategória nálunk a pár tízezertől a pár százezerig terjed, de fotóban, könyvben és fontos papírrégiségben, köztük a fejedelmi oklevelek esetében, ugyanolyan színvonalú anyag kerül hozzánk, mint a nagy antikváriumok aukcióira, és ugyanazokat a számokat hozzuk. A következő novemberi nagy aukciónkon például indul az első magyar nyelvű történeti szakmunka 1558-ból félmillió körüli áron.