Jó pár honfitársunk állt már megrökönyödve az előtt, hogy ha egy londoni taxistól számlát kér, akkor meg kell elégednie egy tömbből kitépett papírcetlivel. Ha nyugatra elhagyjuk az országot, szintén gyakran szembesülünk annak a nehézségével, hogy a benzinkúton vagy a szállodában kapott számlára felírassuk cégünk nevét, székhelyét, az adószámról nem is beszélve. A másik oldalról megközelítve a dolgot, egyre kevésbé csodálkozunk azon, amikor azt tapasztaljuk, hogy a hazánkba látogató külföldi üzletemberek túlélési szókészletében az „egészségedre” és a „köszönöm” szavak mellett ott szerepel az „áfás számla” kifejezés is.
Mindezen példák is érzékeltetik a kelet-közép-európai és a nyugati EU-s államok adómorálja között fennálló szakadékot. És ha ezek nem lennének elegendők, érdemes fellapozni az Európai Bíróság adóügyekben hozott ítélettárát, és látjuk, mennyire különböző ügyek foglalkoztatják az adózókat ott és itt. A nem túl fejlett adómorálon túlmenően a hazai adóztatás másik fájó pontja adórendszerünk kiegyensúlyozatlan jellege: míg más országokban az áfa csupán az egyik a legnagyobb bevételt termelő adónemek közül, addig nálunk a forgalmi adó részaránya – a világviszonylatban egyedülálló 27 százalékos áfakulcs miatt – kiugróan magas.
Nem meglepő ezek után, hogy némi leegyszerűsítéssel az áfacsalás országának számítunk. A kormány által is elismerten évente körülbelül 750 milliárd forint az az áfaösszeg, amely nem kerül be a kincstárba. Még mindig tetten érhetők az áfacsalásnak egyes primitív megnyilvánulásai (például a számlagyárak), habár az áfacsalók többsége egyre szofisztikáltabbá válik, és ki tudják használni az EU (nem eléggé) egységes áfarendszerének a gyenge pontjait.
A fentiekre reagálva az ország pénzügyi vezetése már évek óta az egyik legfontosabb adópolitikai célnak tekinti az áfabevételek megvédését. Be kell látni, nem is rossz eredménnyel: az elmúlt három-négy évben kifejezetten hatékony, egyedi és nemzetközi mércével mérve is kimagasló színvonalú eszközök születtek ezen a téren. Elegendő itt akár a pénztárgépek adóhatósághoz történt bevezetésére, akár az EKÁER-rendszerre gondolni: a kezdeti gyakorlati nehézségek és széles körű ellenállás ellenére ezek az intézkedések mind-mind rendkívül sikeresnek bizonyultak, és hozzájárultak az áfabeszedés hatékonyságának a növeléséhez.
Ezen út következő állomásaként a napokban jelentette be a gazdasági tárca azon szándékát, mely szerint 2017-től az elektronikus számlázó rendszereket online módon vezetik be az adóhivatalhoz. A hatóság azonnal értesülhet egy-egy, 100 ezer forint értéket meghaladó összegű számla kibocsátásáról. Ez oda vezet, hogy az áfacsalók elveszítik azt az akár csak pár hétben is mérhető, de rendkívül fontos időbeli előnyt, amely a számla kibocsátása (és az áfa összegének beszedése), valamint a bevallás időpontja (és ezáltal az ellenőrizhetőség kezdete) között eddig fennállt. Ez tovább fokozhatja az áfacsalások elleni fellépés hatékonyságát: az adóhatóság akár egy számla kibocsátását követő napon is lecsaphat az általa gyanúsnak vélt számlakibocsátóra.
A harc eggyel magasabb technikai szintre került, és a hatóság kifejlesztett egy újabb csodafegyvert. Ha már az EKÁER-rendszer bevezetésénél azt gondoltuk, hogy pár lépéssel a nemzetközi tendenciák előtt járunk, akkor a mostani fegyver már szilícium-völgyi léptékekkel mérhető. Még ha a bevezetés számos technikai nehézséggel párosulhat is, sokan kétségbe vonják majd az új intézmény összeegyeztethetőségét az európai áfarendszerrel, és kérdés az is, hogy a NAV mit tud majd kezdeni a hirtelen rázúduló tömeges információmennyiséggel, de az irány mindenképpen üdvözítő.
Azt kár lenne várni, hogy pusztán a számlázórendszerek adóhatósági bevezetésével megoldódik minden. Éppen ezért talán megfontolandó a bot másik végére egy kis mézet is csepegtetni, és megvalósítani a már sokszor beharangozott „együttműködő adóhatóság” koncepcióját. De miközben a saját házunk táján sepregetünk, ne gondoljuk azt, hogy tőlünk nyugatra minden tökéletesen működik. Vélhetőleg hasonló megfontolásokból Ausztriában is éppen az elmúlt hónapokban vezették be a… na mit is? Igen, a nyugtaadási kötelezettséget. Míg mi a Szilícium-völgy élvonalában vagyunk, addig nyugati szomszédunknál lényegében most fedezik fel a mobiltelefont. Az más kérdés, hogy láthatóan ők eddig tökéletesen elvoltak a vezetékes telefonnal is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.